Magyarország nem érti, nem akarja érteni fiataljait
A szülők többségét nem foglalkoztatja annyira a gyereke sorsa, hogy érdemben hangot adjon aggodalmának.

Találkoztam ugyan lelkes kommentárral, de lássuk be, hogy mindent egybe vetve az augusztus 31-ei, szombati, budapesti, Kossuth téri diáktüntetés lényegében részvétlenül múlt el. A jóindulatú médiumok szerint is, mindössze „több száz fő vett részt” a köznevelési törvény elleni demonstráción. Ehhez képest, az Emberi Erőforrások Minisztérium azt közölte: 326 ezer óvodás, 727 ezer általános iskolás és 490 ezer középiskolás, vagyis több mint másfél millió diák, és 150 ezer pedagógus kezdi meg a tanévet. Ha a tüntetés iránti érdeklődést tekintem, s ezt összevetem a közoktatásban érintett gyerekek és hozzátartozóik – szüleik, nagyszüleik – öt–hatmilliós számával, azt kell gondolnom: a magyar társadalom nagy része nem érti vagy nem akarja érteni, miért emelték fel a szavukat a diákok. Tételesen az alábbiakért, áttételesen ezeknél is többért:









