Balóval van vége
Immár senki és semmi nem állja útját a szórakoztató-propaganda híradó- és beszélgető show-műsorok cunamijának.
Mintha csak lassan húznának fel egy zsilipet. Kezdetben a szokásos nekrológok csordogáltak a március 18-án elhunyt Baló Györgyről. Aztán teltek a napok és szaporodni kezdtek a kollégák, az egykori nézők internetes bejegyzései. Négy nappal a bejelentés után már valóságos megemlékezés-áradat öntötte el a Facebooknak azt a részét, amelyre rálátásom van.
Mintha egyre többen vették volna a bátorságot a megszólaláshoz. Mintha, főleg a szakmabeliek közül, egyre többen azt éreznék: vége a Baló György puszta létezése által támasztott nyomásnak. Vége a mindenekelőtt önmaga iránti kíméletlenségnek, amivel bármilyen feladat megoldásához nyúlt, ami viszont a környezetében ténykedő legtöbb embert a saját korlátaira figyelmeztette. Most azonban vége az ebből eredő feszélyező érzéseknek. Jöhet a túlélők kegyelete!
Közben talán csak kevesen vették észre, hogy halálával lezárult még valami. Visszavonhatatlanul befejeződött a magyarországi közéleti televíziózás klasszikus korszaka. Immár senki és semmi nem állja útját a szórakoztató-propaganda híradó- és a valóság felszínét karcolgató, közéletinek nevezett, beszélgető show-műsorok cunamijának. Már amíg a nívótlanságukkal teljesen érdektelenné nem válnak a közönség gondolkodó része számára. #