Csöbörből vödörbe kerülhetünk, ha a cél szentesíti az eszközt felfogásra hagyatkozunk.

Az előző héten több ismerősöm figyelmét is felhívtam a Bruck Gáborral a Klubrádióban elhangzott beszélgetésre. Az ELTE pszichológia szakán végzett, illetve a State University of New York-on kézhez kapott politológusi diplomát magáénak tudó kampánytanácsadót a Reggeli személy című élőműsorban, január 5-én kérdezte para-Kovács Imre. A kormánypárti Mandiner.hu először azt idézte a csaknem 48 perces, az ellenzék választási felkészülésével  foglalkozó interjúból, hogy „Gyenge az Orbán, nincs benne innováció”, s ezzel összefüggésben ezt a gondolatot:

„Üti őket az EU, még nem tudjuk, hogy belép-e Amerika, vagy sem, nem Trump az Amerika. Mondjuk az FBI vagy a CIA az Amerika ilyen esetben, tehát nem tudjuk.”

A címben persze – a címadásnak eleve ez a természete – célzatosabban fogalmazták meg ugyanezt: „Bruck Gábor szerint a CIA az ellenzék oldalán beavatkozhat a választásokba”. Arról azonban nem esett szó a cikkben, hogy Bruck szerint ez a „beavatkozás” nem direkt lesz, ha lesz. Amennyiben úgy látják Washingtonban, hogy csak egy kis különbség dönthet, a kémszervezeteknél a kormányzat főszereplőivel kapcsolatban nyilvánvalóan bőven rendelkezésre álló, terhelő adatokból kiszivárogtathatnak néhány vaskosabbat.

Ejnye-bejnye – csóváltam a fejem kötelességszerűen, bár eddig sem voltam naiv. Ugyanakkor hozzá kell tennem: csekélység ez a feltételezés azokhoz a machinációkhoz képest – erdélyiek nyitott borítékos levélszavazatai, a Nyugaton dolgozók voksolásának csaknem lehetetlenné tétele, külföldieknek és nem külföldieknek romos házakba történő tömeges bejelentkeztetése, pénzeső a választókra az ország eladósításával stb. –, amivel a Fidesz azt akarja elérni, immár nem először, hogy ne a választók tényleges akarata érvényesüljön.

Bruck Gábor egyébként más tekintetben sem kímélte azokat, akikre – mint korábbi megnyilatkozásaiból szintén kiderült – szavazatát készül adni. Ezért emelhette ki a szövegéből a Mandiner azt is, hogy „A DK a legérettebb párt. […] Ha hat párt leül tárgyalni, akkor szeretjük, nem szeretjük, ott az osztályfőnök vagy az apuka a Gyurcsány.” (35:12) Mert gyurcsányozás nélkül ugyebár nem múlhat el nap! – jegyzem meg, amivel szemben én azt tartottam lényegesebbnek a kampánytanácsadó meggondolásai közül, hogy

az ellenzéknek minden megnyilatkozásával két üzenetet kell erősítenie: „Orbánnak el kell mennie!”, s hogy az ellenzéki pártoknak mindent félre téve összefogni ennek érdekében.

Ezen kívül – Bruck szerint – Márki-Zay Péternek el kell döntenie, hogy magát építi-e, avagy karmesterként áll élére a hat pártnak. Minden más részletkérdés. Aki ennél többre kíváncsi, kattintson a fent megadott linkre, hiszen ezt a jegyzetet ezért még nem írtam volna meg. Viszont ma reggel a testvérpár másik tagjának, Bruck Andrásnak a „A kutya neve, Ego” Facebook-bejegyzésére hívta fel a figyelmet Zöldi László a Médianaplójában, ahol azt a kérdést tette fel, hogy hallgatnak-e a szerinte „az ellenzéki közvélemény talán legsötétebben látó véleményformálójára” a kormányváltásra készülő pártok. Zöldi kolléga így foglalta össze  Bruck András elemzését:

„kiállt az Orbán-kritikus pártok összefogása mellett. (…) Arra kéri az ellenzék két vezéralakját, Márki-Zay Pétert és Gyurcsány Ferencet: tegyék félre az egójukat, és személyes meg elvi ellentéteiket az országgyűlési választás után szembesítsék a nyilvánosság fórumain. Ha ugyanis nem halasztják el a meccset, akkor a szövetségbe tömörült ellenzéki pártok esélytelenek lesznek jövő áprilisban.”

Zöldi László annak a reményének adott hangot, hogy a kritikus írót-közírót „talán meg is hívják egy beszélgetésre, hogy még részletesebben fejtse ki az álláspontját”. Ha föntebb önmagamról állítottam azt, hogy eddig sem voltam naiv, most a Médianapló újságíró-blogger szerzőjével kapcsolatban írom le ugyanezt. Régi ismerősök vagyunk, s tudom, ő sem nagyon hiheti, hogy felvetésének foganatja lesz. A pártok vezetői nem kedvelik a nem bólogató Jánosokat. Maga is jelezte a cikke végén egy Márki-Zay Péterrel pikírtkedő mondattal, hogy újságíróként fenntartja magának a bírálat jogát.

Hasonlóképpen teszek én is a cikkeimben. Ezekben gyakran érvelek amellett, hogy az orbánista kormányzás a jövőre nézve mérhetetlen károkat okoz a magyar társadalomnak. Sok más mellett főleg azzal, hogy jelentős pénzeket vont el az oktatásból és az egészségügyből. Eközben ezekből a csökkentett összegekből aránytalanul többet irányított át az egyházi tanintézetekhez az államiak rovására, ami elmélyíti az országot már így is bénító szegregációt, az ideológiai mellett a társadalmi kettéosztottságot. Emellett arra kényszeríti a tehetősebbeket, hogy a Fidesz holdudvarhoz és Orbán családtagjaihoz is köthető magán egészségügyi szolgáltatóknál hagyják a pénzüket, a szegényebbekkel pedig lesz, ami lesz.

Szerintem azonban a kormánybírálatból nem következik, hogy az ellenzék balfogásairól, az ezen az oldalon tapasztalható visszásságokról hallgathatna a tisztességes közíró, újságíró, vagy pr-szakember.

Még akkor sem, ha nem csak az ellenzéki politikusok rosszallják ezt, de a kormány leváltását követelő szavazók is morognak érte. Esetemben világnézeti különbség választ el a jelenlegi parlamenti ellenzéktől, melynek pártjait a tőkéhez, a kapitalizmushoz való viszonyuk alapján ugyanúgy jobboldali felfogásúnak tartom, mint az orbánistákat. Legfeljebb az országgyűlési padsorokban kijelölt helyük szerint tekinthetem őket baloldalinak, akiknek felfogása „csupán” a kormányzási módszerek tekintetében tér el a Fideszétől. Ennek ellenkezőjéről sem kormányon, sem azóta nem győztek meg eddig.

Persze, a jelenlegi körülmények között, mikor immár a fasisztoid berendezkedés minden kelléke együtt van Magyarországon, a módszerbeli különbözőség sem csekélység. De ha nem elvszerűen közelít egy közbeszéd-fomáló az ellentmondásos jelenségekhez, hanem úgymond átmenetileg, „a cél szentesíti az eszközt” alapon rejti véka alá valódi véleményét, akkor végső soron azt segíti elő, hogy egy esetleges kormányváltás után csöbörből vödörbe kerülünk. Ezért, bár úgy vélem, hogy a Bruck testvérpártól szintén eltérő világnézetet vallok, mégis az a véleményem, ami az ő megnyilatkozásaikból következik, s amit Zöldi kolléga is közvetített annak, akinek van hallása ehhez: az ellenzéki oldal hibáinak takargatása az orbáni világ bebetonozásának kedvez.#

CÍMKÉP: Bruck András és Bruck Gábor – Az ellenzék balfogásairól, az ezen az oldalon tapasztalható visszásságokról sem hallgathat a tisztességes közíró, vagy pr-szakember