826.BEKIÁLTÁS: Baloldali képviselet nélkül a dolgozók

A demokrácia nem azonos a gazdasági erőcsoportok manipulálásával történő vezetőválasztással.

eszmeletmeleghkrauszszigetiantal.jpg

A társadalmi alapú baloldali gondolkodásnak alig van képviselete Magyarországon. A parlamentben végképp nincs. Ez a gondolat uralta a Klubrádió október 30-ai Szabad a pálya című műsorát. Melegh Attila szociológus szerint: mióta a kelet-európai szocializmus megbukott, Nyugaton is a legtöbb helyen igyekszenek visszaszorítani a jóléti jogosultságokat. Tehát globális jelenségről van szó. Mindez azzal társul, hogy a globalizáció egységes munkaerőpiacot követel, s háttérbe szorul a helyi érdekérvényesítés. Nem azért, mert a munkások így akarják, hanem mert a tőkeérdekek követelik meg ezt.*

Talán a baloldaliságnak tere nyílik Latin-Amerikában, ahol több országban szociáldemokrata irányba mozdultak el, de a jóléti szolgáltatások bővítésére, a társadalombiztosítás megteremtésére irányuló törekvések általában kudarcot vallottak. Észak-Amerika befolyása alatt retrográd irányba fordulnak az események – fogalmazott a társadalomkutató, aki megpendítette, hogy ezeknek a jelenségeknek az elemzéséhez mintha hozzá sem akarna fogni a magyar értelmiség. Azért nem – tette hozzá Krausz Tamás történész –, mert

„a magyar értelmiség nagy részének nincs világos, összefüggő elmélete, narratívája a helyzetről”.

Van egy liberális narratíva, amit az Európai Unióban napjainkig létrehoztak, s jó néhány értelmiségi ebben az összefüggésben, az évtizedek alatt kialakult szókincset használva nyilatkozik meg. Mások egyfajta zavaros keresztény-konzervatív ideológia nevében adják elő a mondandójukat. A baloldali narratívát – vagyis azt, ami ennek a kapitalizmusnak akarna alternatívát állítani a köztulajdonról való gondolkodással, az autonóm, önszerveződő, közösségi társadalom, vagyis az önigazgató szocializmus felé elmozdulás lehetőségének felvetésével – három-négy folyóirat, s vagy tíz olyan értelmiségi képviseli, aki egyáltalán hangot kap a mai magyar fórumokon.

Erről jutott eszébe e recenzió írójának, hogy a nyelvet magát is átitatja az osztályszemlélet. De ez itt és most csupán mellékszál, mert Antal Attila, az Eszmélet folyóirat főszerkesztője, jogász-politológus vezetésével négy témakört ölelt fel a rádióbeszélgetés:

1. A baloldali osztálypolitika történeti sajátosságai
2. Az osztálypolitika változásai a jobb- és baloldal narratívájában
3. Mi jellemzi ma a társadalmi osztályokat?
4. A baloldali osztálypolitika jövője

A történeti összefüggéseket érintve elhangzott, hogy ebben a régióban soha nem jött létre erős burzsoázia. Ez az osztály mindig a politikától függött, nem ő alakította azt. Magyarországon kifejezetten a nagybirtokos arisztokrácia ellenőrzése alatt állt. Miként Krausz Tamás kifejtette: ezért 1945 után nem kellett megküzdeni befolyásos burzsoáziával, az arisztokrácia pedig akkorra kellően lejáratta magát, s nagy tömegekben ébredt irántuk ellenszenv. Saját betoldásom ehhez: a Rákosi-rendszerben azonban a sztálinista alapon zajló erőltetett átalakítás csak részben tette lehetővé az ebből eredő társadalmi felhajtóerő hasznosítását. Mi több, 1956-ra az  elégedetlenség tömegmegmozdulásokhoz vezetett. Szigeti Péter jogász-politológus viszont 1956-ról kifejtette:

bár területi különbségekkel, de sok tekintetben úgy kezdődött, mint egy klasszikus szocialista forradalom: munkástanácsok alakultak, védték a köztulajdont, az üzemeket, az állami gazdaságokat, nem engedték a földeket felosztani. De a szovjet csapatok beavatkozása után a munkástanácsok is szovjetellenessé váltak. A helyzet geopolitikailag tarthatatlanná vált. Kádáréknak szembe kellett nézniük a világrendszer egésze, benne az Egyesült Államok, a szuezi válság által létrehozott geopolitikai adottságokkal.

Szigeti azonban hozzátette: „a Kádár-rendszer érdekkijáró rendszer volt”. Ma már tudható, hogy az egypártiság nem csak azért alakult ki, mert valaki önfejűen bevezette, hanem „a köztulajdon politikai biztosítékaként szolgált. A munkásságnak, mint osztálynak a Politikai Bizottságban is volt képviselete, vagyis nem kellett ezért harcolnia. Ott ült a hét legfontosabb ember között a szakszervezeti vezér”. A témáját, megközelítésmódját tekintve fehér hollónak számító műsor ismertetőjeként teszem hozzá: ez a képviselet nyilvánvalóan kettős irányban hatott: egyrészt a gyárakban, az üzemekben uralkodó hangulatnak, helyzetnek a legfelsőbb vezetők számára közvetítését jelentette, másrészt a döntések magyarázását, elfogadtatását a termelésben résztvevőkkel. De hasonló mechanizmus érvényesült a parasztság, a nagyüzemi mezőgazdaságban foglalkoztatottak esetében is, amit a legfelsőbb vezetés tagjaként Fehér Lajos, Szabó István, Burgert Róbert és mások neve fémjelzett.

A rádióadás résztvevői hangsúlyozták, hogy ez a hatalmi döntéshozatali struktúra egyúttal depolitizálta is a társadalmat. Kikapcsolta az emberek aktivitását, minthogy lényegében politikai küzdelem nélkül jutottak anyagilag egyre előnyösebb életkörülmények közé. Egyfajta nivelláló, kispolgári szocializmusnak feleltek meg a viszonyok. Ebben jól jártak a dolgozók, bár polgári tudatú citoyen réteg nem jött, jöhetett létre. A rendszerváltáskor, amikor a német munkás életszínvonalával kecsegtették őket, ehhez képest csalódtak – hangzott el.

Hozzáteszem, szerintem ebben a csalódásban annak is nagy szerepe volt, hogy a magyar társadalom nagy részében mindmáig nem tudatosult a nyugati fogyasztói jólét alapvetően két forrása. Egyrészt a gazdasági-jövedelmi alapok létrejöttében a keresztes háborúk óta évszázadokon át jelentős szerepet játszott a rabszolga-kereskedelem, továbbá a gyarmatosítás különféle klasszikus, sőt mai formája. Másrészt a sokak által csodált életviszonyok kialakulásában legalább ilyen jelentős tényező volt a szintén történelmileg formálódott önszerveződésnek, az öntevékeny cselekvéseknek, az érdekkifejezésnek és képviseletnek a társadalmi-kulturális viszonyokra való hatása. Mintha az utóbbiak tekintetében sem igazán léptünk volna előre az elmúlt három évtizedben. Mint elhangzott:

„aki azt gondolja, hogy önmagukban képviselhetők az emberi és a demokratikus szabadságjogok, az demagóg”.

 A gazdasági szabadság- és szociális jogok felől kell közelíteni ezekhez az értékekhez is, nem pedig úgy, ahogyan ezt a mai parlamenti pártok és az értelmiség nagy része teszi, akik valójában sosem valósíthatják meg az ígéreteiket. Mert a demokrácia nem azonos a pluralisztikus légkörben történő vezetőválasztással, amit a gazdasági erőcsoportok nagy mértékben manipulálnak. „Sokan úgy tüntetik fel a politikát, mintha az csupán személyek közötti küzdelem lenne” – jelentette ki Krausz Tamás. Egyáltalán nincs megjelenítve a közvélemény előtt, hogy az adott politikusok milyen osztályérdeket képviselnek.

A beszélgetés résztvevői szélesebb összefüggésekben taglalták a dolgozó osztályok mai széttöredezettségének, a csak Kelet-Európában 25 millió embert közvetlenül érintő, tömegméretű munkásvándorlásnak az okait és következményeit. Ezek egyike, hogy például Magyarországon, ahol a foglalkoztatottak legalább tíz százaléka maga is migránsként keresi a kenyerét Nyugaton, osztálysérelmeinek etnonacionalista indulatokkal ad hangot. Az idegenellenességet az egész régióban burkoltan vagy kevésbé burkoltan szítják a politikusok.

A kormányok jobboldali osztálypolitikát folytatnak azon keresztül, hogy az övéiket privilegizált helyzetbe hozzák. Ennek szőnyeg alá söprése, elfogadtatása érdekében egyszerűen megvásárolják a nagy tömegeket elérő médiumokat. „No és a bevett egyházakat!” – teszem hozzá. Így valósul meg az a klasszikus tétel, hogy „Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok, vagyis az az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind uralkodó szellemi hatalma is”. Ám a régiónk parlamentjeiben nincsenek olyan politikai erők, amelyek ezt társadalmi baloldali szemszögből lepleznék le. Az MSZP-t is beleértve, a magyar országgyűlésben sincs olyan párt, amely azt képviselné, hogy „az egyenlőtlenségek nem pusztán egyéni teljesítményekből fakadnak, hanem azokba a társadalmi viszonyokba ágyazódnak, amit uralkodó módon ma is a bérmunka és a tőke ellentéte fejez ki. Mert az nem baloldali párt, amely nem ebből indul ki” – mint azt Szigeti Péter a beszélgetés záró részében megfogalmazta.

A végső kérdés, lehet-e ezen a helyzeten változtatni? E tekintetben az adás résztvevői visszakanyarodtak a globális összefüggésekhez. Vagyis ahhoz, hogy „nem Magyarországon fújják a passzátszelet”. Következésképp az ország, a régiónk, s az itt élő emberek sorsát a világfolyamatok meghatározó módon befolyásolják. Ebben a helyzetben legalább azt kellene elérni, hogy a lakosság érzékelje, valójában mi zajlik az országban és a nemzetközi térben. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a társadalomkutatók, a nemzetközi politika és gazdaság elemzői ne ködösítsenek, ne keltsenek illúziót az egyoldalú megközelítéseikkel. Fel kell tárni, hogy a tőkeérdekek által befolyásolt viszonyokon túl milyen szerveződések léteznek idehaza és másutt, akár a kisebb közösségekben. Vissza kell térni a baloldal korábbi képzési formáihoz, fel kell támasztani azokat a fórumokat, ahol hajdan a művészet és a tudományok művelői tartottak előadásokat a kétkezi dolgozóknak is. (Hozzáteszem, hogy a művelődési házakban, a TIT-ben, helyi klubokban stb. ez még a Kádár-rendszerben is erőteljes volt.) Ez a muníció kell ugyanis ahhoz, hogy hatékony küzdelem induljon az anyagi és szellemi erőforrásoknak a társadalmi igazságosság jegyében való elosztásáért. #

MEGJEGYZÉS: Úgy vélem, a globális tőkefolyamatok részeként értelmezhető az európai alapjövedelem ügye is, amit vállára vett a DK-s Dobrev Klára, aki ezt vívmányként adja elő. Egy réteg talán jól járhat vele, de valójában a tőkeerős és innovatív nyugati cégek piacszerzését, az Európai Unió gazdasági versenyképességét hivatott elősegíteni, mert óhatatlanul tönkremennek majd az alkalmazkodásra képtelen cégek, s hamar utcára kerülhetnek ezek alkalmazottai, akik nem európai alapjövedelemre, hanem nyomorúságos segélyekre lesznek kárhoztatva. Ám a vele rendszeresen interjút készítők ezt a lehetőséget nem vetik fel.

CÍMKÉP: A Klubrádió műsorának résztvevői: Melegh Attila szociológus, Krausz Tamás történész, Szigeti Péter jogász-politológus, Antal Attila, az Eszmélet folyóirat főszerkesztője, jogász-politológus