Mi is slamasztikába kerülhetünk, s már kerültünk is, a kiszámíthatatlanná váló oroszországi viszonyok miatt.

Az idő Putyin ellen dolgozik – közli az Index. A cikk szerzője azon kesereg, hogy a városokban „A gyenge rubel miatt áruhiány és kígyózó sorok alakultak ki, az IKEA-ban felfüggesztették a bútorok forgalmazását, a méregdrágává vált nyugati mobilok és mikrosütők helyett pedig nincs semmi, mert ilyet nem gyárt Oroszország. Az elértéktelenedő pénz miatt az orosz turisták is eltűnnek, a válságot a módosabb réteg nagyon megérzi. Az ingatlanokra felvett lakossági dollárhitelek is veszélybe kerülnek.” Egy másik helyen, a valasz.hu-n azt olvasom, hogy Nagy pofon lenne Putyinnak az új ukrán-lengyel gázvezeték. És általában is tele vannak az újságjaink, a rádióhíreink, no meg a Facebook-oldalaink a Putyin virtuális pofozásától elalélók, az orosz államfő rovására élcelődők, a kárörvendők cikkeivel, kommentjeivel.

A tűrőképességgel senki nem számol

Nem értem, miért örülnek ilyen sokan annak, hogy Oroszországban ismét lesz egy csomó nyomorult. Mert, hogy Putyin lesz az utolsó, akinek helyzetében változás következik be, abban egészen bizonyosak lehetünk. Nem beszélve arról, hogy Oroszország összeomlása magával rántaná előbb Kelet-Európát, majd az egész Európai Uniót. Az Oroszországban lévő európai autógyárak termelésének csökkentése bizonyára már ma is érezteti hatását az anyavállalatoknál. Az Oroszországban tevékenykedő hatezer német cég közül nyilván sok tönkremegy. Vagy, hogy mást is mondjak: a múlt héten a rubel árfolyamzuhanását a forint és zloty gyengülése követte. De láthatóan ennek ellenére sem fogja fel nálunk a közemberek és a közvélemény-formálók többsége, hogy mi szintén slamasztikába kerülhetünk, ha kiszámíthatatlanná válnak az oroszországi viszonyok.

A nyelvüket Putyinon és az oroszokon köszörülők megnyilatkozásait olvasva az is meglep, hogy sokan mennyire nem fogják fel, hogy Oroszországban csupán a lakosság 10–15 százaléka engedheti meg magának, hogy luxuscikkeket vásároljon, s hogy külföldre utazgasson. (Erre egyébként az Index cikkének szerzője is utal.) A többiek eddig is csak módjával részesültek a fogyasztói társadalom áldásaiból, ellenben annál inkább értékelik, hogy – a kilencvenes évek elején rájuk szabadított vadkapitalizmus után, amikor nagy tömegek éheztek, s amikor nem fizették ki a nyugdíjakat, a közalkalmazottak pedig hol kaptak fizetést, hol meg nem – a putyini rendszer egyfajta létbiztonságot hozott számukra. Ez az alapja az orosz államfő 80-90 százalék körüli támogatottságának!

Ami pedig az emberek alkalmazkodóképességét illeti, arról éppenséggel Magyarországon is meg lehetne győződni, ahol a lakosság 40 százaléka él a létminimumon, vagy az alatt. Vagyis a tűrőképesség még nálunk is sokkal nagyobb, mint azt a jól fűtött szobáinkból, az élelmiszerrel megrakott hűtőszekrényeink mellől gondolnánk. Az Ukrajnával sajátos polgárháborúban álló Novorosszija sem kényszerült még térdre, bár alig van világítás és fűtés, a lakások, a házak egy részét szétlőtték, a víz- és a gázellátás is akadozik, a nyugdíjakat pedig visszatartja (De miért is?) a kijevi kormány, hogy a közalkalmazottak fizetéséről ne is beszéljünk…

Háborúk erősítették őket

Elemzőinknek és az interneten hetvenkedőknek illene figyelembe venni az orosz történelem tényeit is! Például azt, hogy a 14. században a litván nagyfejedelemség északnyugaton, Lengyelország délnyugaton hatalmas orosz területeket foglalt el, kihasználva az Arany Hordának az orosz fejedelemségek elleni keleti támadását. De elég a történelmi térképekre nézni, hogy lássuk, idővel miként hullámoztak, terjedtek ki minden irányban az orosz határok. Újabb és újabb lengyel támadások indultak az orosz városok, vidékek ellen 1462-ben, 1582-ben, 1604-ben, 1607-ben. Ezeket általában népi felkelésekkel és partizánháborúkkal verték vissza. Eközben nem sokra jutottak az oroszokkal a svédek sem, mint ahogyan a végén a keleti mongol-tatárokat is legyőzték.

A 17-18. században az Oszmán Birodalom alattvalói, a krími tatárok Délről törtek be Oroszországba és időről időre rabszolgák tömegeit hurcolták el. Nagy Katalin végül megelégelte a dúlást és a hatalmas váltságdíjak folyósítását. Így lett az Orosz Birodalom része a Krím, s szilárdította meg uralmát az orosz cári hatalom a háborús hírekben most is szereplő Novorosszijában. Napóleon a franciáival, a lengyeljeivel, a magyarjaival, az olaszaival eleinte azt hitte, hogy a felgyújtott Moszkvát bevette, aztán hamarosan rájött, hogy csapdába esett, s jobb lesz pucolni, mert az oroszok minden élelmiszerkészletet elvittek, vagy felégettek. Hogy mi várt a seregére, amíg kivonult az országból, arról Tolsztoj írt a Háború és békében…

Mindent egybe vetve, a számtalan népet egyesítő Szovjet-Oroszország felszámolta az I. világháború, a polgárháború, a japán, a francia, a brit, az USA százezer fölötti katonát számláló csapatainak minden irányból indított támadásának pusztításait. Megerősödve jött ki a II. világháború borzalmaiból is. A 20. században – a kényszermunkát is rákényszerítve nemzetiségtől és osztályhelyzettől függetlenül minden rétegre – iparosították, villamosították az országot, felszámolták az analfabetizmust, megszervezték a lehető legszélesebb körű oktatást és egészségügyi ellátást. Nem mellesleg a világ egyik legerősebb hadseregét hozták létre, atombombát készítettek, meg szputnyikot és űrhajót, pedig a nácik elsőrangú szakértői nem náluk, hanem az USA-ban dolgoztak az utóbbiak kifejlesztésén.

Az USA sokat nyerhetne

Mindezt csak azért idézem fel, mert a mikrohullámú sütőkről, az IKEA-bútorokról, meg a külföldi síelésről való okoskodásnak csupán a hadiállapot bevezetéséig lesz némi értelme. Azon túl az oroszság olyan dimenzióiba jutunk, amelyeket mi magunk elképzelni sem tudunk. Ahogyan nem tudták elképzelni a II. világháború magyarjai sem, hogy milyen következményekkel jár majd a minden figyelmeztetés ellenére a Szovjetuniónak címzett hadüzenet, a magyar megszálló csapatoknak a mai Ukrajna területén való kegyetlenkedése, s a háború utolsó szakaszában a Kárpátaljától és Észak-Erdélytől előbb a Tisza vonalánál, aztán a Budapesten és körzetében, majd a Székesfehérvár térségében tanúsított, az országot romba döntő, a szovjet hadseregnek is százezres nagyságrendű emberveszteséget okozó, kizárólag a náci érdekeket szolgáló, teljesen értelmetlen ellenállás. Bibó István 1945-ben a demokrácia válságáról írt tanulmányának A megszállás válsága című fejezetét szoktam ajánlani azoknak, akik tudni szeretnének arról a tehetetlen tanácstalanságról, amivel a magyar nép fogadta az 1944–1945-ös szovjet hadsereget. 

Egy cseh újságíró, bizonyos Vladislav Kasuka – a hozzám a pravda.ru-n keresztül eljutott cikkismertető szerint – arról értekezik, hogy az USÁ-nak érdekében állhat háborúba sodorni Oroszországot. Mert Amerikát, hatalmas adósságai mellett, az a veszély fenyegeti, hogy egyre több ország akarja mellőzni a nemzetközi kereskedésben a fedezetlen amerikai dollárt. Csakhogy az USA-t mindenekelőtt a dollár-, sőt a petrodollár alapon folyó világkereskedelem, a globális pénzügyi tranzakciók kézben tartása tartja fenn. Az ebből fakadó pénzügyi-gazdasági-politikai előnyöket veszélyeztethetné az áruforgalomnak euróban, jüanban, esetleg rubelben való elszámolása. Washingtonnak ezért lehet célja az Európai Unió és Oroszország, illetve Oroszország és Kína kapcsolatainak minden áron való meggyengítése – állítják mások is.

Amint erről oly sokan és sokszor írtunk már: az ukrajnai konfliktus CIA közreműködéssel történt kirobbantásának mindenekelőtt ez a racionális magyarázata. Oroszországnak magának nem származik előnye abból, hogy lerombolja a nyugat-európai kereskedelmi, politikai, sőt katonai kapcsolatait, amelyek kiépítésébe a megelőző években oly sok energiát fektetett. Viszont az USA csak nyerhetne azzal, ha sikerülne meggyengíteni, szétzilálni Oroszországot, és eltávolítani az éléről az energikus, céltudatos államfőt, aki persze a liberális amerikai elvek - de nem feltétlenül a gyakorlat - szerint, talán nem az emberi jogok élharcosa. Ráadásul egy minden oldalról szorongatott ország élén egyre kevésbé lehet az!

Összegezve: az amerikai politikai és gazdasági élet irányítóinak jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy háborús helyzet kialakításával gyengítse meg Oroszországot. A már hivatkozott cseh Vladislav Kasuka víziója szerint e háború kirobbantásának eszköze lehetne a Krímmel határos területen színlelt atomtámadás az ukrán hadsereg alakulatai ellen, amit aztán az oroszokra fognának.

Itt azért kell egy jó nagy levegőt vennünk! De ami le van írva, az leíratott! Ami ki van mondva, az kimondatott! Ezért gondoljátok meg, Felebarátaim! Ha – Ne adj’ isten! – bekövetkezne ez az állapot, vigasztal-e majd benneteket, hogy figyelmen kívül hagyva a tényleges érdekviszonyokat, a tényleges indítékokat, még mindig csak azt hajtogatjátok: mindenről Putyin tehet? Tehát annak tudatában kellene végre megfontolni a megfontolandókat, hogy ha a Kárpátokon túl úgymond korlátozott atomháború robbanna ki, abból sem én, sem te, sem az én, sem a te gyereked, sem az én, sem a te unokád nem fog kimaradni! Ennek tudatában kárörvendezzetek hát!

#

Frissítés 1: Putyin nagymester nyugati csapdája

"Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel – mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt. Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak.

Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen."

MEGJEGYZÉS: Ha hihetünk Hossó Andrea Londonban élő, Magyarországon jobboldali rendezvényeken fellépő közgazdász múlt heti közlésének, Surányi György nemzeti bankelnökségének időszakában eladták csaknem a teljes magyar aranykészletet! Persze, szükség volt a pénzre! Ugyanez a szakértő elmondta, hogy a világ nagy bankjai igyekeznek aranyat bespájzolni, illetve hazaszállíttatni a külföldi trezorokból az ott őrzött tartalékaikat. Az USA azonban megtagadta Németországtól, hogy azonnal visszajuttassa az Amerikában őrzött német aranytartalékot. 2020 előtt nem adják.

Frissítés 2: Este 23 óra után valakinek válaszoltam a Bekiáltás blogon megejtett hozzászólására. Ide illik a válaszom egy része: "Ami az olajdollárok állítólagos elherdálását illeti, arról éppen ezekben a percekben is folyik az orosz tévében egy vita. Igen, az előző részben, a politikusok egy része, köztük Zsirinovszkij, azt üvöltözte, hogy az orosz állam tartalékait iparfejlesztésre kellett volna fordítani. Erre az volt a válasz, hogy először a jelcini korszak kolosszális adósságát kellett kifizetni. Ma egyébként a GDP-t illetően ott tartanak, hogy az ötödik-hatodik helyen állnak a világranglistán a másfél évtizeddel ezelőtti tizenvalahányadik helyhez képest, ráadásul legkorszerűbb fegyvereik minősége felülmúlja az amerikaiakat.

Ezzel együtt az alaphang az volt, hogy keményen ellen kell állni a külföldi nyomásnak, provokációknak, vagyis készülni kell az esetleges háborúra, tekintettel arra, hogy a Föld igazán jelentős nyersanyagtartalékai Oroszország területén találhatók, s arra kell számítani, hogy ennek kitermelését, felhasználását hatókörébe akarja vonni az USA. Egyébként a többségében a duma vezetőiből álló vitatkozók úgy látják, hogy az EU-nak egyre nagyobb gondot okoznak az Oroszország elleni szankciók.

A vita második szakaszában a bankárok kaptak szót. Ők amellett érveltek, hogy tartalékok hiányában nem tudták volna kezelni ezen a héten a pénzügyi válságot. Eléggé optimisták a tekintetben, hogy az intézkedésekkel a belső piacon biztonságot teremtenek a betéteseknek többek között a betétenként 1 millió 400 ezer rubelig terjedő betétgarancia alappal, ami a betétesek 92 százalékát lefedi és más intézkedésekkel, amiket itt nem részletezek."

Frissítés 3, 2014.12.22-én 

NAPI GAZDASÁG: Lettországban a vártnál jóval lassabban nőhet 2015-ben a bruttó hazai termék (GDP) az orosz rubel gyengülése, az olajár csökkenése és a gyenge külföldi kereslet miatt Ilmars Rimsevics, a lett jegybank elnöke szerint.

PORTFOLIO.HU: Kína arról biztosította Oroszországot, hogy szükség esetén segítséget nyújtana a számára. Emellett pedig arra ösztönzi az orosz felet, hogy minél inkább a kínai jüant használják a kereskedelmi tranzakcióik során és ne a dollárt. A kínaiak jól láthatóan tovább közelednek az orosz félhez, miközben kapóra jön nekik a saját devizájuk népszerűsítése is a jelen helyzetben. (…) A rubel ma eddig több mint 6 százalékkal erősödött a dollárhoz képest, miután a kínaiak segítségéről szóló hírek megjelentek. Emellett egyébként az orosz részvénypiac is fellendülést mutat, noha óriási veszteségeinek ledolgozásához még nagyon hosszú út vezet. (Aki persze azt hiszi, hogy a kínaiak teljesen önzetlenek lennének, az is téved! A közelmúltbeli nagy gázszerződéseknél már kiderült ez, amint akkor a Bekiáltásban is megjelent. Aztán a belorusz és a kazah elnök nyilván szintén igyekszik tágítani a lehetőségeit Oroszországgal szemben. De azt azért nem feltételezem, hogy nem egyeztettek volna Putyinnal, mielőtt Porosenkoval találkoztak. Egyébként Putyin, nyilvánosan mindig tisztelettel említi, továbbá hangsúlyosan kereszt- és apai nevén szólítja az ukrán elnököt. Érzékelhetően továbbra is meg akarja őrizni a kapcsolatfelvétel lehetőségét. Szóval nem úgy viselkedik, mint a mi miniszterelnökünk, aki ha kell, ha sem, mindenkibe mindig belemar.)

PRIVATBANKAR.HU: Egy orosz pénzügyi káosz reális lehetősége egy olyan országban, amely a világ nukleáris haderejének tekintélyes részét birtokolja, megremegtette a térdeket Nyugat-Európában. Egy éve a németek az amerikaikkal együtt még részt vettek a színfalak mögött a Majdan téri tüntetők pénzügyi támogatásában. Az újabb ’Drang nach Osten’ politikai és pénzügyi következményei azonban mostanra kezdenek Berlin fejére nőni. Merkel és Putyin korábbi bizalmi viszonya példának okáért alapjaiban rendült meg, Moszkva az új stratégiai kapcsolatait már Peking, Ankara és Új Delhi irányában keresi. A pénzügyi következmények Berlin számára nem kevésbé aggasztóak. Volker Treier, a Német Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) vezetője a napokban jelentette ki, hogy az év végére a német export 20-25 százalékkal alacsonyabb lehet orosz viszonylatban, mint egy évvel korábban és ez 50 ezer német munkahelyet veszélyeztet.
Párizs is már érzékeli a veszély nagyságát. Franciaország 49 milliárd eurót kitévő hitel-állománya Oroszország felé a legnagyobb a nemzetek között. A francia olajóriás Total és az autógyártó Renault komoly termelési kapacitásokkal bír az országban, a Société Générale bank pedig 99,4 százalékos tulajdonnal bír a legnagyobb magánkézben lévő orosz bankban, a Roszbankban.
A nyugat-európai félelmek hatására a Fehér Ház is alacsonyabb üzemmódba kapcsolt Moszkvával szemben. Bár Obama amerikai elnök aláírta az amerikai kongresszus által a múlt héten elfogadott, Oroszországgal szembeni újabb gazdasági szankciók bevezetését lehetővé tevő törvényt, de egyelőre nincs szándékában újabb büntetőintézkedéseket foganatosítani Moszkva ellen. Az Egyesült Államok továbbra is együtt fog működni európai partnereivel és szövetségeseivel, hogy koordinálják az Oroszországgal szembeni fellépést és szankciókat - írta közleményében az amerikai elnök. #