A társadalom mélyelemzésébe kezdtek, és a médiumok hatását vizsgálják a kormányzó párt holdudvarában.

Az önkormányzati választásokkal foglalkozó eddigi öt posztom kattintás-számának rohamos csökkenése a 36 ezresből a néhány ezres tartományba mutatja, hogy vége a show-nak. A közéleti érdeklődésűeket is egyre kevésbé foglalkoztatják a voksolással kapcsolatos, bár egyre mélyebbre hatoló elemzések. De lássuk be, azzal azért mégsem lehet beérni, amivel Orbán Viktor állt elő: hogy csak a Borkai-effektus okozta a kormányzó erők fiaskóját. A Fidesz holdudvar megmondó emberei már a szavazás másnapján maguk is érzékeltették a Bayer Zsolt vezetésével zajló Sajtóklub műsorban:

Az Indexhez október 18-án eljuttatott hangfelvétel szerint az Amygdala közvélemény-kutató intézet részletes elemzésre alkalmas telefonhívásokkal keresi meg a választókat. A cég, a korábbi tapasztalatok szerint a Fidesz érdekében dolgozik. Sok más mellett többek között rákérdeznek, hogy kampányolnia kellett volna-e Orbán Viktornak Tarlós István mellett, mennyire voltak fontosak a szavazásnál a korrupciós ügyek, vagy éppen Budapest kormánynak való alávetettsége. Megkérdezik, le kellett volna-e mondania a győri polgármesternek, Borkai Zsoltnak miután nyilvánosságra kerültek viselt dolgai. A kutatók vizsgálják a budapesti főpolgármesterségért küzdő Fideszes Tarlós és az ellenzéki Karácsony kampányának hatékonyságát, s hogy a megkérdezett tájékozódásában a tévé, a rádió, az internet, ezen belül a Facebook, az írott sajtó milyen szerepet játszik. És így tovább.

A hetilapok, a rádió- és a tévéműsorok szintén sorra szólaltatják meg a politikusokat, a politológusokat, a közvélemény-kutatókat arról, szerintük mi vezetett a kormánypárti oldal vereséggel felérő győzelméhez. Győzelméhez annyiban, hogy egyes számítások szerint, ha a szavazatokat egy parlamenti választási helyzetre vetítjük, akkor – az Országgyűlésben a Fidesszel voksoló német kisebbségi képviselővel – a kormányzó erő most is kétharmados többséghez jutott volna. Viszont a más mechanizmusokra épülő önkormányzati választásokon ugyanennek a szavazói magatartásnak többek között az lett a következménye, hogy a budapesti főpolgármesteri székbe az együttműködő ellenzék jelöltje került, a 23 kerületből 14 élére szintén ellenzéki vezetőt választottak, így az ellenzéknek többsége lesz a fővárosi testületben, továbbá a 23 megyei jogú város közül immár 11-et ellenzéki polgármester vezet…

A Hír párttévén folyó másik műsorában, a Háttérképben, október 17-én este, szokásos közgazdász beszélgetőpartnereivel, Bogár Lászlóval és Boros Imrével vitatta meg, hol vétette el a lépést a Fidesz. Először is Boros szerint azzal, hogy mint párt, nem eléggé időben és határozottan tárja fel tagjainak, vezetőinek kisiklásait, s nem intézkedik, ha úgymond baj van. Másodszor, nem egyszerűen a kampányra fókuszáltak, hanem a magyar társadalom három nagy rétegét vették górcső alá. Arra keresték a választ, hogy melyik társadalmi csoport miért elégedetlen a kormány munkájával, sőt mivel sértette meg az egyes rétegeket a Fidesz. Noha az adásban nem juthattak el a feltett kérdések teljes megválaszolásáig, már a megközelítés is figyelemre méltó. Azokat az időket idézi, amikor a Kádár-rendszer kiteljesedésekor szociológusokkal is vizsgáltatták, mit vár az országot kormányzó MSZMP-től a lakosság. Aztán persze mindent áthúztak a nemzetközi porond eseményei, a geopolitikai helyzet változásai. De ez más lapra tartozik.

A Háttérképhez visszatérve, számomra egyik tanulsága: a Fidesz ügyesen hasznosítja a korábbi állampárti tapasztalatokat szerzett négy szakember – a „Három B”: Bayer, Bogár, Boros, illetve a másik műsorban a negyedik: Bencsik – tudását csupán a Hír pártévének az e cikkben említett két műsorában is. Ezzel szemben az egykori állampárt utódszervezete már rég lepattintotta magáról azt az értelmiséget, amely hasonló polémiára lett volna alkalmas. Az új politikai szerveződések fiatalsága pedig talán még nem is érti teljes mélységében, milyen nagy szerepe lehet a szociológiai–közgazdaságtani–történelmi–geopolitikai és hatalomtechnikai ismereteknek a politikai köntöst öltött küzdelmekben.

Míg országos átlagban, a lakosság felső 5 százaléka, „a globalitás helytartóinak szuperelitje” rendelkezik a magánvagyon 80 százalékával, az alsó 80 százalék birtokában van a vagyon 5 százaléka. A különbség 250-szeres -mondta Bogár László. Vagyis, amíg a 80 százaléknyi hónapról hónapra élőnek és kifejezetten szegénynek átlagosan 5 millió forint értékű ingatlana, autója stb. van, addig a szupergazdag 5 százalék, átlagban jóval több mint 1 milliárd forint értékű vagyon birtokosa. Ehhez képest már-már visszás középosztálynak nevezni a 15 százaléknyi, a magánvagyon 15 százalékával rendelkező középosztályt, az annyira nem alkotja a társadalom derékhadát. Kivéve a fővárosban. Itt az arányok jóval kiegyenlítettebbek: a szupergazdagok arányát 15–20, a középosztálybeliekét 30–40, a szegényekét 45–50 százalékra becsülték. (Megjegyzés: az Eurostat adatai szerint Magyarországon a lakosság 19,6 százalékát fenyegeti a társadalmi kirekesztettséggel járó mélyszegénység.)

A „Három B” szerint a legfelsőbb réteghez tartozó budapestiek mellőzöttnek érzik magukat ahhoz képest, hogy milyen könnyen jutottak nagy vagyonhoz a rendszerváltozás körüli privatizáció időszakában. Ráadásul azt gondolják, hogy a Fidesz szinte kézből eteti a közösből vidéki versenytársaikat. Ezért az utóbbiak – részben a vidéki oligarchák – mindig az Orbán-párt mellett állnak ki és mozgósítanak, ellentétben a fővárosi gazdagokkal. Bayer úgy vélte: a Fidesz szeretne kedvezni a középosztályba tartozóknak, mert nélkülük nem létezik egészséges társadalom. Ez a réteg üzemelteti az országot, de megvizsgálandó, hogy ez a középréteg miért nem érzékeli a mindennapokban, hogy olyan könnyen élne, mint ahogyan ez a deklarált célokból következne.

Meglepetésre, az eszmecsere résztvevői közvetve bírálták a középosztályt megcélzó, a gyerekvállalásra, házépítésre, autóvásárlásra buzdító intézkedések, s ezekre épülő propagandakampányok értelmét. Ezek ugyanis alig hozhattak valamit a kormányzók konyhájára, bár természetesen ennyire direkt módon ezt nem mondták ki. De mondandójukból, abból, hogy ez a réteg, sajnálatos módon, nem számottevő Magyarországon, ez következik. Tudtommal, a Fidesz megmondó emberei először mutattak rá erre a nyilvánosság előtt.

Azok persze, akik az állami pénzből finanszírozott kampányokat tervezték, mindig is tisztában voltak mindezzel. Ezért irányul évek óta a társadalom legnagyobb részét kitevő, napi megélhetési gondokkal küzdő rétegekre a migránsozó-megfélemlítéssel operáló propaganda. Szükségszerűen abból kellett kiindulniuk, hogy erőforrások híján a magyar világ szociológiai szerkezetét nem képesek megváltoztatni, ezért ahhoz, hogy hatalomba kerüljenek, és ott maradjanak, a rendszerváltozás történelmi értelemben vett veszteseit, a szegények országosan 80 százalékának – ezen belül főleg a vidékieknek – a szavazatait kell megszereznie a Fidesznek. Ehhez felnagyították a félig-meddig létező migránsveszélyt, a Soros által irányított háttérhatalom ármánykodását, és sikerült is elérniük, hogy minden más, a tömegeket napi létükben érintő probléma háttérbe szoruljon. S hogy milyen hatásfokkal tették ezt? Íme, egy friss élményem:

No de mit beszéltek még erről a rétegről, a szegény vidéki vesztesekről a tévéadásban tépelődők? Először is azt, hogy nekik érdemes adni. Mert kicsivel is beérik, ám azért nagyon hálásak – mondatott ki a felsőbbrendűséget is kifejező, szerintem vérlázító szentencia. Végső következtetésük pedig ezt volt: „Továbbra is arccal a vidék felé!” Mert a szegény, illetve a középosztálybeli vidékiek jelentik a Fidesz megbízható bázisát. És persze megvizsgálni, hogy a fővárosban miért nem ment el voksolni számos keresztény úri középosztálybeli. Csak nem arról van szó, hogy rájuk is hat az úgymond a (liberális) médiamanipuláció, aminek a fővárosi vagyontalanok eleve ki vannak téve? „A Budapest nevű vízfejjel amúgy is kezdeni kellene valamit! Például decentralizálni, vidékre telepíteni a kormányhivatalokat, ami egyszer már megfeneklett… Aztán megnézni a fővárosi médiát is! – hangzott el, de ez a gondolat épp csak megpendült, mert vége lett az adásnak. De hahó, Ellenzék! Talán ennyiből is kiderült, hogy semmi ok a babérokon való megpihenésre, az eufóriára, mert a java még hátra van! #

CÍMKÉP: A Hír párttévé Háttérkép című, október 17-ei adásában Bogár László és Boros Imre – pártállami tapasztalataikat hasznosítja a Fidesz (Forrás: Képernyőkép)