Amikor külső veszély fenyeget, az oroszországi átlagember feltétel nélkül támogatja a Kreml vezetőit.

Na ezért, kellene az orosz operákat tanulmányozni!

Az Igor hercegben Borodin az 1100-as évek végének eseményeit idézi fel, amikor a hazájáért és hitéért való aggódás arra indítja az orosz fejedelmet, hogy szembeszálljon a betörésekkel fenyegető polovecekkel. Az Ivan Szuszanyinban Glinka az országra rontó lengyelekkel szembeni egyik népi felkelésnek, s egy idős parasztnak állít emléket, aki életének feláldozásával vezeti csapdába az ellenséges hadat. Muszorgszkij a Borisz Godunovban többek között azt mutatja meg, hogy mennyire kiszolgáltatottja lesz a Nyugatnak az ország és a nép, ha nemtelen eszközökkel él az uralkodó, aki történetesen a trónörökös gyermek meggyilkolásával jut hatalomra.

Barack Obama európai útja része az Oroszországgal való rivalizálásnak.

Négy a zászló, de egy a tábor. Obama mögött csakúgy ott van a brit és az amerikai jelkép, mint Cameron foteljénél. Mintha kölcsönösen otthon lennének egymásnál. Most azonban van egy kis gond is.

Három-négy éve már-már úgy érezhették az Amerikai Egyesült Államok vezetői, hogy az egész öreg kontinenst uralják. A korábbi Varsói Szerződés tagállamai benn a NATO-ban. Az USA európai gazdasági hegemóniájának megteremtése érdekében titkos tárgyalások kezdődtek a transzatlanti gazdasági együttműködésről, vagyis arról, hogy az amerikai cégek akadálytalanul, sőt különleges jogokkal felruházva hatolhassanak be az unió piacára.

Agyő, egyszázalékos üzlettulajdonosok!

Ilyen sápadt kifliket is rég láttam már! Ebben a kis boltban mindig kiváló az árú, de ma, a vasárnapi üzletnyitás országos ünnepén szégyenkezve tördelte a kezét a boltos: ilyet hoztak, ő sem érti, miért.

A messziről idekóborló bandák visznek mindent, ami mozdítható, ha kiszagolnak valamit.

Fedje homály, hogy Magyarország melyik településén fényképeztek le ezzel a galambász héjával! Egyelőre maradjon rejtve, hogy hol van az a madártelep, amiről három pr-film készül a közreműködésemmel. Még akkor is, ha a műfaj és a titokzatosság ab ovo kizárja egymást. De nem Magyarországon…

Ha most lenne államfő-választás, a szavazók kétharmada negyedízben is behúzná az orosz elnök neve mellett az igent.

Lábon lőtték magukat azok ott Amerikában, vagy mi a csoda történik? Még a felületes szemlélőnek is az a benyomása, hogy a Panama-iratok projekt fő célpontja Vlagyimir Putyin oroszországi elnök. Az ő fotójával jelentek és jelennek meg a híradások, vele összekötve hangzottak és hangzanak el a nyugati hírügynökségek jelentéseire alapozott közlések. Ehhez képest nem sikerült offshore-céget kapcsolni a nevéhez. Mintha mellétrafáltak volna...

De vigyázat! Mindketten a nagy túlélők közé tartoznak – kerüljön, amibe kerül másoknak.

Nem vitás, immár Gyárfás Tamás került a célkeresztbe. A Nyugat.hu előhalászott egy 1988-ban, tehát még a rendszerváltozás előtt megjelent könyvet. E szerint Kiss László úszóedző a szülők megkérdezése nélkül szedetett tanítványaival egy Nerobol nevű szteroidtartalmú készítményt, tehát doppingszert. Az akkori Magyar Hírlap két riportere, Lépesfalvi Zoltán és Pilhál György azt állította: a Sportkórház és a szövetség is asszisztált ehhez. A Blikknek egy másik, korabeli esetet feldolgozó cikkéből az derül ki, hogy ha a kamaszok szülei tiltakoztak, akkor a gyerekeket a versenyzéstől is eltiltották.

Nehezen hihető, hogy Gyárfás Tamásnak, a törekvő sportújságírónak, az 1989 januárjában alapított Sport Plusz nevű sportbulvárlap főszerkesztőjének, majd tulajdonosának, ne lett volna tudomása erről a könyvről, vagy az abban foglaltakról. Ezért Kiss László és társainak 1961-es erőszakos nemi közösülés miatti elítéléséről még csak-csak nyilatkozhatott úgy, hogy Kissnek volt valami „nőügye”, s hogy a „zaftos részleteket” nem ismerte, de a sportberkekben való jártassága alapján szinte kizárható, hogy ne hallott volna a gyerekek doppingolásáról.

A kormányfő hatalma oly mindenható, hogy már az ellene való szavazásra is ő adja meg az engedélyt. És mégsem…

Sokakkal együtt már rég nem táplálok illúziókat a demokráciák működésével kapcsolatban. Mióta azt látjuk és halljuk, hogy a képviselők a vezérszavazó harsány kiáltására voksolnak – anélkül, hogy tisztában lennének vele mit, és miért támogatnak, vagy elleneznek – épeszű ember színjátéknak látja ezt az egészet. Olyan gépezetnek, amelyben a képviselők érdemben nem érvényesíthetik saját tudásukra épülő álláspontjukat, netán a választók körében szerzett tapasztalataikat.

Az USA nem hajtotta végre az atomfegyverekből kinyert plutónium feldolgozására vonatkozó amerikai-orosz egyezményt – állította Vlagyimir Putyin.

Az orosz államfő többek között ezzel indokolta, hogy országa képviselői miért nem vettek részt a közelmúltban Washingtonban rendezett nukleáris biztonsági csúcstalálkozón. Minderről április 7-én, Szentpéterváron, a regionális és helyi médiumok fórumán beszélt az orosz vezető. Mint elmondta: kollégája, azaz Barack Obama személyesen is hívta, és neki nem volt ellenére az utazás, de az oroszországi nukleáris szakértők, mi több a Külügyminisztérium nem javasolta a részvételt. Az okok között a következőket említette:

Néma és béna az ellenzék: csupán néhány tízezer pedagógus hallatja hangját az ország, a jövő generációk egyre inkább szolgalétre szorított többsége érdekében.

Sem béremelésre, sem munkateher-csökkentésre ne számítsanak a tanárok – foglalja össze a Magyar Távirati Iroda alapján (?) az ATV honlapja a saját Szabad szemmel című műsorának pénteki adásában elhangzott legfontosabb üzenetet. A hírrel Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter, az egyébként Jézus tanításainak hirdetésére felesküdött református lelkész kedveskedett a pedagógusoknak a mostani, felemás tárgyalások időszakában, egy kiterjedtre tervezett tanársztrájk előtt.

Egy normális országban azonnal minimálisra kellene csökkenteni az élsport állami támogatását.

A napokban a nagy nyilvánosság is tudomást szerezhetett arról, hogy Kiss Lászlót, az úszóválogatott szövetségi kapitányát 1961-ben csoportos nemi erőszak miatt börtönbüntetésre ítélték. Az ügy méltán kavart rendkívüli vihart a közvéleményben. Ennek nyomán Kiss László lemondott százhalombattai alpolgármesteri posztjáról (?), és az úszóválogatott szövetségi kapitányi tisztségéről.

A médiában az elmúlt napokban lezajlott polémiából kiderült: a több mint fél évszázados eset nyílt titok volt az úszóvilág berkeiben, a sportújságírók köreiben és egyes sztárriporterek előtt. Ők azonban több mint ötven éven keresztül úgy hagyományozták át nemzedékről nemzedékre ezt az ismeretet, hogy nyilvánosan soha nem adtak hangot helytelenítésüknek.