Csökkennek az egészségügyi állami kiadások / Elment a jól képzettek java / Nem tesznek félre nyugdíjra a fiatalok / Kevesebb a gyerek, de több a házasság

CSÖKKENNEK AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAMI KIADÁSOK Először esett a GDP 7 százaléka alá az egészségügyre fordított állami kiadások aránya. A KSH adatai szerint a 6,9 százalékból is mindössze 4,8 százalékot áll az állam, a többit a betegek fizetik. Fekvőbetegként 10 forintból egyet, járóbetegként négyet, a patikákban pedig hatot a biztosítottak állnak – legtöbbször készpénzben. ♦ A kórházi ágyak 34 százaléka üresen áll. Nincs pénz a beavatkozások elvégzésére. ♦ A várakozás miatt mennek a betegek a magánegészségügybe. Ugyanakkor a privát rendelők és klinikák személyzetének zömét is az állam orvosai és nővérei adják.

Az EU bomlasztása után a katolikus egyház irányzatai közötti feszültségkeltésben is részt vesz a magyar kormányfő.

Bár Orbán Viktor egyelőre nem katolizált, ez nem akadályozta meghívóit abban, hogy lehetővé tegyék számára a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának (International Catholic Legislators Network – ICLN) tízéves jubileumi rendezvényén, az első nemzetközi politikus zarándoklaton és családi találkozón való részvételt. Az ultrakatolikus vezetőknek a híres zarándokhelyen, Fátimában megtartott, múlt heti, augusztus 22–25-e közötti eseményéről a hvg.hu adott hírt portugál lapok nyomán. Beszédesebb azonban, hogy sem a magyar sajtópalettát nagyrészt lefedő Orbáni állampárti média, sem a kormányfő honlapjai nem számoltak be róla.

Rezsiutalvány bosszúságokkal / Tanárhiány / Húsár-emelkedés / Elégedetlenek a tűzoltók / Külföldre készülnek a kutatók / Mélyponton a forint / Kevés az óvónő.

REZSIUTALVÁNY BOSSZÚSÁGOKKAL Az önkormányzati választások előtt háromszor 3 ezer forint értékű rezsiutalványt küld a kormány az öregségi nyugdíjban és a nyugdíjszerű ellátásban részesülőknek. A különböző internetes fórumokon és a betelefonálós rádióműsorokban egyre többen adnak hangot értetlenségüknek az eljárás körülményes volta miatt. A posta szeptember 30-ig kézbesíti az utalványokat, de ezt csak egyszer kíséreli meg. Aki nem kapott – mert bármilyen okból nem tartózkodott odahaza –, később az Államkincstártól írásban kérheti a juttatást.

Háttérbe szorítják a pártokhoz nem kötődő bloggereket.

A Fidesz körüli propagandisták alighanem döntő csapást akarnak mérni az interneten terjedő, magyar nyelvű, ellenzéki, sőt független szerzők közéleti témájú, kritikus írásaira. A közpénzből finanszírozott televízió- és rádiócsatornák, a megyei lapok és más újságok tömegeinek állampártosítását követően nyilvánvalóan célba vették a világháló magyarországi felületeit. Zöldi László Médianaplójában – az adatok hitelességével kapcsolatban enyhe távolságtartással tette közzé – a következőket:

Megmutatták a trianoni határokon belül küszködőknek, hogy hol a helyük.

2019. augusztus 20-a legalább egy dologról emlékezetes lesz számomra: különbséget tettek kitüntetett és kitüntetett között. Augusztus 16-án, a budapesti Várkert Bazárban (Micsoda név egy díszünnepséghez!) Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter elismerte azok munkáját, akiket a kormány erre méltónak tartott. Ugyanezen a napon, a Pesti Vigadóban népi és nem népi művészeket, illetve hozzá közelállókat díjazott Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere. Augusztus 19-én Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes viszont nem adta alább az Országháznál.

A piknik évfordulója ürügy ahhoz, hogy a gazdasági világválság előtt elsimíták a német-magyar politikai ellentéteket a német cégek érdekeinek megfelelően. Orbán tevékenységére pedig megadják az áldást. 

Magam is megeresztettem néhány szarkasztikus mondatot a Facebookon arról, hogy Orbán és Merkel a történelem átírásával kísérletezik azzal, hogy közösen ünneplik meg az úgynevezett Páneurópai Piknik, a magyar–osztrák határ, 1989. augusztus 19-i, néhány órás megnyitásának harmincadik évfordulóját, noha ahhoz egyiküknek sem volt köze. Nem is azt a helyszínt jelölték ki a megemlékezésre, ahol több száz keletnémet jutott át Ausztriába, hanem ökumenikus istentiszteletet tartanak a soproni belvárosi evangélikus templomban. Hozzáteszem: a határnyitás, a vasfüggöny már korábban megkezdett lebontásának tettét egyszer már a maga számlájára könyvelte Horn Gyula külügyminiszter, annak ellenére, hogy az MSZMP Politikai Bizottságának 1989. február 28-i döntését követően, március 3-án  Németh Miklós kormányfő már egyeztetett erről Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral. De hogy mennyire nem egyedül vagyok azok sorában, akikben felébredt a három évtizeddel ezelőtti esemény újabb kisajátításának gyanúja, azt jelzi drMáriás fentebbi képe. Ennek különös címe:

De akkor miért váltunk a rendszerváltozás-kori éltanulóból sereghajtóvá mára saját országcsoportunkban?

A kelet-európai térségben millióknak lett elegük azokból a politikusokból, akik saját céljaik érdekében táplálják a korrupciót és hajlítják el az igazságosságot. Közülük százezrek felkeltek mindezek ellen – hallom a Klubrádió augusztus 14-i reggeli, nemzetközi lapszemléjében a Financial Times cikkének ismertetését. Kárpáti János összegzése szerint „a legjobb példa Románia, Szlovákia és a Cseh Köztársaság. E három országban a jogállamiság erodálódni kezdett olyan politikusok nyomására, akik populista módszereiket Orbán Viktor magyar, illetve Jaroslaw Kaczynski lengyel vezetőtől vették kölcsön”.

Már Veiszer Alinda sem hisz a párbeszéd mindenhatóságában.

Hovatovább több mint kínos, hogy a Klubrádió doyenje, Bolgár György mily sokat sajnálkozik azon, hogy szinte alig tud mikrofonvégre kapni valakit a nemzeti NEM együttműködés rendszerének vezetői közül. Néha azért sikerélménye van. Egy-egy szóvivő, a közvetlen döntéshozatalban nem résztvevő tótumfaktum kötélnek áll. Gyanítom, annak a tudatos politikának a részeként, amellyel a külföldnek bizonygatja az Orbán-rezsim: működhet az ellenzéki sajtó Magyarországon.

A közönség nem hámozhatja ki az összefüggéstelen hírmorzsákból mi és hogyan zajlik a világban.

Tankok Szerbiának címmel július 30-án szóvá tettem a Bekiáltás blogban, hogy sajtónk pikírt módon adta közre: „Magyarország légterén keresztül repültek azok a teherszállító repülőgépek, amelyek orosz páncélozott harcjárműveket vittek Szerbiába”. A cikkben elsősorban azt kifogásoltam, hogy ha már egyszer közread egy szerkesztőség egy ilyen hírt, az a minimum, hogy a homályos részleteket igyekszik feltárni, vagy ha ez nem sikerül, akkor legalább azt jelzi a közönségnek, milyen irányokban puhatolóztak újságírói. Néhány lehetséges aspektust magam is felvázoltam ehhez.

Bármely vezető megirigyelhetné a támogatottsági mutatóit, nálunk mégis érte aggódnak.

Az oroszok több mint harmada nem akarná Putyint elnöknek 2024 után – terjed az interneten a szlovákiai bejegyzésű, BUMM nevű, magyar nyelvű híroldal közlése. A címszerkesztő mintegy azt sugallja: az orosz elnök nagy bajban van.