Ha most lenne államfő-választás, a szavazók kétharmada negyedízben is behúzná az orosz elnök neve mellett az igent.

Lábon lőtték magukat azok ott Amerikában, vagy mi a csoda történik? Még a felületes szemlélőnek is az a benyomása, hogy a Panama-iratok projekt fő célpontja Vlagyimir Putyin oroszországi elnök. Az ő fotójával jelentek és jelennek meg a híradások, vele összekötve hangzottak és hangzanak el a nyugati hírügynökségek jelentéseire alapozott közlések. Ehhez képest nem sikerült offshore-céget kapcsolni a nevéhez. Mintha mellétrafáltak volna...

Miután kiderült, hogy a Borisz Jelcin utáni orosz államfőnek önálló elképzelése és ehhez mért akarata van, egyre borúsabbnak festették Nyugaton a putyini Oroszország jövőjét. Ám ő a határok közelében gerjesztett kisebb-nagyobb konfliktusokat is képes volt valahogyan kezelni, a magas olajárnak köszönhetően pedig az orosz gazdaság szárnyalt, az életszínvonal emelkedett, Oroszország aktívan együttműködött az Európai Unióval és a NATO-val.

És akkor másodjára is az ukrajnai kártyát húzták elő. A 2014 februárjában washingtoni forgatókönyv szerint zajlott, nemes forradalomként beállított puccs, a polgárháborúba torkollott események, a Krím-félsziget Oroszország által történő visszacsatolása miatti nyugati meggondolások nyomán

kiterjedt propagandakampány indult Putyin végső lejáratására.

Ennek egyfajta fénypontja lehetett volna az orosz államfő offshore-ügyekbe keverése. Csakhogy a puska visszafelé sült el. A Panamában bejegyzett offshore-cégek adatainak kiszivárogtatása után gyakorlatilag azonnal le kellett mondania Sigmundur Davíð Gunnlaugsson izlandi miniszterelnöknek. Aztán kiderült, hogy David Cameron brit kormányfő is élt az adóelkerülés lehetőségével. Emellett világossá vált, hogy Európa óriásvállalatai szintén érintettek. A patinás pénzintézetek futószalagon intézik ügyfeleik offshore-megbízásait.

A felkavart állóvízben újólag felszínre került, bár ez idehaza alig kapott hangot, hogy a világ legnagyobb offshore-bizniszelői a legnagyobb amerikai bankok, s van néhány adóparadicsom az Egyesült Államokon belül is. Európában Luxemburgot és Ciprust állították ismét pellengérre. Magyarország szintén kapott egy tockost. Tegnap, a Lánchíd Rádióban maga Bod Péter Ákos magyarázta el közérthetően, hogy hazánk azért szerepel az adóparadicsomok listáján, mert kormányunk külön titkos megállapodásokkal ad hatalmas adókedvezményeket és támogatásokat a multinacionális cégeknek. Ha nincsenek Panama-iratok, minderről nem beszélne most a világ.

Ugyanakkor az eredeti célszemély, Vlagyimir Putyin, köszöni, jól van. Hogy miért?

– Ha csak az elmúlt két hetet tekintjük, egymásnak adták nála a kilincset a nyugati óriáscégek vezetői, folyamatos tárgyalásban van az Arab-öböl menti országok vezetőivel, és az osztrák államfővel is megbeszélést folytatott. Ugyanakkor megengedhette magának, hogy Barack Obama külön meghívása ellenére se menjen el a washingtoni nukleáris csúcsra, minthogy ott – Putyin állítása szerint – Oroszországot nem a súlyának megfelelően akarták kezelni.

– Az oroszországi gazdaságnak sikerült átvészelnie a nyugati, várhatóan továbbra is fennmaradó, szankciók miatti válságot. Stabilizálódott az orosz fizetőeszköz, s az olaj árával együtt emelkedett a rubel árfolyama. Az Orosz Föderáció Központi Bankja (OFKB) 356 ezer uncia aranyat vásárolt idén februárban, amivel a világ első számú arany felvásárlójává lépett elő – tette közzé a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Oroszország ezzel megelőzte Kínát az aranyvásárlásban. Az OFKB minapi tájékoztatása szerint, amit ma Putyin is megerősített, a nemzetközi tartalékok értéke elérte a 2014 elejeit, 387 milliárd dollárra nőtt. Ezzel párhuzamosan a pénzintézet  továbbra is folytatja a devizatartalékok feltöltését.

– A múlt héten, a migrációs válságra, a terrorfenyegetettségre is tekintettel az orosz elnök átformálta a belügyi–terrorelhárítási–idegenrendészeti szervezetet, s új parancsnokokat nevezett ki az alakulatok élére.

– Főparancsnokként Putyin időben hazarendelte az orosz hadsereg zömét Szíriából, miközben azok néhány hónapos, a nemzeti érzéseket is dagasztó fellépése – a hatalmas diplomáciai offenzívával párosulva – nyilvánvaló lendületet adott a közel-keleti rendezésnek. Eközben világszerte meglepetést okoztak azok a bonyolult, hatalmas távolságokat áthidaló orosz katonai műveletek, amelyekben gyakorlatilag valamennyi haderőnem részt vett.

– Az orosz fegyverekre érkezett külföldi megrendelések teljes összege, 1992 óta először, 2015-ben érte el az 56 milliárd dolláros értéket. Több mint 26 milliárd értékű megrendelésről szerződés is született, amivel megdőlt a 2013-as rekord.

– Tegnap, Jurij Gagarin űrrepülésének 55. évfordulója alkalmából, többek között kozmonautákkal értekezett Vlagyimir Putyin. Hamarosan fellövik az első rakétát a Szibériában felépített új űrrepülőtérről, s ezzel megszűnik a kazahsztáni Bajkonurnak való kiszolgáltatottság.

– Ma, április 14-én Vlagyimir Putyin egyenes televízió- és rádióadásban, a modern kommunikáció valamennyi eszközét igénybe véve úgymond konzultált Oroszország polgáraival. A beérkezett 3 millióból mindössze nyolcvan kérdés közvetlen megválaszolására futotta a három óra negyven percben. Köztük a konkrét visszaélésekkel foglalkozókra, az oroszországi társadalom szociális mélységeibe, a közelebbi és távolabbi körzetek közemberek felett basáskodó csinovnyikok és oligarchák világába bepillantást engedőkre is reagált. Arra szintén szakított időt, hogy – amiként az orosz állami médiumok naponta teszik – nevetségessé tegye, lejárassa a Panama-iratok közzétevőit. Mint mondta: „hivatalos amerikai intézmények munkatársai állnak a provokatív kiszivárogtatás mögött. Az iratokról elsőként beszámoló Süddeutche Zeitung is az amerikai Goldman Sachs Bank birtokában lévő médiakonzorcium része” – állította.

– Ezt megelőzően, március végén, a független Levada közvélemény-kutató központ felmérése azt mutatta, hogy a lakosság több mint fele úgy véli, hogy az ország helyes irányban halad. A kétségtelen szociális feszültségek dacára, a választókorúak 82 százaléka támogatja Vlagyimir Putyint. Ha most lenne államfő-választás, a szavazók kétharmada negyedízben is újraválasztaná.

Ideje lenne belenyugodni ebbe, nem pedig az oroszországi belügyekbe beavatkozni!

Vietnamtól Irakon, Afganisztánon, Koszovón, Líbián, Ukrajnán át Szíriáig látható mennyi vérrel fizet a kisember, ha a demokrácia terjesztésének lángpallosú angyalaival álcázott rablótőkések kénye-kedve szerint alakulnak a dolgok. Persze, az őket kiszolgáló propagandisták nem így gondolkodnak, hanem azzal fekszenek és kelnek, hogy innen szép nyerni, az orosz medvét legyőzni! Kérdezem tőlük: de minek? Nem inkább a három évvel ezelőtti együttműködés útjára kellene lépni? Nem inkább belátni kellene, hogy  minden nagyhatalomnak és vezetőjének van már elég szeplő az arcán, sokaknak pedig kifejezett sok rémtett a rovásán? Ez egyedül is elég lehetne a mindegyiktől való távolságtartásra, a mindegyik szavaival kapcsolatos fenntartásra. De ha ez kevés, gondoljunk arra, hogy befolyásuk ellen magunkat is védenünk kellene végre! Félreértés ne essék, a Putyiné ellen is... #

UTÓIRAT: Arról pedig a következő posztban, hogy az ATV április 13-ai Friderikusz műsorában Oroszországgal kapcsolatban elhangzottak ellenére, szerintem miért van szükség az ilyen posztokra. ##

CÍMKÉP: Egyenes adás Vlagyimir Putyinnal (Forrás: kremlin.ru)