Már nyolcvannyolc orosz újságírót utasítottak ki Ukrajnából orosz propaganda terjesztése miatt. Húsz orosz tévécsatornát tiltottak be az országban.

Mit tesz a véletlen? Két angolul beszélő fegyverest rögzített egy kamera az ukrajnai Mariupolban. Az erről szóló, a videó-felvételt is tartalmazó beszámoló szerint „a zsoldosok egyike az újfasiszta Azov zászlóaljban szolgál. «Out of my face! Out of my face, please!» (Kérem, ne filmezze az arcomat!) – mondja az operatőrnek, miközben kezével takarja el az arcát.”

Január 24-én, szombaton reggel tüzérségi támadás érte a várost. A legfrissebb adatok szerint a lövések nyomán harminc személy halt meg és több mint százan megsebesültek. A vita azóta is folyik arról, hogy ki a felelős. Az ukrán hadsereg, amely pillanatnyilag ellenőrzi a területet, azt állítja: a köztársasági népfelkelők tüzeltek az általuk kontrollált térségből.

A felkelők ellenben azzal érvelnek: Mariupolt kétségtelenül el akarják foglalni; a most indított hadműveletek részeként a Krím-félsziget–Mariupol–Gorlovka–Luganszk fölött megrajzolható félköríven kívülre, ettől a félkörívtől nagyjából 20-40 kilométerrel hátrább akarják szorítani az ukrán erőket. Mert csak így biztosíthatják, hogy az országrészt ténylegesen ellenőrzésük alatt tartsák, s megszűnjenek a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság lakossága elleni, hónapok óta tartó, büntető célokat szolgáló ágyúzások. De éppen emiatt – állítják –, nem áll érdekükben, hogy azokat pusztítsák és fordítsák önmaguk ellen, akik közül maguk is származnak. Azt már én teszem hozzá: ha sikerülne a mariupoli hadművelet, Oroszország szárazföldön is közvetlenül hozzáférhetne a tavasszal népszavazással visszacsatolt Krímhez.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői helyszíni vizsgálataik alapján megállapították, hogy Mariupolban a Moszkva-barát erők által ellenőrzött terület irányából lőtték ki a rakétákat, de néhány itthoni értelmezéssel szemben, azt nem állították, hogy a felkelők lőttek volna. Mert az önjáró harci eszközök miatt, és áttekinthető frontvonal hiányában csak korlátozott jelentősége van annak, hogy milyen irányból, milyen területről indították a lövedékeket. Ha valaki diverzánsokkal akar provokálni ott, ahol az EBESZ szerint sincsenek egyértelmű frontvonalak, sőt országhatárok, és senki nem képes ellenőrizni a fegyveresek, a fegyverek, a harcjárművek mozgását, ezt bárki bármikor megteheti.

Ilyen viszonyok között a médiának olykor nagyobb szerepe van, mint maguknak a fegyvereseknek. A két angolul beszélő zsoldos tehát valóságos kincs az Ukrajnától elszakadni akarók számára, mert itt egy újabb „bizonyíték” arra, hogy – a tudósítás állítása szerint, a fegyveresek akcentusából ítélve – amerikaiak is harcolnak Kijev oldalán. (Utólagos bejegyzés: A január 26-ai esti orosz állami híradóban brit akcentusról beszéltek.) Ez amúgy nem valami nagy újság, hiszen az amerikai kormányzat magas rangú képviselői maguk beszéltek arról, hogy már évekkel ezelőtt erőfeszítéseket tettek az USA-nak kedvező fordulat érdekében, a hivatalosan is közzétett látogatásokból ítélve, a CIA irányító szerepet töltött be a Kijev főterén lezajlott lázadásban, Amerikában felkészített vezetőket ültettek az állam vezető posztjaira, sőt amerikai állampolgárokat az ukrán kormányba, már meghirdettek egy közös NATO-ukrán hadgyakorlatot és így tovább.

A médiaháború szempontjából ezeknél sokkal fontosabb, hogy a felkelők egy-egy sikeres támadása után be lehet mutatni az ukrajnai oldalon harcolt és elmenekült fegyveresek által hátrahagyott igazolványokat, idegen nyelvű katonai utasításokat, olvasmányokat, fényképeket, mobiltelefonokon lévő üzeneteket, különleges fegyvereket. Ezek teszik igazán érzékelhetővé az esti tévéhíradók nézői számára a nyugati zsoldosok jelenlétét, amit a nyugati média természetesnek vesz, miközben világvégét kiált amiatt, hogy az ukrajnai oroszokat segítik oroszországi orosz, továbbá grúz, csecsen és más önkéntesek. Ezért valóságos kincs a mariupoli kép- és hangfelvétel. Mert általa közvetlenül alakítható a tömeghangulat. Ráadásul a tudósításban arról számol be az újságíró, hogy „Helyi lakosok szavai szerint a lövések előtt egy órával megszűnt a világítás és a vízszolgáltatás, továbbá elhagyták az ellenőrzési pontokat az ukrán fegyveresek.” Sejtetés ez a javából, ami jól szolgálja... Jól szolgálja talán az igazság feltárását, vagy éppen a manipulációt.

De éppen ezért nem kívánatosak az újságírók a harcok által sújtott övezetben.

Pontosabban, a napi tudósításokból az érzékelhető, hogy a felkelők által ellenőrzött területeken megengedik, sőt elősegítik a riporterek mozgását. Az oroszokét és a külföldiekét egyaránt. Legföljebb ez utóbbiakat csak nagy ritkán küldik oda a nyugati szerkesztőségek, s ha oda is küldik, nem adják le riportjaikat – amint ennek több nyugati újságíró is hangot adott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tavaly elsősorban orosz újságírók haltak meg a harci övezetben. Mert Kijev nem akarja a skiblerekre bízni a dolgokat. Megelégelte, hogy az orosz televíziókban és újságokban Ukrajnának a harcok által nem érintett részeiből is rendszeresek a beszámolók, vagy hogy az orosz médiumok segítségével a kijevi parlamenti ellenzék is hangot kap, ezért úgy döntöttek, hogy a legtöbb az orosz újságírót eltávolítják az országból.

Már nyolcvannyolc orosz médiamunkást utasítottak ki Ukrajnából a két ország közötti viszony megromlása óta – közölte Markijan Lubkivszkij, az ukrán biztonsági szolgálat vezetőjének tanácsadója egy tévéinterjúban. A rendelkezéseket azzal magyarázta, hogy radikálisabb fellépésre van szükség az orosz propagandával szemben.

Propaganda, hát propaganda! Mégis különösek az ilyen intézkedések egy olyan ország részéről, amelynek vezetője a minap Párizsban, majd Davosban hangoztatta: Je suis Charlie. Különösek ezek az intézkedések egy olyan ország riporterei ellen, amellyel az európai értékekre hivatkozó Ukrajna nem áll hadban, sőt kereskedik vele – a gázszállítmányok mellett elfogadja annak szénfelajánlásait is, s még ki tudja, mit. Ráadásul, ezek a mostani fejlemények betetőzik a tavaly februári puccs utáni ukrajnai eseményekről kritikusan beszámoló kijevi tévécsatornák vezetői elleni fizikai támadásokat, az orosz tévécsatornáknak az előfizetői kínálatból való törlését, aztán egy kijevi bíróság szeptemberi döntését, amelynek alapján az ukrán médiahatóság tizenöt orosz televízió sugárzását tiltotta be az országban. Ez a szám időközben húszra emelkedett. Aha, Je suis Charlie!

Az indoklás mindig ugyanaz: a hírműsoraikban Kijev-ellenes propagandát folytattak és nem a valóságnak megfelelően tudósítottak az eseményekről, s hogy Kijev szerint, Kelet-Ukrajnában, a Moszkva által támogatott szakadárok által megszállt területeken, illetve a Krím-félszigeten az ukrán televíziók adásai nem foghatók. Az utóbbi állításnak igyekszem utána járni, addig is szívesen veszem bárkitől a megerősítő, vagy cáfoló közlést. Mindenesetre tanúsíthatom, hogy az orosz állami tévében heti háromszor rendezett, két-három órás vitákban kendőzetlenül védhetik az ukrán kormány álláspontját a Kijevből odautaztatott szakértők, amerikai újságírók és politológusok, sőt maga a moszkvai NATO-iroda vezetője. Más kérdés, hogy a vita oroszországi résztvevői mindig hatalmas össztüzet zúdítanak rájuk. De ettől még a véleményük Moszkvában, sok millió tévénéző füle hallatára elhangzik.

Ezzel szemben – az internettől eltekintve – az ukrajnaiak többségének egyre inkább meg kell elégednie a kijevi kormány és hadsereg elképesztő csúsztatásokra építő szóvivői nyilatkozataival, a hatalom csúcsán lévő néhány vezető dodonai, sőt kifejezetten hazug állításaival. Ezeket aztán a Petro Porosenko államfő tulajdonában lévő médiumok, köztük az egyik legbefolyásosabb tévécsatorna megfelelően adjusztálva közvetíti. (A jegyzet utáni, az elnök tulajdoni hálóját ábrázoló sémában a narancs színnel jelölt vállalkozások a médiaérdekeltségek.) Ezek üzenete természetesen egybevág az úgynevezett szabad világ médiumainak, szintén az ukrán kormányforrásokra építő tudósításaival, illetve az Európai Unió, a NATO, az USA hivatalosságainak ezeket erősítő, sokszor nyilvánvalóan előzetesen kölcsönösen egyeztetett kijelentéseivel. Egy kezem sem lenne elég annak összeszámolásához, hogy csak ebben a blogtérben hányszor dohogtam az elmúlt egy évben, mert az Euronews kizárólag a kijevi kormányközleményekre alapozta a nyilvánvalóan hamis állításokat, vagy egyoldalú nézőpontot tükröző tudósításait.

No, sebaj! Hamarosan kezdődik az orosz állami tévében a Vesztyi Nyedeli, a Hét Hírei című műsor Dmitrij Kiszeljovval. Mindjárt megtudják azok is, hogy mit éltek át Mariupolban szombaton, akik az esemény részesei voltak, sőt elszenvedői… #

FRISSÍTÉS 2015-01-25: Össze vagyok zavarodva! Petro Porosenko ukrán államfő vasárnap az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács ülésén bejelentette, hogy a hatóságok őrizetbe vettek két embert a Mariupol elleni, szombati támadással kapcsolatban. Őrizetbe vettek egy volt rendőrt is, aki a támadást végrehajtó szakadár csoportot irányította. Azt ígérte, hogy a pontos célzásért felelős rakétairányzó és a volt rendőr vallomását hétfőn nyilvánosságra hozzák. Kérdésem: Ha a támadást a szakadárok ellenőrzése alatt álló területről intézték, amint azt eddig állították, akkor, hogy az ördögbe fogták el az ukránok a támadókat?

FRISSTÉS 2015-01-27: Itt az egyik vallomás részlete  Bennem azért maradtak kételyek. Amikor a támadás után egy nappal Porosenko bejelentette, hogy másnap majd lesz két elfogott korontanú, már akkor azt gondoltam: ezek szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy valakit felkészítsenek nyilatkozattételre. A gyanúm nem oszlott el egészen onnantól, hogy egy Terrorista (éppen Terrorista) becenevű fickót belekever az ügybe, akit ő már hat évvel ezelőtt megismert mint az orosz hadsereg tisztjét. És miért nem látjuk a másik ürgét? Amúgy a tüzérségi eszközök használatához nem kell olyan sok tanulás és gyakorlás. Az igazi nehézséget a koordináták megadása jelenti, a többi gyerekjáték. (Csak azért tudom ezt, mert sorkatonaként tüzérségnél szolgáltam.) Ezek szerint ma már - amint utal is rá a vallomásban Kirszanov - a Google alapján is elvégezhető ez, bár nem ártana erről megkérdezni egy tényleges tüzértisztet, mert még akkor is el kell végezni bizonyos korrekciós számításokat. De az említett tüzérezrednél ezt is sorkatonák végezték, vagyis nem kellettek hozzá tisztek. Ezzel együtt még igaz is lehet mindaz, amit itt összehord ez a fickó gondosan ügyelve arra, hogy más összefüggésben is a terrorista megnevezést használja. Azért azt megkérdezném, hogy mi lett a sorsa, s miért nem aggódik egy csöppet sem, miközben rendőrként, háborús bűntettet elkövetőként aligha vár rá fényes jövő. Vagy mégis? #

MÁS. Az ENSZ BT napirendre tűzte az ügyet, bár tudhatóan csupán propaganda célokat szolgálva, hiszen Oroszországnak vétójoga van a határozathozatalkor. A magyar sajtó működését jellemzi, hogy az MTI csak Samantha Power, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetének beszédéből idéz. Lehetetlen, hogy orosz válasz ne hangzott volna el. De ehhez a szabad sajtó világában külön nyomoznia kell annak, aki mindkét fél álláspontját meg akarja ismerni.#

#