Putyin békére szólított fel. A felkelők szerint Ukrajnának újabb területekről kell lemondania, ha békét akar. Porosenko nem akar föderációt. Menekül a lakosság.

Néhány száz ukrán nacionalista önkéntes katona ostrom alá vette Ukrajna elnökének kijevi hivatali épületét. Az akció résztvevői többek között hadiállapot kihirdetését, a fegyveres erők vezetőinek leváltását, a kelet-ukrajnai felkelők által a debalcevói gyűrűben bekerített 25. Kijevi Rusz nevű zászlóalj kimentését és közleményük televíziós nyilvánosságra hozatalát követelték Porosenko államfőtől.

Bár Magyarországon zajlott mindez, az embernek az volt az érzése: igazán Merkel az úr(nő) a házban.

Angela Merkel február 2-ai budapesti villámlátogatása után remélhetőleg már Orbán Viktor is tudja, hogy lassan fel kell adnia a szabadságharcos retorikát. A retorikát, vagyis a szavak pufogtatását, hiszen tényleges szabadságharcról soha nem volt, erőforrások, igazi szövetségesek híján nem is lehetett szó. A csak német, illetve magyar zászlók előterében megtartott közös sajtótájékoztatón – a kezdetben igencsak zavart és elfúló hangon megszólaló – magyar miniszterelnök erejéből ugyan még futotta annyira, hogy egy s másban ellentmondjon a kancellárnak, de ezt már aligha játszhatja el sokszor.

Orbán Viktor pályának morális kacskaringói között bőven helye lesz az újabb fordulatnak!

Magyarország valaha volt leggerinctelenebb miniszterelnökét, Orbán Viktort keresi fel Angela Merkel Németország kancellárja, az Amerika Egyesült Államok európai helytartója holnap. Feltehetően azért jön, hogy eltakarítsa az USA útjából az egyik utolsó akadályt, amely zavarhatja gazdasági érdekeinek maradéktalan érvényre juttatását Európában.

A súlyos állítások talán magyarázatra szorulnak.

Trágárság elleni mozgalmat indítok, hogy megelőzzük a családból hozott, verbális erőszakból fakadó, fizikai bántalmazásokat, amelyekből akár véletlenszerű bűnelkövetés is származhat.

Már az óvodában olyan trágár kifejezéseket használnak a gyerekek, amelyekkel az óvónők (sem később a tanítók, tanárok) nem tudnak mit kezdeni. Ezt állítja egy tanulmány, amelyről nemrégiben hallottam, de a villamosokon, autóbuszokon, metrón, az utcákon szerzett személyes tapasztalataim is megerősítik ezt az állítást. 

A kicsik szó szerint az anyatejjel szívják magukba, hogy a nyelvi agresszió minden formája megengedett a családon belüli társalgásban, amit aztán kivisznek a világba. Szemünk fényei, a gyerekek és az unokák, észrevétlenül sodródnak bele abba a felfogásba, hogy a szavakkal elkövetett erőszak megengedett az emberi kapcsolatokban. Csakhogy a verbális agressziótól egy lépés a fizikai bántás, és ettől már nincs messze a véletlenszerű bűnelkövetés.

»Ne haragudjon Nagykövet Asszony! Így Magyarország miniszterelnökével még az egykori Szovjetunió nagykövete sem mert beszélni!«

Egészen furcsákat mondott Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök a Klubrádió január 28-ai Megbeszéljük című műsorában. No, nem annyira az volt az érdekes, amit a szerkesztőség kiemelt: „miniszterelnöksége idején nem kapott jelzéseket az Egyesült Államoktól korrupciós ügyek miatt”. Annak ellenére nem ez volt a fontos, hogy állításával ellentmondott a Magyar Nemzetnek nyilatkozó Marc Ellenbogennek, Barack Obama egykori tanácsadójának, aki azt nyilatkozta, hogy nem csak az Orbán-, hanem a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányt is figyelmeztették már a magyarországi korrupciós jelenségekre.

Én csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az adás 23:38-ik percében azt találta mondani Gyurcsány Ferenc: „Nekem nagyon sok vitám volt egyes amerikai nagykövetekkel. Azt is mondhatom, hogy időnként csúnya vitám volt velük”. A rutinos Bolgár György nem is hagyta ki a ziccert. Épp csak beszúrt kérdésével, jó érzékkel adott lökést ahhoz, hogy a politikus valami egészen izgalmasat osszon meg velünk:

Végre fellélegezhetünk: mégiscsak van valami közös az Obama és az Orbán család magatartásában!

Barack Obama kellemetlen szokása, hogy úton útfélen rágógumizik. Ezzel nemrégiben Kínában verte ki a biztosítékot, most pedig Indiában. Az amerikai elnök Új-Delhiben többek között részt vett a köztársaság napja alkalmából rendezett háromórás parádén. Talán unta a szokatlan öltözékű katonák masírozását, talán idegesítette, hogy részben Oroszországból importált harcjárművek vonultak el előtte, illetve orosz gyártmányú repülőgépek szántották fölöttük az eget, mindenesetre Narendra Modi miniszterelnök balján hol betette, hol meg kivette szájából a rágógumit. Megállás nélkül dolgozott az állkapcsa akkor is, amikor a kormányfő beszélt hozzá.

A korábbi világégés előzményei arra intenek, hogy a politikusokat és a nemzetközi intézményeket rá kell kényszeríteni a megegyezésre.

– Az háborút jelentene, hidegháborút, az USA és Oroszország között kapcsolatok teljes megszakítását – reagált Andrej Kosztyin, az orosz állami VTB bank elnöke a davosi világgazdasági fórumon arra a felvetésre, hogy akár ki is zárhatják Oroszországot a nemzetközi bankközi átutalási rendszerből, a SWIFT-ből. Noha nem tudok arról, hogy tételesen ezzel fenyegetett volna az amerikai elnök, az ukrán lapok mégis előszeretettel értelmezik így Obama Indiában tett tegnapi, az ukrajnai felkelők támogatása miatt Oroszországot élesen bíráló kijelentéseit.

Az Európai Unió tagországainak állam-, illetve kormányfői is próbálgatják, meddig lehet feszíteni a húrt Oroszországgal. Újabb szankciók bevezetését helyezték kilátásba január 27-én kiadott közös közleményükben. „Tekintettel a romló helyzetre, arra kérjük a Külügyek Tanácsának következő ülését, hogy értékelje a helyzetet, és fontoljanak meg minden megfelelő lépést, beleértve további büntetőintézkedések alkalmazását a minszki megállapodások gyors és átfogó megvalósítása érdekében” – utasították külügyminisztereiket a tagállamok vezetői.

A magyar értelmiségnek van egy rétege, amely nem tudja hova tenni az egyszer már leírt Oroszországot, ezért putyinozik.

Megkavart Miklós Gábor a Népszabadság január 24-ei hétvégi mellékletében az „Elmaradt utazás” című írásával. Féltucatnyi érvet sorolt fel annak bizonygatására, miért helyesli, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő nem lesz jelen az auschwitzi haláltábor felszabadulásának hetvenedik évfordulóján rendezett, január 27-i ünnepségen, majd az utolsó bekezdésben azt írja: „Talán jobb lett volna, ha Putyin mégis elmegy”.

Hogy mi van?

>> A lengyel kormány egyetlen állami vezetőnek sem küldött meghívót az évfordulós ünnepségre – tudjuk meg a cikk szerzőjétől. Azt állítja, hogy azért nem, mert „Akkor még sok volt a vita a nyilvánosságban, vajon ki a felelős ezért a szörnyűségért – a Kelet-Ukrajna fölött légvédelmi rakétával lelőtt maláj utasszállító repülőgép tragédiájáért –, de lehettek jól értesültek, akik közölték a lengyel kormánnyal, kik a tettesek”. Kimondva kimondatlanul arra utal ezzel Miklós Gábor, hogy csak így lehetett elkerülni Oroszország vezetőjének meghívását. Azét az Oroszországét – sejteti –, amely lelőtte, vagy lelövette a gépet.

Lemaradtam volna valamiről?

Már nyolcvannyolc orosz újságírót utasítottak ki Ukrajnából orosz propaganda terjesztése miatt. Húsz orosz tévécsatornát tiltottak be az országban.

Mit tesz a véletlen? Két angolul beszélő fegyverest rögzített egy kamera az ukrajnai Mariupolban. Az erről szóló, a videó-felvételt is tartalmazó beszámoló szerint „a zsoldosok egyike az újfasiszta Azov zászlóaljban szolgál. «Out of my face! Out of my face, please!» (Kérem, ne filmezze az arcomat!) – mondja az operatőrnek, miközben kezével takarja el az arcát.”

Január 24-én, szombaton reggel tüzérségi támadás érte a várost. A legfrissebb adatok szerint a lövések nyomán harminc személy halt meg és több mint százan megsebesültek. A vita azóta is folyik arról, hogy ki a felelős. Az ukrán hadsereg, amely pillanatnyilag ellenőrzi a területet, azt állítja: a köztársasági népfelkelők tüzeltek az általuk kontrollált térségből.

Ezen a héten, Svájcban vághatta a világ vezetőinek képébe Porosenko: Európát együtt tettük és tesszük az újbarbárság terepévé! Eközben 1,5 millióra emelkedett az ukrajnai menekültek, hivatalosan is csaknem hatezerre a polgárháború halottainak száma.

Porosenko elnök kijelentette: Ukrajna nem lesz föderáció, az ukrán marad az egyetlen államnyelv, és nem változik az európai irányultságú politika – idézi fel az e héten, Davosban tett nyilatkozatot Poór Csaba a Népszabadság január 23-ai számában.

Azt mondom erre: egy dolog, hogy miként vélekedik az ukrán állam elnöke országa nemzetiségeinek törekvéseiről, követeléseiről. Ma már azzal sem lehet sokat kezdeni, hogy a krími oroszok szavazással megerősített elszakadással válaszoltak az ukrán nacionalista gőgből fakadó, ellenük irányuló intézkedésekre. Hovatovább abba is bele kell nyugodni, hogy a két, úgymond önkényesen kikiáltott – bár ott is választásokkal visszaigazolt – népköztársaság, a donyecki és a luganszki, belátható időn belül aligha lesz kezes bárány. De ahogyan Porosenko összekapcsolta rögeszméit az európai irányultsággal, arra azért felkaptam a fejem.