Szüljetek, mert jönnek az idegenek! – üzenik a magyarokkal az orosz nézőknek. ⇒ SZAVAZÁS A CIKK VÉGÉN: A környezetében hallott vélemények szerint a családtámogatás Orbán-programja meggátolja-e a népességfogyást Magyarországon?

Semmi kétség nem fér hozzá: a félhivatalos moszkvai köröknek tetszik, amit Orbán Viktor művel az Európai Néppárttal. Az állami tévé vasárnap esti Vesztyi Nyegyeli (A hét hírei) című, kétórás közéleti műsorában csaknem tízperces összeállítást szentelt az újabb magyarországi plakátkampánnyal kiélezett migránskérdést a magyar családtámogatási programmal összevetve feldolgozó témának. (A műsor az itt megadott linkkel az 1:24:40-nél érhető el.)

Mindössze az a szándékom, hogy ismertessem a „Magyarország: saját gyerekek migránsok helyett” című összeállítás tartalmát. Csak a végén írok egy bekezdésnyi személyes megjegyzést, mert mindenki maga vonjon le belőle következtetést! Remélem, így is gondolatébresztő és tanulságos lesz! Ha másért nem, egy pillantást vethetnek arra, miként jelenítik meg az orosz fővárosban Orbán és Brüsszel, illetve a Fidesz és az EU-parlament néppárti frakciójának küzdelmét.

A fél évezrede magunkkal cipelt kór gyógymódjára Kossuthtól Jásziig mindig megkésett konföderációs tervekkel reagáltak. Most Dobrev Klára a kérdéses képviselője az Európai Egyesült Államok gondolatának. ⇒ SZAVAZÁS a cikk végén: Ön szerint növeli-e a Demokratikus Koalíció az EU-parlamenti választási szavazatainak számát Dobrev Klára előtérbe helyezésével?

Helyeslem a gondolatot, amit zászlajára tűzött Dobrev Klára, aki a Demokratikus Koalíció európai parlamenti választási listáját vezeti. Persze, zavar vele kapcsolatban egy s más. Például miért van az, hogy az Európai Unió parlamentjébe rendre olyan hölgyeket és urakat jelölnek a pártok, akik nem mutattak fel országos tekintélyt biztosító, érdemi közéleti tevékenységet? Esetleg épp csak belekóstoltak a párttevékenységbe, már ha egyáltalán. Ahogy az Index is megemlítette: Dobrevet „eddig Gyurcsány Ferenc feleségeként ismerte a nyilvánosság”. De ezen kívül is akad még kifogás.

Történelemhamisítás a hadifoglyok ügyének a kommunista diktatúrák áldozataival való összemosása. ⇒ A cikk végén a szavazás kérdése: Ön szerint milyen hatása van a történelmi események ismeretének, értelmezésének?

Az Index február 25., a kommunizmus áldozatainak napja alkalmából levelet tett közzé „Nem érdemeltük ezt a sorsot – írta nagyapám az orosz fogságból” címmel. Az irat szerzője megrendítően számol be arról, hogy az ausztriai Graznál került hadifogolytáborba, ahonnan vonaton, szigorú őrizet mellett, Magyarországon keresztül vitték a Szovjetunióba. Székesfehérvárnál dobott ki egy levelet a vagonból, majd egy másikat Dömsödnél. Ez utóbbit találta meg valaki és juttatta el a családhoz anno, s ami most felemás érzéseket váltott ki belőlem, elsősorban a körítés miatt.

A nyugati médiumokkal kapcsolatban is fel kell vetni a hitelesség kérdését, ha nem akarjuk félrevezetni magunkat! ⇒ Az írás végén a szavazás kérdése: Milyen arányban felkészült a magyar lakosság a hamis hírek, propagandahatások kiszűrésére?

Óvakodj, mert te is könnyen átverhető vagy! Ez az üzenete Siklósi Szilveszter 1994-ben készült, „Az igazi Mao” című, csúfolódó áldokumentumfilmjének, angol kifejezéssel: mockumentary-jének. Csúfolódó annyiban, hogy szembesíti a közönséget saját hiszékenységével. Ezt vetítették legutóbb a Filmklubrádió rendezvényén, majd szokás szerint megbeszélték a nézőkkel. Ugyancsak hagyományos módon, a beszélgetés vágott változata adásba is került ezen a hétvégén. Kár, hogy kissé gellert kapott az eredendően tisztes rádiós szándék.

Néha Washington, Moszkva és Brüsszel is oszt egy-egy lapot.

Elnézést az elcsépelt szólásért! „Az üléspont határozza meg az álláspontot!” A Visegrádi Együttműködés csoportjának, azaz a V4-eknek az izraeli Jeruzsálembe tervezett csúcstalálkozójáról hallott két értékelésről jutott eszembe ez a bon mot. Pontosabban kudarcba fulladt csúcstalálkozót kellett volna írnom. És mégsem…

Orbánék azt akarják elérni, hogy ne folyhassanak olyan kutatások, amelyek a társadalom állapotát a maga valóságában mutatják be.

Most a független akadémiai kutatás megrendítését célozták meg. Nincs már sok hátra, hogy minden egy olyan eszelős terv megvalósítását szolgálja, amelynek mibenlétéről nem világosítanak fel bennünket a nemzeti NEM együttműködés rendszerének urai. Ezért teszik fel néhányan újból és újból a kérdést: „De miért csinálják?” A legkézenfekvőbb magyarázat: kellenek nekik az ingatlanok, továbbá ők akarnak elosztani minden pénzt. Persze úgy, hogy nekik, a klánjukhoz, a holdudvaruknak jusson a nagyja. S úgy, hogy ez a céljaikat szolgálja. És megint itt vagyunk, a céljaiknál, amelyekről mindenfélét hadoválnak ők, meg a híveik. De akárhogy nézem, minden magyarázat mögött az sejlik, fel, hogy

A putyini állammodell ideológiájának megragadásán, leírásán munkálkodik több orosz értelmiségi.

Az oroszországi értelmiségiek közül sokan felvetik, hogy a nagy társadalmi-gazdasági programok mellett eszmei célt is ki kell tűzni a soknemzetiségű, sokvallású oroszországi társadalom elé. Mert a Szovjetuniót összetartó kollektivista nézetekből, az ország 1917 utáni grandiózus fejlesztéséből eredő energiák elenyésztek. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelemből, a „Mi vagyunk a gyarmati sorból felszabadult népek támasza, a szocialista közösség vezető ereje” gondolatokból, az atombomba létrehozásából, az űr meghódításából fakadt lelki tartalékok lassan elapadnak. Még akkor is így van ez, ha a győzelem napi, a nagyszülők fényképei alatti sok milliós tömeget megmozgató felvonulásokkal egy ideje sikerül lassítani az apadás ütemét. A helyzet azonban mégiscsak az, amint azt nemrégiben leírtam, hogy

A kormányfő ismerheti az USA NATO-ból való esetleges kivonulásának amerikai terveit. 

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha Magyarország szempontjából van valami értelme a NATO-tagságnak, akkor az az, hogy a szomszédaink egy része ebben a katonai szervezetben van, így nem támadnak meg váratlanul bennünket. Vagyis próbáltam valami pozitív magyarázatot adni erre az 1997-es lépésre, ha már egyáltalán bekövetkezett. Merthogy furcsán következett be, annyi szent. Alig hűlt ki a NATO ellen velünk együtt létrehozott Varsói Szerződés teteme, gyorsan ellenkező irányba fordítottuk a géppisztolyok, meg a másféle fegyverek csövét. Utaltam is erre a minapi cikkem végén. Ám ott nem említettem azt az ennél is különösebb fejleményt, hogy ezzel egy időben teljesen taccsra tétetett a magyar hadsereg. Márpedig így teljes a kép.

Egy háborúra készülő katonai nagyhatalomnak ideálisak a magyarországi viszonyok. Legfeljebb a személyi kérdést kell rendezni.

„Csalódott vagyok. Pénz beszél, kutya ugat” – kommentálta szinte kétségbe esve Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt egykori elnöke, ma országgyűlési képviselője Mike Pompeo amerikai külügyminiszter előző napi magyarországi látogatását az ATV Egyenes Beszéd című, február 12-ei műsorában. De csak ezután jött a megvilágosodás java:

Az amerikai bankok mindenkit finanszíroztak, akitől azt remélték, hogy bomlaszthatja az orosz cári birodalmat.

Az érdeklődő közönség már korábban is tudott arról, amiről a Bekiáltás blogban „A németek pénzelték Lenint” címmel számoltam be öt évvel ezelőtt. Ennek az volt az apropója, hogy akkor tűzte ismét műsorára az orosz állami tévé az ezzel a témával foglalkozó, 2004-ben készült dokumentumfilmet. Tudható volt azonban, hogy korántsem ez volt az egyetlen külső beavatkozási kísérlet az orosz cári birodalom, illetve Szovjet-Oroszország életébe. Minapi elemzésemben többek között Alexis de Tocqueville-től, az 1800-as évek első felében élt francia gondolkodótól idéztem azt a mondatot, hogy