A piknik évfordulója ürügy ahhoz, hogy a gazdasági világválság előtt elsimíták a német-magyar politikai ellentéteket a német cégek érdekeinek megfelelően. Orbán tevékenységére pedig megadják az áldást. 

Magam is megeresztettem néhány szarkasztikus mondatot a Facebookon arról, hogy Orbán és Merkel a történelem átírásával kísérletezik azzal, hogy közösen ünneplik meg az úgynevezett Páneurópai Piknik, a magyar–osztrák határ, 1989. augusztus 19-i, néhány órás megnyitásának harmincadik évfordulóját, noha ahhoz egyiküknek sem volt köze. Nem is azt a helyszínt jelölték ki a megemlékezésre, ahol több száz keletnémet jutott át Ausztriába, hanem ökumenikus istentiszteletet tartanak a soproni belvárosi evangélikus templomban. Hozzáteszem: a határnyitás, a vasfüggöny már korábban megkezdett lebontásának tettét egyszer már a maga számlájára könyvelte Horn Gyula külügyminiszter, annak ellenére, hogy az MSZMP Politikai Bizottságának 1989. február 28-i döntését követően, március 3-án  Németh Miklós kormányfő már egyeztetett erről Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral. De hogy mennyire nem egyedül vagyok azok sorában, akikben felébredt a három évtizeddel ezelőtti esemény újabb kisajátításának gyanúja, azt jelzi drMáriás fentebbi képe. Ennek különös címe:

Sokféle találgatást olvastam ezzel kapcsolatban. Hadd illesszem ide a sajátomat, ami kétszeresen is különbözik a vaktában kommentelgetőkétől. Először is leszögeztem, hogy a rendszerváltozás korának eseményeihez, amelyek egyik mozzanata volt a határnyitás, legalább két külső ok volt szükséges:

1.) Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának átgondolatlan reformjai, amelyeket a kapitalista álmokat dédelgető pártbürokrácia, beleértve a tagköztársaságok önállósodni vágyó vezetőit, önös érdekből támogatott.

2.) Az 1987-es nyugati tőzsdekrach egy 1929-es jellegű gazdasági világválságot vetített előre. Kézenfekvő volt, hogy a Szovjetunió és egyes szocialista országok már beetetett vezetőit felhasználva, a válság elkerülése érdekében a piacbővítéssel, az adósságszolgálat mesterséges növelésével, a privatizációval stb. forrásokat vonjanak ki Keletről a Nyugat számára. Ennek már-már bohózatba illő módszere volt a magyarországi Gorenje-akció, amelynek révén az egyébként is eladósodott Magyarországról Trabant és Zsiguli-konvojokkal hordták ki a valutát Bécsbe a megbolondult magyarok.

A másik megközelítésem a drMáriás-kép mögöttes tartalmának megfejtésére irányuló próbálkozásom. Ugyanis megtettem azt, amit a kommentelgetők többsége nem. Röpke három másodperc alatt megkerestem a kép eredetijét, hiszen ezt az internet könnyedén lehetővé teszi. Az írásom végén ezt is megtekintheti az érdeklődő. Ennek ismeretében aztán azt indítványozhattam követőimnek:

A két festmény összehasonlításából izgalmas következtetések adódnak. Zárt, sivár világot ábrázol mindkettő. Ám míg Hopper a két alak jelenlétével mutatja meg az egymástól való elszigeteltséget, addig Németh ténylegesen is egyedül van az utólagos történelemértelmezésekkel ellentétben. Németh nem belemélyed az újságba, mint Hopper férfi figurája, hanem kinéz ránk gondterhelten (kérdően, szemrehányóan?). Ezzel valahol meg is töri a magányát, s nekem legalábbis azt üzeni: amíg te olvasod a történéseket, addig én csinálom is a történelmet.

A falon függő fekete-fehér, illetve színes képek jelentését, a kocsik színét és irányát aligha kell magyarázni. Felhívom ugyanakkor a figyelmet arra a lényeget nem érintő, ám formai bravúrra, hogy drMáriás milyen zseniálisan pótolja az eredeti kép vöröses foltjai közötti egyensúlyt (a fotel, illetve a nő ruhája és a lámpaernyő) azzal, hogy a lámpaernyő színét a falon lógó képen lévő, a boldognak hitt jövő szimbólumának a piros autó színével, a nő ruhájának kolorját a zongoraszék kárpitjával pótolja. A köztük lévő teret a két piros folt között a tudatunk automatikusan kitölti a szerkezeti ellenpontozáshoz szükséges érzettel, miközben a másik alak elhagyása a képről – az eredeti festménnyel ellentétben – rendkívüli módon felnagyítja a férfi, vagyis Németh Miklós alakját, s ezzel mintegy belépteti őt a történelembe. Hogy a Mester is így gondolja-e, nagy kérdés...

Az pedig, hogy mi történik ténylegesen Sopronban, e sorok írásához képest néhány órán belül kiderül, vagy nem. Mindenesetre Angela Merkel német kancellár augusztus 19-én, hétfőn délelőtt 10 óra után megérkezett, hivatalos közlés szerint, a Páneurópai Piknik 30. évfordulójának ünnepségeire. Ezt megelőzően, pénteken a német kancellár szóvivője, Steffen Seibert közölte: Angela Merkel a Németország újraegyesítéséhez nyújtott történelmi jelentőségű magyar hozzájárulás iránti nagyrabecsülését fejezi ki soproni látogatásával. Csakhogy van itt három körülmény.

– Az egyik: a német kancellár előzetesen videó-üzenetet intézett a magyarokhoz, vagyis akár úgy is vehetjük, hogy a maga részéről a hála kifejezését már letudta.
– A másik: hírek szerint öt miniszterét is Sopronba rendelte, s feltehetően ugyanez történik magyar részről is.
– A harmadik: nemzetközi sajtótájékoztatót harangozott be a német fél.

Így talán – bármi is hangzik el a sajtótájékoztatón – élhetünk a gyanúperrel, hogy a piknik évfordulója csupán ürügy ahhoz, hogy kancellári pályájának végén Merkel megkísérelje lezárni az Orbán-aktát. Annál is inkább szükség lehet erre, mert a világ ismét egy 1987-eshez, azaz egy 1929-eshez hasonlítható gazdasági válságba kezd belegyalogolni, amit betetőz a klímaváltozás. Ebben a helyzetben, amelyben az USA nem csupán Kínát és Oroszországot, hanem az Európai Uniót is gazdasági ellenségének tekinti, a szervezet vezetőinek szükségszerűen le kell verniük a belső lázadásokat, a külön utas törekvéseket, különben az egész közösség megfullad az amerikai nyomás alatt. Ha mindez igaz, márpedig nehéz lenne az ellenkezőjét állítani, akkor Sopronban akár meg is hiúsulhat a múlt Orbáni átírásának szándéka, mert ennél nagyobb horderejű ügyek terelik el róla a figyelmet. A másik opció: a múlthamisítással fedezik a közvélemény előtt, hogy mi is történik a színfalak mögött az Orbán-kormány megregulázása érdekében, ami persze nem lesz erőteljes, amíg a német cégek érdekei mindenek felett állnak Magyarországon. #

UTÓIRAT: Ami  augusztus 19-én, 15 óráig kiderült, szinte egymás nyakába borult a két vezető Európa egysége jegyėben, legalábbis a találkozó nyilvános részei ezt erősítik meg, ellentétben a magyar részről eddig megnyilvánult keménykedéssel. Bár mindig és mindenkinek érdemes emlékeznie arra, amit Orbán Viktor anno diplomaták előtt hangsúlyozott, hogy  nem arra kell figyelni, amit mond, hanem, amit tesz. Talán, mondom én, mert lehet, hogy nem egészen saját ura cselekedeteinek. Azonban, ha a német cégeknek jut a korrupciós pénzek, a megrendelések, a haszon nagy része, akkor minden rendben van. Ugye emlékszünk még a Siemens magyarországi botrányaira? Most meg a német autóipari óriásoknak adott támogatások, kedvezmények hizlalják az anyaországot. Újabban pedig itt a hadiipari együttműködés. Nincs itt kérem, semmi látnivaló, tessék továbblépni! Még hogy gyarmatosítás...#

SAJTÓSZEMLE:
ATV: Döbbenet: 614 ezer milliárd forintot kaszált Németország az euró bevezetésén

!!444!!!: Merkel szerint Magyarország jól használja fel az EU-s forrásokat (Ám ezzel a kijelentéssel kapcsolatban utóbb kétség merült fel. A Facebookon bizonyos Erik Ragon írja: «végigszáguldott egy hír a teljes magyar professzionális és közösségi médián: Merkel mai soproni beszédében „elárulta” a magyarokat, mivel azt mondta, hogy „Magyarország jól használja fel az EU-s pénzeket”. A „hír” eredetileg az M1 tudósításában bukkant fel – és tipikus példája a kormánymédiában megszokott hírhamisításnak. (...) Bizonyítja ezt a sajtótájékoztató eredeti, a Die Welt online-portálján elérhető videófelvétele. Az inkriminált rész 7:38-tól kezdődik és 8:35-ig tart a felvételen.» Németül kiválóan beszélő ismerősöm felhívott, hogy bár Ragon feltételezései nem mindenben állják meg a helyüket, valóban csúsztatás történt. Merkel egyértelműen a JÖVŐRŐL és nem a múltról beszélt, amikor szó szerint a következőket mondta: „Ha arról van szó, hogy milyen célból hozzák létre a strukturális alapot és kohéziós alapot, akkor azt kell mondnunk, hogy az Európai Unión belüli együttműködést kell erősíteniük. Ha a magyar növekedési rátákat nézzük, azt látjuk, hogy Magyarország azt a pénzt valóban olyan jól hasznosítsa, hogy az az emberek javát szolgálja. Németországnak örömére szolgál, hogy munkahelyek létrehozásával részt vehet ebben”.

Euronews: Orbán: „Csak egy Európa van.”

CÍMKÉP – drMáriás: Németh Miklós az újságból értesül, hogy 1989-ben Orbán Viktor és Angela Merkel lebontotta a vasfüggönyt Edward Hopper műtermében. (Örömömre drMáriás ezt írta a képértelmezésemhez saját FB-oldalán: „Fantasztikus! Nagyon köszönöm!”)

ZÁRÓKÉP – Edward Hopper: New York-i szoba, 1932 – Olajfestmény, vászon 29 9/32 × 36 5/8 × 1 1/4H-166.1936 University of Nebraska–Lincoln, Anna R. and Frank M. Hall Charitable Trust