Miközben Orbán Bakuban sündörgött, idehaza vezető munkatársai és szócsövei tették szóvá a párt vezetésével kapcsolatos hibákat.

Nem csak az olvasónak, nekem is kezd elegem lenni abból, hogy hovatovább minden nap a Fideszről és/vagy Orbán Viktorról kell írnom. De saját csapdámba estem. Nemrégiben elhatároztam, hogy követem a kormányzó erővel kapcsolatos fordulatokat, mert ezek egyre inkább a bomlás jeleit mutatják. Erre mit ad Isten, állandóan produkálnak valamit. Egyre több a hírértékű sutaság, ellentmondás, szokatlan jelenség, sőt a zavar és a botrány. Mindez akár hidegen is hagyhatna, csakhogy az ország sorsa múlik rajta, vagyis mindannyiunk bőrére megy. És mit tegyek, ha önkéntes krónikásnak szegődtem, aki tegnap, azaz október 15-én már tanácstalanná is váltam.

Miközben cikket írva a vasárnapi választáshoz kapcsolódó tanulságokat gyűjtöttem csokorba, konferencia zajlott egy budapesti luxushotelben. A Fidesz és holdudvarának prominensei az önkormányzati szavazás tapasztalatait értékelték. De hát ez meg hogy? – lepődtem meg a hír hallatán. Hiszen a pártelnök, Orbán Viktor épp Azerbajdzsánban, Bakuban közölte a Türk Tanács tagjaival, hogy sok magyar ereiben folyik kipcsak vér. Ha folyik, hát folyik, de álljon már meg a menet! Az addig rendben van, hogy az Alapjogokért Központ nevű kormánypárti szervezet konferenciázik. De azt hova tegyem, hogy ezen a tanácskozáson a Fidesz egyes vezetői úgy szólalnak meg az elnök nélkül, hogy a párton belüli tisztázó értékelésre még nem kerülhetett sor?

A Kétfarkú viccpártnál lehetne akár jópofaság is, hogy Nagy Feró, a Nemzet Csótánya kétszer ragadja magához a szót az eseményen. Lehetne a Kétfarkú Kutyapártnál megszokott formabontás része is, hogy az első számú vezető helyett egy olyan alelnök, történetesen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, vagyis egy közhivatalnok mondja a legfontosabb, a párt irányítását bíráló beszédet, aki idestova három hete lemondott pártbeli vezető tisztségéről. De a kormányzó Fidesz esetében, amelynek első emberére és szűk körére az ország erőforrásaival való sáfárkodás van bízva, s akik tíz éve jogot formálnak arra, hogy az életünk minden részét ellenőrzésük alá vonják, ez több mint botrányos – a működés komoly zavarait mutatja.

Több jele volt már ennek. A teljesség igénye nélkül: augusztus végén a Fidesz egyik intellektuális hátországának számító, a főideológus Schmidt Mária emlékezetpolitikus által vezetett XXI. Század Intézetből távozott az igazgató, s lényegében minden meghatározó munkatárs. Szeptember elején Stumpf István, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, akinek nemrég járt le megbízatása az alkotmánybírósági poszton, kifogásolta a kellő egyeztetések nélküli jogszabályalkotást. Ugyanekkor Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György jegybankelnök nyilvánosan eltérően értékelte az ország helyzetét. Hovatovább egymást érik a botrányok, s immár olyan bűnesetek is napvilágra kerültek, amelyek miatt a hatóságok eljárást indítottak, sőt a bíróságok ítéletet hoztak az eddig érinthetetlennek tartott Fidesz-holdudvar másod és harmad vonalába tartozók ügyeiben.

Újabban, az Európai Unió fórumain évek óta hetvenkedő Orbán Viktor rovására egymást érik az általa bizonyára csuklóztatásként, szívatásként megélt esetek. Visszadobják személyi javaslatait, immár az EU legbefolyásosabb tényezői is nyilvánosan fejezik ki kormányzásának a szerződésekkel ellentétes gyakorlatát, felróják neki a demokrácia intézményeinek lebontását és szankciókkal fenyegetik. Ezek nyilvánvalóan kikezdik az idegeit, egyúttal rombolják tekintélyét azok körében, akik eddig félistenként tekintettek rá, miután elhitette velük, hogy nem fog rajta a brüsszeli ármány.

A zavar legszembetűnőbb megnyilvánulásaként, a párt szeptember 29-ei kongresszusán, Orbán Viktor lényegében mellőzte annak felvetését, hogy mit akarnak tenni az országgal a következő tíz évben, miközben azt állította, hogy programot hirdet. Ráadásul megpendítette azt is, hogy ideje lenne a személyi kérdéseket napirendre tűzni, de erre most még nem kerít sort. Alighanem sokakban keltett riadalmat ezzel, s az e miatti feszültség azóta is nőttön nőhet bennük. Aztán ott a személyes fiaskó. Ahol bevetette magát a választási küzdelembe – mint Miskolcon, vagy Gödöllőn – fabatkát sem ért tekintélye. Épp ellenkező hatást ért el azzal, hogy belengette: ha nem a Fidesz jelöltjére szavaznak, a városnak nem tud pénzt adni. Így, egyes szám első személyben. S láss csodát! Mindenütt azok nyertek, akik ellen ágált…

S akkor itt ez a mostani eset. A nélküle, ám több közvetlen munkatársának részvételével megtartott, a vezetési hibákat felemlegető, önkormányzati választásértékelő-konferenciáról ezzel a címmel tudósított az Index: „Új korszakot hirdetett a Fideszes holdudvar”. Mindennek, és a Fidesz pártcéljainak alárendelt magyar média meghatározó részében választási győzelemként ünnepelt, valójában a párt szócsövei által nyilvános fórumokon is vereségként elkönyvelt helyzet tükrében nehéz nem arra gondolni, hogy valami bomlófélben van. Hogy visszautaljak előző cikkemre: egyáltalán nem úgy néz ki, hogy brutálisan erős lenne a Fidesz, amint azt két publicista is állította. A kérdések kérdése ezek után ugyanaz, amivel a párt megmondó embereinek a Hír Tv adásában történt kifakadásaival foglalkozó írásomat zártam: ha hazajön Orbán az enyhén szólva autoriter közép-ázsiai államfők bakui tanácskozásáról, rálép-e végre a kompromisszumok útjára, avagy még harciasabb énjét engedi szabadjára, minden eddiginél féktelenebbül. #

CÍMKÉP: Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Két nappal október 13. után című konferencián kifejtette: „Aki elveszít egy választást, az nyilvánvalóan hibázott.” (Fotó: MTI, Soós Lajos)