Mottó: Megérteni próbálni! Saját érdekünkben...

A Lengyel László kifejezésével „óbaloldali pártok” súlyos választási veresége után nyomban elkezdődött a kesergés. Apropó, Lengyel június 6-án reggel, a Klubrádióban egy órán keresztül értelmezte a történéseket. Mert a levitézlett pártok lassan mennek, viszont maradnak, akik több mint három évtizede okoskodnak róluk. Tanácsaik ragyogóak, csak hát lassan nincs már liba. És még valamit ehhez!

Hogy ezek a tőkét támogató, a társadalmi igazságosságot már szavakban is csak szemfényvesztés gyanánt hirdető formációk baloldaliak lennének? Akkor azt kérdezem: hova tűnt a szocialista internacionálé Európából? Hát akkor meg?

No, de vissza a kesergésekhez, amelyek ezúttal is áldozathibáztatásba torkollnak. Még az általam igencsak tisztelt B. J. is azt írta Facebook-posztján: „Magyarok az EU-ban: 21-ből 19 jobboldali neolib, 2 nem náci neolib. Ezt pörögte ki a kultúra”. A posztot a HVG-hez mentett amazon is tetszikelte, Ő, akinek oldalára egy ideje nem helyezhetek el Bekiáltás-linket. Pedig isten látja lelkem, egy szó, annyi megjegyzést sem tettem a számomra gyakran egyoldalú, amúgy ezrek által lelkesen fogadott kinyilatkoztatásaira, csupán évente háromszor–négyszer egy-egy cikkemre mutató ajánlással igyekeztem ellenpontozni szektásan harcias mondatait.

De spongya rá! – mondá Virág elvtárs is, térjünk a lényegre! Ez pedig adott esetben az én nézőpontomból az, hogy a fent idézett Facebook-posztban aposztrofált kultúra állapotáról a nem nácinak mondott – egyetértek: jobboldali – neolibek is jócskán tehetnek. Már amennyiben egyáltalán igaz a nem náci minősítésük, hiszen a határ igencsak képlékeny, ha az ukrajnai banderista szellemiséget feltámasztó bábkormányok iránti lelkesedésüket, a 2014–2022 közötti donyeci civilek gyilkolását mukkanás nélkül tűrő, a közel-keleti stb. népirtásokat szenvtelenül fogadó mentalitásukat tekintem.

Eközben magam is befogott orral szavaztam, és ezúttal lemondtam a szavazólapom érvénytelenné tételéről mint értelmetlen protestálásról. Ezúttal más stratégiát választottam, amit megírtam a Bekiáltásban az előző, Mégiscsak szavaztam című cikkemben. De már nehogy mennybe menjenek a jobboldali (rendben, nem náci, de gyakran kulturrasszista) neolibek azért, amit velünk művelnek a rendszerváltozás óta! Hiszen

nélkülük aligha jutott volna oda a nem mellesleg a nyugati tőke által támogatott NER-kormányzás, ahova jutott.

Kérdezem tőlük:
     ♦ Hol voltak az elmúlt évtizedekben a nemzetközi viszonyokra is kitekintő, azokat figyelembe vevő elemzéseik a magyarországi, az európai és a globális folyamatok összehasonlításáról?
     ♦ Miért nem kezdeményezte, követelte a közvéleményformáló értelmiség már évtizedekkel ezelőtt a lakosság ráhangolását a világban zajló átrendeződésekre?
     ♦ Miért nem irányította a figyelmet a nyugati jóléti társadalmak eddigi pozíciójának előbb lassú, manapság egyre gyorsuló meggyengülésére, a világgazdasági helyzetükben bekövetkezett térvesztésükre, s annak várható következményeire a kritikátlan lelkesedés helyett?
     ♦ Hol marad az arra való rámutatás, hogy az unióbeli országokban, az úgymond jobbra tolódott Európában a magyarországihoz hasonló vonulatokat mutatnak a mostani szavazások eredményei?
     ♦ Miért nem történik kísérlet annak feltárására, hogy melyek az azonos tendenciákon belüli eltérések okai? Vagyis miért marad el a centrumországok, illetve a Magyarországhoz hasonló félperifériák közötti, történelmileg kialakult, belátható időn belül megszüntethetetlennek látszó különbségek érzékeltetése, ami esetleg alapot teremthetne az alkalmazkodáshoz is?
     ♦ Hol maradt az emberek felkészítése a várható változásokra? Mi történt a társadalmi igazságosság jegyében az ismeretterjesztésért a rabló kapitalizmus feltétel nélküli elfogadására biztatás, sőt lelkesítés helyett, ami ahhoz kellett volna, hogy a tömeg egyáltalán tudja, mi zajlik a feje fölött?

Természetesen, a sokaság ösztönösen érzékeli a veszélyeket. Ám venni kellene egy nagy lélegzetet, s beismernie az ellenzéki értelmiségnek: tényleges baloldali erők híján csak a jobboldal felé tudnak fordulni a választók! Egyébként pedig csak azért bátorkodom megjegyezni mindezt, hogy ne a parttalan áldozathibáztatásról szóljanak a kesergések, amelyek sehova nem vezetnek és csak bőszítik a kisemmizetteket, a neolib (vagy mit tudom én milyen) értelmiség által is átverteket. Ne feledjük ugyanis, hogy mekkora elánnal állt ki burkoltan vagy egészen nyíltan szinte minden ellenzéki médium – a Sorosék által támogatott Partizántól a Klubrádióig – az eddigi szereplései alapján, szerintem diktátorfiókának kinéző Magyar Péter mellett azzal a felkiáltással: mindegy ki, csak Orbán menjen! Hát akkor meg? #

u.i.: A teljes képhez hozzátartozik, hogy a fentiekhez képest kevésbé részletező felvetéseimre a Facebookon azt jegyezte meg B. J.: „hátigen”.

Kabai Domokos Lajos