Mítoszok foglyai az álliberálisok, még ha jóindulatúan kezelem is az üzeneteiket.

A Demokratikus Koalíció május 20-ai Facebook-oldalán, a főhelyen, Dobrev Klára, a párt kormányfőjelöltének képe mellett az állt, hogy ,,a béredet fogja emelni!” Ugyanezen a napon, egy út melletti óriásplakáton – aminek egyik variánsát választottam címképnek – azt az ígéretét pillantottam meg, hogy:

»„Elhozzuk az európai jólétet!”« 

Kétségtelenül összhangban vannak egymással a lózungok. Egyébként, az utóbbiban azért használtam kettős idézőjelet, mert a plakáton macskaköröm szerepel, s az így kinyomtatott szöveget idéztem. Ez ugyebár egyrészt arra utalhat, hogy van másik értelmezése is a mondatnak. (Éppen ezért, ha csak lehet, magam elkerülöm az ilyen kétértelmű, a közönséget bizonytalanságban tartó megoldást.) Másrészt arra hívhatja fel a figyelmet, hogy valamilyen dokumentumból, beszédből származik a citátum.

Harmadrészt, esetleg elő akarja hívni a választókban az álliberális pártoknak a jó három évtizeddel ezelőtti rendszerváltozás óta nem egyszer bedobott ígéretét: ha ránk szavazol, akkor kapitalista paradicsom lesz itt egyhamar. (Álliberálisok, mert a gyakorlatban nem létezik a szabadpiac, s a demokratikusnak mondott választások eredményét szintén kényszerpályák, háttéralkuk határozzák meg a nyugati civilizáció centrumországaiban is, de ezt szőnyeg alá söprik nálunk.) 

Azt sugallták és sugallják itt rajtuk kívül mások is, akik hatalomra törtek és törnek, hogy ha ők vezetnek, seperc alatt utoléri az ország a Nyugatot. Ezzel persze a párt(ok) vezetői és agytrösztjei kimondva, kimondatlanul tökkelütöttnek nézik a választókat. Cinikusan azt feltételezik róluk, hogy

ki tudja, hányadik alkalommal, de beveszik ezt az ámítást.

Szerintem, még azok sem, akik jobb híján, vagy egy-egy politikus iránti rajongásból rájuk szavaznak. Ám ennél is riasztóbbnak tartom, hogy fel sem vetődik a közélet szereplőiben, milyen avítt gondolkodást tükröz az üzenetük. Némi jóindulattal, azt kell feltételeznem, hogy ugyanúgy, miként annak idején egyik atyamesterük Kornai János, mit sem tudnak azokról a világrendszer-elemzésekről, amelyekből számukra is kiderülhetne, hogy mítoszok foglyai.

Egy másik cikk írásához készülve vettem elő Krausz Tamás: Történetírás és emlékezetpolitika (2021) című tanulmánygyűjteményét. Ebben többek között az általa is világhírűnek tartott Kornai: A szocialista rendszer című, először angolul megjelent, tankönyvnek is szánt munkájáról olyan bírálatot adott az eredeti megjelenés szerint 1994-ben, melynek alapján kénytelen voltam megállapítani, hogy az egy fércmunka. Benne, anélkül, hogy a szocializmusra vonatkozó marxi vagy lenini, illetve későbbi elméleteket, elemzéseket vizsgálta volna, a történész Krausz szerint, lényegében sztálinista felfogásból indult ki a közgazdászprofesszor. Nem tekintette át tételesen a gazdasági-társadalmi jelenségeket, nem vette figyelembe a kelet-európai régió félperifériás sajátosságait. Miként Krausz írta a szerző nézetéről:

»azon a naiv állásponton van, hogy a világrendszeren belül az egyes nemzetek számára úgyszólván szabad átjárás létezik a ,,demokratikus országok” közé. A centrumnak a szegényebb régiókkal szembeni kirekesztő ,,működéséről” a hosszú-hosszú műben komoly formában nem esik szó, pedig ez elsősorban gazdasági és egyáltalán nem ideológiai kérdés.«

Miden jel arra utal, hogy álliberális pártjaink és vezetőik nem végeznek önálló társadalom- és gazdaságelemzést. Ez a 19. vagy a 20. század egy részében még követelmény volt egy magára valamit adó politikussal szemben. Arra sem mutat semmi, hogy tanulmányozzák a kétségtelenül kazalnyi szakirodalmat, s az ott fellelt megállapításokat hasznosítják, amikor vagy helyzetelemzést adnak a hazai és a nemzetközi viszonyokról, vagy a kormányzókat bírálják. Láthatóan megelégszenek azzal, hogy az üzleti reklám módszerei, továbbá a szociáldemokrata és a kommunista, a nemzetiszocialista, a bolsevik, illetve a világháborúk során alkalmazott tőkésállami propaganda alapján kifejlesztett politikai kampányok eljárásaival operáljanak ad-hoc módon.

Mint látjuk, a magyar álliberálisoknak ez jó ideje nem jön be. Pedig, ha egy kicsit is foglalkoznának elméleti kérdésekkel, akkor bizonyára tudnának arról, hogy élete legvégén maga Kornai is önkritikusan gondolt vissza saját, harminc évvel azelőtti, a ,,demokratikus piacgazdaság”-nak a kelet-európai térségben való gyors bevezethetőségével kapcsolatos felfogására. A Hvg.hu felületén 2021. március 26-án közzétett, vele hét hónappal a halála előtt készült  interjúban az áll:

,,Irreálisan sok jót vártam a kapitalizmustól és a demokráciától is.”

Az ellenzéki pártok vezetőinek ebből kellene kiindulniuk, ha nem csupán a tényleges felelősség nélküli, viszont jól fizető, országgyűlési képviselői állások és európai parlamenti küldötthelyek megszerzése járna az eszükben, hanem Magyarország népének sorsa is. A közélet szereplőinek, de a hazai választóknak, s azoknak a Facebook-posztolóknak, akik Nyugatról üzengetnek haza az ottani paradicsomi állapotokról, fel kellene ismerniük végre, hogy a jelenlegi világrendszerben, a fél- és egészperifériáról legfeljebb hosszú távon van átjárás a centrumországok közé.

Ahol főleg nyersanyagot bányásznak és/vagy összeszerelnek, ott a jövedelmek, s ebből következően a helyi infrastruktúra, az oktatási és egészségügyi szolgáltatásokra fordítható összegek, az elosztási rendszer sajátosságaiból következően (jelentősen) elmaradnak a világgazdaság azon centrumtérségeiétől, ahol a magas hozzáadott értékű tevékenység folyik: kutatás, fejlesztés, innováció, piackutatás, marketing, értékesítés-irányítás, pénzügyi műveletek, amelyek alapfeltételeit elsősorban a tőketulajdonosok határozzák meg.

Ez az állapot, addig, amíg a munkamegosztásnak, jövedelem- stb. elosztásnak ez a hierarchikus módja fennmarad, alapvetően nem is változtatható meg belülről, például egyetlen nemzetállam keretei között.

Bő három évtizeddel a rendszerváltozás után, a társadalom egészének romló állapotát megtapasztalva, a jelentéktelen eltérésekkel az egész kelet-európai régió és a nyugati országok közötti teljesítmény- és életszínvonalbeli különbségek fennmaradását, sőt összességében növekedését érzékelve, le kellene már esnie a tantusznak! A leginkább az erőforrások kivonásának elleplezését szolgáló EU-programok ellenére sincs felzárkózás. Az esetleges világbanki kölcsönök feltételeinek teljesítésével pedig végképp.

Manapság egy felelős politikusnak és értelmiséginek elsősorban arról kellene beszélnie lépten-nyomon, hogy amíg ezzel nem nézünk szembe, addig a lehetséges mozgásterünket sem tudjuk kihasználni. Mert némi mozgástér nyilván van. Én sem a törődjünk bele mindenbe fatalista álláspontot képviselem itt, csupán arra figyelmeztetek: ha a jövővel kapcsolatos illúzió uralkodik el rajtunk, az ugyanúgy bénít, ugyanúgy képtelenek vagyunk észrevenni és kihasználni a réseket,  mint amikor a múltban révedünk el párás szemekkel.#

CÍMKÉP: DK által a Facebook-on közzétett Dobrev-üzenet egyik variánsát láttam az út menti óriásplakáton – Mintha náluk lenne a bölcsek köve, s ennek birtokában utolérhetné az ország a Nyugatot, holott tudniuk kellene, hogy a mai világrendszer egyes részei között nincs átjárás