Az iskolai szegregációt a kádári középosztály kezdte el, Orbán csak tökélyre fejlesztette.

Az általános iskolai szegregáció a dolgok természetes rendje lett Magyarországon – írja a Jelen című portálon Ónody-Molnár Dóra, akivel március 26-án, a Klubrádió Reggeli Személy című műsorában beszélgetett Pálinkás-Szüts Róbert. Hallhattuk, hogy ez már tűrhetetlen, ráadásul

„tiltják magyar és uniós jogszabályok is”.

A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete legújabb kötetének közléseire épült a cikk és a beszélgetés. Eszerint „a szegregált iskolákban az egész vizsgált időszakban jóval nagyobb arányban tanítottak megfelelő képesítés nélkül a tanárok, mint a nem szegregált iskolákban. 2018-ban a szegregált általános iskolákban a szaktárgyakat oktatók átlagosan 12 százaléka nem rendelkezett megfelelő képesítéssel, a nem szegregált iskolákban 4 százalék volt az arány. A szegregált általános iskolákban nagyjából 10 százalékponttal alacsonyabb volt az idegen nyelvet beszélő tanárok aránya, mint a nem szegregáltakban”.

És így tovább, de előbb a szegregált kifejezésnél ragadnék le. Mindenki úgy tesz, mintha a különválasztás egyirányú utca lenne, s csupán a lecsúszott, a társadalomból félig-meddig kirekesztett rétegekre vonatkozna. Ám ez a magukat nyertesnek tekintő, végső soron öntudatlan rasszisták szemszöge, akikben fel sem vetődik – addig, amíg a társadalomból kirekesztettek nem kezdenek ösztönös rombolásba, ahogyan az az USA-ban, vagy a francia szegénynegyedekben történik –, hogy a másik oldalon meg őket rekeszti ki a gettók népe.

New Yorkban például 2000 tájékán megrémültek ismerőseim, amikor bejelentettem, hogy elmegyek a Harlem negyedbe. De erről filmek százai szólnak, úgyhogy nem is mesélem tovább. Az talán érdekes lehet, hogy amikor egy tetszetős, egyáltalán nem feltűnő inget akartam venni, akkor rám szóltak, hogy ne tegyem, mert ezt a fazont és színkombinációt csak a fekete középosztály hordja. Ha fehér ember veszi magára, minimum hülyének nézik, de esetleg belekötnek.

Ez azonban csak a felszín, amiről az amerikai életformát oly lelkesen prezentált tudósítóink valahogy elfelejtettek beszámolni, amikor még voltak ilyen újságírók tartós kiküldetésben. A mélyben már korábban is ott voltak a Fekete Párducok tiltakozásai, ma pedig újra erőre kapni látszik a Rabszolgaság-jóvátételi (Reparations for slavery), s a vele összekapcsolódó Black Lives Matter mozgalom. Ezek forrófejű aktivistái gyakran nyilvánosan aláznak meg fehéreket, s ki tudja, hol van még a vége. Magyarán:

az elkülönülés–elkülönítés, s főleg annak hosszú távon a társadalom stabilitását megingató következménye mindenkit érint.

Pedzegették ezt a rádióbeszélgetésben is, megemlítve, hogy a csak a jólétet ismerő gyerekek soha nem fogják megtudni, milyen elemi gondokkal küzdenek a kevésbé szerencsések, s felnőttkorukban ennek a társadalmi párbeszéd-képtelenség lesz a következménye. Persze, nem túlzottan radikális hangnemet ütöttek meg a beszélgetők. Talán, mert a reggeli kávé mellé felkínálni a rémületérzést a tisztes fehér középosztálybeli hallgatóságnak mégsem lehet!

Amúgy pedig nincs a közöltekben semmi új – sajnos. Időről időre kesereg egyet az értelmiség néhány képviselője, akik egyébként – ha tehetik – maguk is olyan iskolába járatják a gyereküket, ahol nincsenek lecsúszottak csemetéi, csupán a hozzájuk hasonlóan a társadalmi fentben szegregáltakéi. S közöttük végképp nincsenek szegény romák, akikkel ezt a jelenséget automatikusan azonosítja az elemzés is. A gazdag cigányokkal ugyanis nincs alapvető gond, azok jöhetnek. Elnézik nekik…

Tény, hogy a lét és nem lét határán küszködő romák között feltűnően nagy arányban vannak iskolaelhagyók. Azok  statisztikailag nem is számítanak ilyennek, akik élnek az Orbán-kormány által – az állami, komplex család- és oktatástámogató program helyett – felkínált lehetőséggel, hogy 16 éves koruk után nem kell iskolába járniuk. Ők szinte biztos, hogy nem szereznek szakképzettséget, hogy a gimnáziumi továbbtanulásról ne is beszéljek. Ez egy olyan világban, ahol azok az országok ugranak mások elé, amelyekben mindent megtesznek azért, hogy minél tovább vértezzék fel magukat új ismeretekkel az ifjabb nemzedékek – ráadásul az alapoktatásban integrált formában – a biztos lecsúszás az egész társadalom számára.

Ez lesz az egyik örökség, amit ez a kormány legalább ötven évre ballasztként hagy a jövendőnek.

De kit érdekel? Hiszen még azt sem fogjuk fel, hogy a helyzet roma kérdésként való bemutatásában is a rejtett rasszizmus jelenik meg. Mert nem a mélyszegénységre, az ebből következő civilizációs hátrányokra, esélyegyenlőtlenségre (Uram bocsá’ a leggátlástalanabbul kizsákmányoltak osztályhelyzetére!) irányul a figyelem, hanem a népesség külső testi jegyek alapján definiálható kisebbségére. Fel sem vetődik, hogy ugyanez történik a magyar-magyarok (vagy micsodák) lecsúszó rétegeivel is.

S van itt még valami: az ősbűn kérdése. Ónody–Molnár szerint ennek az egyik forrása, hogy a 2010 után az újonnan megalakuló Orbán-kormány megkönnyítette az egyházaknak, hogy tömegesen vehessenek át önkormányzati iskolákat. Korábban magam is írtam már arról, hogy ha egy településen két iskola van, akkor biztos, hogy a jobban ellátott egyháziba kerülnek a tehetősebb családok gyerekei, a másikba a szegényebbek. És arról is, hogy az egyházak miként kufárkodnak a szegénység alapján elkülönítő oktatáshoz kapott pénzekkel.

Mindezzel együtt látnunk kell, hogy a szegregációt Magyarországon nem Orbán találta fel. 

Ő és környezete – az élen a ma már püspöki talárban díszelgő Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterrel (sic!) csak tökélyre vitte és felgyorsította azt, amit a középosztály igényelt. Ugyanis az iskolai szegregációra már a Kádár-rendszer végén, az 1985-ös oktatási törvénnyel ráfordultunk. Akkor, amikor az akkori felső középosztály (lásd még nómenklatúra és csatolt részei) elintézte a szabad iskolaválasztást, és az addigi kötelező körzeti iskoláztatás helyett elkezdte hurcolni a város másik végébe a gyerekét. Nehogy már a plebsszel keveredjék a csemete! Aztán a rendszerváltozás után a neoliberális, meg a konzervatív keresztény (úri) közép megmondó emberei – akik már előtte is a nyomásgyakorlók között voltak – a szabadság kiterjesztéseként adták el ezt a következményekről mit sem sejtő tömegnek. Meg is erősíttették akaratukat az 1993-as törvénnyel. Vagyis Orbán – ebben is – csupán a választói igényeknek ment elébe. Nézzünk már végre szembe a képmutató énünkkel! #

CÍMKÉP: A 2016. február 13-i esernyős pedagógustüntetés – A helyzet roma kérdésként való bemutatásában is a rejtett rasszizmus jelenik meg, ahelyett hogy a szegénységbe taszító kizsákmányolásra irányulna a figyelem (Fotó: Huszti István, Index)