A háború valójában a kíbertérben és a médiumokon keresztül zajlik.

Még nem volt ennyire robbanásveszélyes a helyzet a Donyeck-medencében, mióta tavaly júliusban aláírták a békeegyezmény kiegészítését – tudósítja olvasóit a függetlennek tekintett oroszországi lap, a Kommerszant április 5-i száma. Az európai megfigyelő csoport, az EBESZ jelentése is megerősítette, hogy ukrajnai oldalról megtízszereződött a külföld által nem elismert Luganszki Népköztársaság (LNR) területét ért belövések száma. Nagyon kiéleződött a feszültség a szintén szakadárként kezelt Donyecki Népköztársaság (DNR) határán is. A határtérségben, a korábbiakhoz képest, egyharmadával növelték az ukrajnai haderő létszámát.

Az iskolai szegregációt a kádári középosztály kezdte el, Orbán csak tökélyre fejlesztette.

Az általános iskolai szegregáció a dolgok természetes rendje lett Magyarországon – írja a Jelen című portálon Ónody-Molnár Dóra, akivel március 26-án, a Klubrádió Reggeli Személy című műsorában beszélgetett Pálinkás-Szüts Róbert. Hallhattuk, hogy ez már tűrhetetlen, ráadásul

A sors iróniája és a médiapolitizálás bosszúja, hogy Orbánnal került egy gyékényre.

Minden a manipulációt szolgálja. Minden és annak ellenkezője is alkalmas arra, hogy egy hatalom a saját igazságát erősítse vele. Nyugati vagy keleti, édes mindegy, mert ugyanannak a kapitalizmusnak a részei csak más-más oldalon az erőforrásokért való ádáz harcban. Ezért tűnhetett fel tegnap, azaz március 25-én este Cseh Katalin az orosz állami tévé híradójában. Feledhetetlen pillanat volt, mikor megláttam a politikus dívát, s az jutott eszembe:

„Az USA nincs abban a helyzetben, hogy az erő pozíciójából tárgyaljon Kínával” – közölte a kommunista funkcionárius.

Fekete napja volt tegnap a washingtoni adminisztrációnak. Nem elég, hogy Vlagyimir Putyin – több nyugati lap szerint is – elegánsan és szellemesen visszaforgatta Joe Bidenre az orosz elnököt legyilkosozó szavakat, az újdonsült amerikai külügyminisztert a kínaiak osztották ki március 18-án. Az alaszkai Anchorage-ban kezdődött amerikai–kínai tárgyaláson Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere azzal indított, hogy

Oroszországnak szóló hadüzenettel felért az amerikai elnök televíziós provokációja. Putyin válasza.

Ahogy 1946. március 5-én Winston Churchill, az Egyesült Királyság miniszterelnöke a fultoni beszédével rárántotta a vasfüggönyt Közép-Európára, valami olyasmit művelt 2021. március 17-én Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke Oroszországgal. Különbség persze van. Az angol politikus úgy nyilvánította ellenségnek Moszkvát – s vele együtt a jaltai konferencián az ő beleegyezésével is a Szovjetunió érdekszférájába került közép-európai országokat –, hogy egy évvel azelőtt még Sztálin szövetségeseként harcolt a náci Németország ellen. Ehhez képest azt senki nem állíthatja, hogy az ukrajnai puccsot szervező, és a fiának ott busás jövedelmet kijáró Joe Biden egy pillanatig is azt a hitet keltette volna bárkiben, hogy Vlagyimir Putyin a kebelbarátja. Azt viszont mégiscsak mondta, hogy bizonyos kérdésekben – a rövid- és középhatótávolságú fegyverrendszerek ügyében, a klímaváltozás elleni küzdelemben stb. – kénytelen kelletlen együttműködik. Tegnap óta azonban az a kérdés, hogy ez lehetséges-e? Ugyanis

Koncsalovszkij sem igazán érti, miért örülnek az oroszok az életnek, de legalább rögzíti ezt a filmjében.

Most vált hozzáférhetővé az interneten a szovjet–amerikai–orosz színész-rendező, Andrej Koncsalovszkij nyolcvannyolc perces, 2019-2020-ban forgatott dokumentumfilmje, „A nem csüggedő ember”, melyben az oroszországiság lényegét kutatja különféle tájakon, más-más nemzetiségű, hétköznapi emberek között. Végtelen horizontú, már-már kietlen vidékeken, az ezeket átszelő, hosszan elnyúló utak menti falvakban és kisebb nagyobb, hepehupás, kátyús utakkal bővelkedő városokban. De Karélitától a Krímen, Orenburgon, a Volga-vidéken, Magadanon át az isten háta mögötti Zsidó autonóm területig minden megszólaló azt mondja:

Országmegosztó a budapestieknek kedvező főpolgármesteri oltási indítvány.

Sok Orbán Viktor ellenes budapesti lelkendezve fogadta Karácsony Gergely február 28-ai Facebook-bejegyzését. A főpolgármester azért ült a számítógéphez, mert úgymond „a hírek szerint a kormány nem hívta le a Magyarországnak járó teljes kontingenst a bizonyítottan hatásos Moderna vakcinából”. Többek között azt indítványozta:

A légicsapás szinte megoldhatatlan helyzet elé állítja az orosz vezetést.

Nem minden célzatosság nélkül osztottam meg a múlt héten a BBC hírét a Facebook-oldalmom arról, hogy

Elhallgatja, miként gyűrheti le a mindenkori politika a szolgálatába szegődött művészt.

A hír a február 21-i, „Tőkéczky és Takaró, Történelem és Irodalom Mindenkinek” című műsor végén, a 24. percen túl hangzott el. A szétrombolva újjászervezett „Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) elméleti intézetét Németh Antalról nevezik el”. Ne csodálkozzék az olvasó, ha nem ismeri e személyt! A politika útvesztőibe keveredettekkel – rendkívüli képességű emberekkel is – gyakorta megesik, hogy úgynevezett illetékesek kiejtik az utókor emlékezetéből a nevüket. Ráadásul most is van egy olyan érzésem, hogy az SZFE ideológiai átfazonírozásának mai szakaszában más miatt esett rá a választás. Alighanem Kiss Ferenc helyett vették elő a nagyműveltségű színházi rendezőt, vagyis Némethet. Mert Kisst

A Szputnyik V kifejlesztői talán üzenetnek szánják, hogy nem fordulnak az Európai Gyógyszerügynökséghez.

Hónapokkal ezelőtt, az akkor még fejlesztés alatt álló orosz vakcinákkal kapcsolatban nyugatos ismerőseim elárasztották az internetet azokkal a bejegyzésekkel, melyek szerint: