Ne a kormány által kijátszott multikért fájjon a fejünk, hanem a közreműködésükkel - asszisztálásunk mellett - taccsra tett országunkért, önmagunkért!

Valljuk be, sokáig reménykedtünk abban, hogy azért létezik tisztességes piaci verseny! Legalább a multinacionális cégek világában. Hiszen róluk és vezetőikről, tulajdonosaikról szólnak, az ő példájukat ajánlják figyelmünkbe a sikeres vállalkozások létrehozására, az üzletszerzés módjaira, az üzletépítésre, a vállalati, a piaci stratégiák kimunkálására tanító könyvek tömegei. Elolvastam én is néhányat, de hogy, hogy nem egyikben sem taglalták, miként kell korrumpálni az önkormányzatok, a kormányzatok, a parlamentek döntéshozóit. A pr-kézikönyvekben sem láttam viszont, hogy a lobbinak része lenne a megvesztegetés.

Mostanra azonban tényleg vége az illúziók korának. Immár Napnál világosabb, mennyire átvertek bennünket, akik a szabad piaci verseny mindent makulátlanul elrendező mákonyával tömték az agyunkat.

Talán továbbra is lesznek néhányan, akik még mindig arra vezetik vissza a hazai korrupció tűrhetetlen mértékét, hogy úgymond ehhez szocializálódott a magyar nép az átkos Kádár-rendszerben. Természetesen nem állíthatjuk, hogy nincs ebben némi igazság. De azt mégsem lehet ép ésszel a kommunistákra fogni – arra a néhány tucatra, aki ténylegesen is kommunista volt itt a ’89-cel letűnt rendszerben –, ami a Siemens simliskedéseiről, majd a Gripen-vásárlás körülményeiről kiszivárgott. Ami ez utóbit illeti, a Fidesz akárhányas számú párttagkönyvének tulajdonosa – eléggé óvatlanul – épp a hetekben vallotta meg, hogy milyen szándékkal utaztatta őt és stábját az ellenlábas amerikai cég.

Nem érdemes most minden olyan esetet felsorolni, amit az évek során feldobott, majd sorsára hagyott a sajtó és az igazságszolgáltatás a multik magyarországi kartellezéseiről és kifinomult megvesztegetési technikáiról. Ehelyett hadd utaljak arra a társadalom utolsó védekezési reflexeit is kiölő szerepre, amit – a közmédiának a hazai kormányok általi propagandaeszközzé silányítása mellett – az RTL Klub a TV2-vel karöltve játszott az elmúlt két évtizedben. Nekik, a legnézettebb televízióknak média-világtörténeti szerep jutott abban, hogy a műsorpolitikának a társadalmi felelősséget semmibe vevő, kizárólag a profittermelésnek való alávetésével miként lúgozható ki egy kisebb ország népességének agya annyira, hogy sok tekintetben ennek következtében kormányzati teljhatalmat szerezhet az országban a rablóknak egy olyan társasága, amely a végén a vele készségesen együttműködő médiatársaságot is taccsra vágja.

Bár fogják már a fejüket – mindenekelőtt az RTL tulajdonosai –, de késő bánat, eb gondolat. Ők is úgy jártak, mint a multinacionális kereskedelmi láncok, amelyek azt hitték, hogy ha belecsorgatnak néhány milliárdot a vásárlóiktól elszedett pénzekből a kormányzati döntéshozók zsebébe, vagy a nekik kedves ügyletekbe, akkor kéz kezet mos alapon, el is rendezték a dolgokat. Hogy mekkorát tévedtek, arról a mai Népszabadságban többek között ez olvasható: „ablakon kidobott pénz volt a kormánypárti holdudvarra elköltött sok milliárd forint”. Az újság szerint így fakadt ki az egyik legnagyobb hipermarketlánc vezetője zárt körben: „Egyszerűen semmit nem ért az egész lobbizás”.

Lobbizás? Mi végre ez a ködösítő finomkodás? Korrumpálás volt ez, kérem szépen, nem lobbizás! Banditák közötti osztozkodás! Aminek az a vége, ami a banditák között lenni szokott: összemarakodnak, aztán az erősebb mindent visz. A multik talán még a sátorfájukat sem hurcolhatják magukkal…

De ne értük fájjon a fejünk! Mert köd előttük, köd utánuk: nekik máshol is terem babér. Törődnek is vele, hogy amit maguk mögött hagynak, az egy közreműködésükkel gazdasági alapjaiban és moráljában megingatott, asszisztálásunk mellett kizsákmányolt ország! Egy ország, amely persze ezt követően sem vonulhat ki önmagából. Népének, vagyis nekünk, e viszonyok között kell megtalálni a módját, hogyan lehet úgy részt venni a létharcban, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Vagy ahogy a kézikönyvek tanítják: hogyan lehetne a vadkapitalista viszonyokat úgy szabályozni, hogy a win-win játszmák részesei lehessünk. Ehhez kellene végre egy államférfiúi képességű politikus, egy kormányzóképes, tisztességes politikai szerveződés!

#