Magyarországon sem kell aggódni! Külföldi kormánytagokkal mindenre lesz megoldás.
A szabadság- és demokráciaexport új fejezete kezdődött az ukrán kormány megalakulásával. Ehhez képest a hagyományos sajtó, de még az internet világa sem igen reagált az eseményre. Pedig az történt – amint ezt tegnapelőtti írásom egyik frissítésében magam is közreadtam –, hogy külföldiek kaptak miniszteri tárcákat a kijevi kabinetben.
Az atompusztítás lehetőségét felvető két hírről nem csetelt senki.
A Facebook-kezdőlapomon a mások által ma megosztott több száz bejegyzés között igazán kettővel kapcsolatban érdekelt volna érdemi hozzászólás. Az egyik a napi.hu-ról landolt nálam, amelyben azt olvastam: „Atombombájuk van az iszlám terroristáknak”. Részletezve: „Az Iszlám Állam (IS) nevű terrorszervezet, amely megszállta a polgárháború sújtotta Szíria, illetve Irak egy részét, a korábban birtokába került 40 kilogramm urán felhasználásával piszkos atombombát készíthetett – jelentette a RIA Novosztyi orosz hírügynökség.”
A Déli Áramlat meghiúsítása már csak azért sem lehetett az orosz fél érdeke, mert a bolgár döntés a Gazpromot súlyos helyzetbe hozta.
Az LMP társelnöke szerint „Orbán Viktor kormánya rossz lóra tett az érdekvezérelt külpolitikával, mert bebizonyosodott, hogy ha Oroszországnak finanszírozási nehézségei vannak, gyorsan kihátrál bármilyen projektből.” A Magyar Liberális Párt így ünnepli a Déli Áramlat gázvezeték építésének leállítását: „Jól látszik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kénye-kedve szerint változtat leírt szerződéseken és megállapodásokon.” Az Együtt szerint Orbán Viktor Vlagyimir Putyin legjobb barátjaként viselkedett az elmúlt években, viszont „Putyin félresöpörte ezt a barátságot, Orbán Viktor pedig olyan leckét kapott, amelyet vagy megtanul, vagy elbukik mindent.”
Nyilván hallunk még hasonló mondatokat, amelyeket a médiumaink kritika nélkül átvesznek. De elég felidézni az elmúlt hónapoknak a gázvezeték körüli játszmákat, s mindjárt kiderül, hogy – ha van, tisztelet a kivételnek – csúsztatásokra, hazugságokra épülnek az ellenzéki politikusok üzenetei.
Pokorni Zoltán sem arra intette társait, hogy ne gazdagodjanak tovább, csak arra, hogy ne irritálják a plebszet.
L. Simon László országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára többször is kifakadt az ATV november 30-ai Szabad Szemmel című műsorában. A műsorvezető – Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök Hír TV-ben elhangzott bírálatára utalva - szóba hozta a kormányzó elit egyes tagjainak úgymond urizálása és az Orbán-kormány plebejus hitvallása közötti ellentmondást.
L. Simon László erre reagálva, a beszélgetés 3:15 percében azt mondta: „A plebejus kormány nem azt jelenti, hogy a kormánytagok plebejusok. Azt jelenti, hogy ez a kormány mindenkire odafigyel, minden néprétegre odafigyel, hogy nem hagy magára egyetlen egy embert sem."
Az Euronewsnak adott, magyar alámondással is hallható interjút november 28-án a republikánus John McCain amerikai szenátor, akit valódi héjaként jellemez a csatorna honlapja. Magyarországot hozza példának, mint megfélemlített és Oroszországhoz közeledő államot.
McCain nem bánta meg, hogy igennel szavazott az iraki háborúra 2003-ban; nem volt oka kételkednie abban, hogy Szaddam Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Viszont szerinte az igazi hibát a demokraták követték el, amikor kivonultak, és nem hagytak hátra katonákat: ebből következett az Iszlám Állam térnyerése.
Putyint csupán egy volt KGB-snek látja a Kijevben gyakran megforduló szenátor. Szerinte az orosz államfő újra akarja építeni az Orosz Birodalmat. (Az Új-Oroszország - Novorósszija - kifejezést azonban hibásan tulajdonítja Putyinnak, mert a 18. század második felétől a 20. század elejéig már így nevezték a Fekete-tenger északi pártvidékének Oroszországba ék alakban benyúló sztyeppéit, amelyeken aztán később sorra létesültek a nagy iparvárosok. 1797 és 1805 között a mai Dnyepropetrovszkot is Novorosszijszknak nevezték. - kdl)
Szerinte Amerikának fegyvert kellene adnia az ukránoknak, hogy megvédjék magukat. Nem tart attól, hogy Putyin válaszul totális háborút robbantana ki. Az európai szankciókat viszont nevetségesnek tartja. A legsúlyosabb csapás, amit a putyini Oroszország elszenvedett, az olajár csökkenése, amely nincs összefüggésben a szankciókkal. #
Magyar feliratozással is figyelemmel kísérhető az a félórás interjú, amit Vlagyimir Putyin orosz államfő november 13-án adott a német ARD tévécsatornának. Néhány megállapítása nem az elhangzás sorrendjében:
1.) Az ukrajnai oroszok neonáci etnikai tisztogatástól tartva, a februári puccs utáni letartóztatási hullám után fogtak fegyvert. Szerinte a megoldás az ukrán kormány kezében van.
2.) Az orosz bankok - korábbi jelentős ukrajnai befektetéseik miatt - bedönthetnék az ukrán pénzügyi rendszert, de ez sem nekik, sem Oroszországnak nem érdeke.
3.) Az amerikai (NATO) támaszpontok száma folyamatosan nő az orosz határok mentén, miközben az USA az elmúlt 25 évben soha nem állította le az atomtöltetű fegyverekkel felszerelt katonai repülőgépeinek az orosz határok közelében történő járőrözését. Amikor most Oroszország is növelte a járőrözések számát, mindenki vészhelyzetet kiáltott.
4.) Ukrajna és Oroszország között vámmentes a kereskedelem. Ha Ukrajnába vámmentesen áramolhatnának be az EU-termékek, akkor azok nagy része Oroszországban kötne ki jelentős károkat okozva a gazdaságnak.
5.) A Krím Oroszországhoz való csatlakozása teljesen megfelel a Nemzetközi Bíróság Koszovóról hozott döntésének. Sőt, amíg Koszovóban csupán parlamenti döntést hoztak arról, hogy a központi kormány megkérdezése nélkül válnak ki, a Krímben ezt népszavazás erősítette meg. #
Most, hogy az orosz medve is ölelgetni kezdi, nincs mit csodálkozni azon, ha lassan-lassan teljesen felőrlődik.
Sokan fogadták csalódással Török Gábor gyors visszalépését a veszprémi országgyűlési képviselői helyért induló küzdelemből. A politológus bejelentését kommentáló hozzászólások tömegét átfutva az a benyomásom, hogy még a Facebook-használók többségének tudatáig sem jutott el, hogy utódlási harc kezdődött a Fideszen belül. Pedig teljes gőzzel zajlik az előző miniszterek által kinevezett munkatársak tömeges cseréje a minisztériumokban. És a korábbi renegátok után immár olyan Orbán-hívők jelentkeznek bíráló megnyilatkozásokkal, mint a volt rádióelnök, Kondor Katalin, aki – korábbi tiszteletre méltó pályafutásához méltatlanul –a miniszterelnök mikrofonállványának szerepét játszotta az első Orbán-kormány időszakában.
Igen rég lehetett az a pillanat, amikor még vissza lehetett volna fogni őket.
Attól tartok, hogy a Sörgyári capriccio – Hrabal és Menzel által kicsinyes nyárspolgárnak ábrázolt – igazgatósági tagjai még időben elcsapták volna Orbán Viktort, ha történetesen ő lett volna a sörfőzdéjük gondnoka. Mert a jelek szerint ezek a kisvárosi emberek zsigerből tudták: aki nem képes rendet tenni a saját háza táján, a saját családjában, az nem alkalmas egy mégoly kicsiny sörüzem vezetésére sem.
Ne a kormány által kijátszott multikért fájjon a fejünk, hanem a közreműködésükkel - asszisztálásunk mellett - taccsra tett országunkért, önmagunkért!
Valljuk be, sokáig reménykedtünk abban, hogy azért létezik tisztességes piaci verseny! Legalább a multinacionális cégek világában. Hiszen róluk és vezetőikről, tulajdonosaikról szólnak, az ő példájukat ajánlják figyelmünkbe a sikeres vállalkozások létrehozására, az üzletszerzés módjaira, az üzletépítésre, a vállalati, a piaci stratégiák kimunkálására tanító könyvek tömegei. Elolvastam én is néhányat, de hogy, hogy nem egyikben sem taglalták, miként kell korrumpálni az önkormányzatok, a kormányzatok, a parlamentek döntéshozóit. A pr-kézikönyvekben sem láttam viszont, hogy a lobbinak része lenne a megvesztegetés.
Németország és Franciaország megszegte a Doville-i egyezséget: az USA nyomására összekötőkapocs helyett tűzfészek lett Ukrajnából.
Az ukrajnai események leírásában eddig uralkodó „polgárháború” kifejezést lassan kiszorítja az a narratíva, amely szerint Ukrajna és Oroszország áll szemben egymással. Petro Porosenko ukrán államfő minapi kijelentése adott lökést ehhez az értelmezéshez. A német Bildnek azt mondta: országa készen áll arra, hogy valódi háborút vívjon Oroszországgal.
Az orosz állami tévé november 21-ei Szpecialnij korreszpondent (Kiküldött Tudósító) című műsorának 50 perc 45-ik másodpercében a Moszkvában élő, ukrán származású és ukrainofilnek tekintett Andrej Okara, a moszkvai Kelet-európai Kutató Központ igazgatója már magától értetődően indította az egyik mondatát azzal, hogy „Oroszország és Ukrajna között folyik a háború.” (Сейчас идёт российская-украинская война.) Ezt aztán a stúdióban lévő vitázók és a közönség nagy felháborodása követte, amelynek során Okara leterroristázta egyik vitapartnerét Konsztantyin Dolgovot, a Novorisszijai Nemzeti Front társelnökét, aki a műsor legvégén fizikai csetepatéba is keveredett a Kijev-szimpatizáns igazgatóval, annak provokatív beszólásai miatt.
