Újbarbárok Európában

Ezen a héten, Svájcban vághatta a világ vezetőinek képébe Porosenko: Európát együtt tettük és tesszük az újbarbárság terepévé! Eközben 1,5 millióra emelkedett az ukrajnai menekültek, hivatalosan is csaknem hatezerre a polgárháború halottainak száma.

zaszlo_-_ukran_eu.jpgPorosenko elnök kijelentette: Ukrajna nem lesz föderáció, az ukrán marad az egyetlen államnyelv, és nem változik az európai irányultságú politika – idézi fel az e héten, Davosban tett nyilatkozatot Poór Csaba a Népszabadság január 23-ai számában.

Azt mondom erre: egy dolog, hogy miként vélekedik az ukrán állam elnöke országa nemzetiségeinek törekvéseiről, követeléseiről. Ma már azzal sem lehet sokat kezdeni, hogy a krími oroszok szavazással megerősített elszakadással válaszoltak az ukrán nacionalista gőgből fakadó, ellenük irányuló intézkedésekre. Hovatovább abba is bele kell nyugodni, hogy a két, úgymond önkényesen kikiáltott – bár ott is választásokkal visszaigazolt – népköztársaság, a donyecki és a luganszki, belátható időn belül aligha lesz kezes bárány. De ahogyan Porosenko összekapcsolta rögeszméit az európai irányultsággal, arra azért felkaptam a fejem.

Megelőzendő a rendre utasításomat: tudom, hogy az úgynevezett nemzetközi jog szerint a krímbeliek, meg a Donyec-medencében élők csak akkor tehették volna azt, amit tettek, ha a nyugati nagyhatalmak karolták volna fel törekvéseiket. Akkor ugyanis nem számított volna a híres-nevezetes nemzetközi jog. És azt is tudom, hogy az említett választások körülményeit vitatják azok, akiket a világ urainak szolgálatában láthatóan a legkevésbé sem érdekel, hogy mit akarnak maguk a közemberek. Sem Ukrajnában, sem Irakban, sem Afganisztánban, sem Líbiában, sem Szíriában, sem… De most nem erről van szó!

Hanem arról, hogy Petro Porosenko közvetve nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az európaiság fogalmába ismét belefér mindaz, ami Ukrajnában 2014 eleje óta folyik. Bár megtanultuk, hogy egészen napjainkig milyen istentelen gyalázatosságokat művelt az Európából kirajzott, a világ minden értékét zsákmányának tekintő, a háborúival magát Európát is fogságba ejtő fehér ember, de hajlamosak voltunk elhitetni magunkkal, hogy ez már mögöttünk van. Aztán Belgrád bombázásakor, meg a Koszovó körül történtek miatt, majd a Közel-Kelet szétverésekor sejteni kezdtük: lehet, hogy még sincs így. Továbbra is a kettős mérce törvénye uralkodik felettünk. És egy éve csak erősödik bennünk ez az érzés.

prohanov.jpgTavalyi január 27-i jegyzetemben idéztem Alekszandr Prohanov ruszofil-nacionalista orosz író és folyóirat-főszerkesztő kijelentését: a kelet-ukrajnaiak el sem tudják képzelni, hogy egy ukrán nacionalista fordulatot követően másodrendű állampolgárokká válhatnak hazájukban, megtiltják nekik a hivatali érintkezésben az orosz nyelv használatát, illetve a vezető állásokat ukránok foglalják el. Aztán mindez néhány hónap leforgása alatt bekövetkezett. Félretolva a nyolcmilliós orosz és a többi kisebbség érzelmeit és érdekeit, Kijevben bejelentették, hogy már az óvodákban ukránul kell a gyerekekhez beszélni. A parlamentből erővel kiszorították a megválasztott, a keleti oroszokat képviselő küldötteket, lekapcsoltak orosz nyelvű tévéadókat, az új hatalom fő támaszai, a náci nézeteket valló banderisták erőszakkal dobtak ki irodájukból főszerkesztőket, térdepeltettek le a földre önkormányzati vezetőket, a lusztráció, azaz a tisztogatás jelszavával gyömöszöltek szemeteskukákba főhivatalnokokat, és íratták alá velük ott a kukában a beosztásukról lemondó nyilatkozatukat.

Prohanov aztukrajna_-_lusztracia2.jpg is mondta akkor, hogy Kijev főtere, a Majdan olyan, mint egy tűzgolyó. Ám a közepén egy hideg mag – az irányító katonai szakértők szűk köre – Ukrajna nagyvárosaiba folyamatosan küldi ki a jól felkészített csoportokat, hogy egyre több helyen szítsanak lázadásokat. És mindez tényleg így történt Ukrajna szerte. A szobrok százainak ledöntése, a belügyi alakulatok laktanyáinak megostromlása, Odessza szakszervezeti székházának felgyújtása, az oda menekült emberek elevenen elégetése, az emeleti ablakokon keresztül menekülők lentről való levadászása a külvilág számára is jelezték, jelezhették volna, hogy erőszakhullám önti el az országot.

ukrajna_-_odessza_szakszszekhkulso.jpgProhanov 2014 januárjában a kijevi főteret egy jól szervezett katonai alaptáborhoz is hasonlította, amelynek szabadcsapatait körülbelül kétezren, közöttük Szíriában harcolt és onnan visszaérkezett ukránok alkotják. Az író-főszerkesztő mellett más orosz közéleti személyiségek is úgy vélték ekkor: hamarosan előkerülnek a fegyverek, mert a feszültséget csak a kiömlő vér látványával lehet növelni. És így történt! Az azóta kitört polgárháborúban ezrével halnak ukrán büntetőosztagosok, katonák, külföldi zsoldosok, köztársasági népfelkelők és a vélhetően oldalukon harcoló orosz és más önkéntesek. De legfőképp a civilek között szedi áldozatait az esztelen gyilkolás. Kijev parancsára bevetettek már itt nemzetközi egyezményekben tiltott foszfor- és kazettás bombákat, nehézfegyverekkel is módszeresen rombolják a falvakat, a városokat, a középületeket, az iskolákat, az óvodákat, az üzemeket, a bányákat…

Mondhatnánk: lám, mennyit érnek a híres nemzetközi egyezmények! De legyünk optimisták! Ha a nemzetközi jognak valaha érvényt fognak szerezni, akárkiknek parancsára is történt és történik mindez – hívják bár Petro Porosenkonak, Arszenyij Jacenyuknak Olakszandr Turcsinovnak – előbb-utóbb a hágai Nemzetközi Bíróságon, a vádlottak padján kell ülniük! Persze, külföldi megbízóik, az ukrán kormányhivatalokban, minisztériumokban sertepertélő amerikai pénzügyi, gazdasági és katonai tanácsadók, sőt miniszterek biztosan megússzák. Mi több, a történelem fényes lapjaira írják be a nevüket. Egyszerűen ez a hagyomány. A fehér ember hagyománya. A világhatalom, vagy a birodalmi érdekek nevében gyilkoltatókról bepárásodó szemmel emlékezik az ostoba utókor.

ukrajna_-_szetlott_haz_ferfival.jpgAz Afganisztán poklát még a Szovjetunió időszakában újságíróként megjárt Prohanov azonban nem számolt a fehér ember Európájának és Amerikájának ezzel a hagyományával. Egyébként is költői lelkületű lévén, jóslatában túlment a realitásokon. Víziójába ugyanis belefoglalta, hogy amikor a fegyverek megszólalnak, Barack Obama és Angela Merkel felébred, s megérti, mit okozott politikájával Ukrajnában. De a jelek szerint Prohanov ebben tévedett. Túl azon, hogy az orosz vezetőt, Vlagyimir Putyint nem sorolta az említettek közé amit én hajlandó vagyok megérteni , afganisztáni tapasztalatai birtokában tudnia kellett volna, hogy a világ befolyásos vezetőiben nem ébred fel a lelkiismeret. Ők a geopolitikai játszmáikba merülve, országuk vélt vagy valós érdekeit szem előtt tartva, saját lakájhaduktól körülvéve, az üzleti és a pénzvilág moguljainak mindennapi zsarolása közepette aligha élik-érzik át, hogy döntéseik nyomán milliók válnak földönfutóvá, nyomorékká, ezrek, tízezrek, százezrek halnak meg, s a fizikai szenvedéseken túl borzalmas lelki megpróbáltatásokon mennek keresztül.

ukrajna_-_menekulo.jpgAz ukrán államfő nyilván maga sem enged holmi érzelmi szempontoknak. Mert Petro Porosenko tapasztalt férfiú. A rendszerváltásnak nevezett szabadrablás időszakában apja révén ukrajnai, oroszországi, magyarországi cukor- és édességgyárak tulajdonosa lett. Mint ilyen, az egyik legnagyobb ukrán oligarchaként egyfajta maffiafőnökké kellett válnia. Ha nem így történt volna, abban a közegben aligha tudta volna megtartani, s növelni a vagyont, és nem csinálhatott volna ekkora karriert, amit az is jelez, hogy képviselőként, miniszterként korábban is részese volt az ukrán állam anarchiába való taszításának. Így aztán ő, aki az amerikai kormányzat csöppet sem titkolt machinációinak révén országa  legfőbb közjogi méltóságának székébe ülhetett be, ezen a héten, Svájcban az egy húron pendülők cinizmusával vághatta a világ vezetőinek képébe: ha ti az európai értékek védelmezőinek tartjátok magatokat, ha ti a szabadság, az egyenlőség, a testvériség, a demokrácia, az emberi jogok bajnokainak mezében tetszeleghettek, akkor annak alapján, amit együtt művelünk Oroszország ellen, én is közétek tartozom! Európát együtt tettük és tesszük az újbarbárság dühöngésének terepévé!

Megjegyzem, hogy ennek veszélyére, vagyis arra, hogy az újbarbárság minden korábbi értéket, értékrendet megsemmisítő szennyének kiáradása előtt állunk John Lukacs már 1993-ban figyelmeztette a világot. Maga Porosenko azonban vélhetően még soha nem hallott erről. Talán nem is érdekelné, nem is értené, hogy mire föl ez a fene nagy tudálékoskodás. De annál rosszabb nekünk!

#

FRISSÍTÉS: Az ENSZ jelentése szerint 2014 eleje és 2015. január 21. között legalább 5086 volt a halottak, 10 ezer fölötti a sebesültek száma. Csak január 13. és 21. között legalább 262 ember halt meg, köztük 7 gyerek, és 380-an sebesültek meg. Megjegyzem: ezek az adatok messze alatta maradnak azoknak a számoknak, amelyeket a harcoló felek az elesett fegyveresekről közölnek. Összesített adatokból arra lehet következtetni, hogy 1,5 millióan hagyták el Ukrajna harcok sújtotta részein lévő otthonukat.

A Mariupol elleni szombati támadás tényleges kivitelezőiről ugyanúgy soha nem fogunk biztosat tudni, ahogyan sok minden másról sem. A mozgatható harci eszközök miatt, és az egységes frontvonal hiányában csupán korlátozott a jelentősége annak, hogy milyen irányból, milyen területről lőtték ki a lövedékeket. Viszont abban biztosak lehetünk, hogy a köztársasági népfölkelők mindent megtesznek majd azért, hogy a Krím-félszigetGorlovkaLuganszk fölött megrajzolható félköríven kívülre, ettől a félkörívtől nagyjából 20-40 kilométerrel hátrább szorítsák az ukrán erőket. (A vázlaton az Ukrajna felőli sárga vonal.) Csak így biztosíthatják, hogy az e mögötti területet ténylegesen is ellenőrzésük alatt tartsák. Nagy kérdés, hogy egy ekkora határszakaszt, amely ekkor már tényleges frontvonallá is válik, képesek lesznek-e megtartani. Az eddigieknél több fegyveres és fegyver kell hozzá. És itt jöhet be a képbe Oroszország még nagyobb, bár szerintem továbbra is rejtett szerepvállalása! #

ukrajna_-_csapatvisszavonasi_terv_01-22.jpg

Az ukrajnai pusztításról tanúskodó fotók elérhetők a Google keresőn keresztül többek között ezeknek az orosz kifejezéseknek a bemásolásával, és a Képek szóra kattintással: донецк война; донецк руины; одесса профсоюз пожар; люстрация мусорный бак

Videók: 1.) Az egykori donyecki repülőtér épületében a harcok után készült tudósítás 2.) A Donyecki Népköztársaság zsákmányolt tankokkal, páncélozott járművekkel egészíti ki felszerelését. 3.) Gyásznap Donyeckben a trolibusz elleni támadásban meghaltakért. A tudósításban helyzetjelentés, katonai szóvivői nyilatkozat, a város épületeiben okozott károk