De hogy lesz a lagymatag összejövetelből a nézők idegeit borzoló állami m1-es híradós beszámoló?

A parlament zárt főkapuja előtti lépcsőn rendőrsorfal, amely lazábban folytatódik az épület jobb- és balszárnyának irányába. Előttük, a lépcső alatt szintén rendőrök láthatósági mellényben, hézagosan elhelyezve. Jobbára fiatalok ácsorognak, üldögélnek a flaszteren. Közöttük itt-ott nyugdíjasok. Férfiak, nők vegyesen. Utóbbiak némelyikén szalmakalap. A kezekben magyar és európai uniós zászlók és okos telefonok, fényképezőgépek. Bent már folyik az országgyűlés ünnepi, alakuló rendezvénye. Unalmas, évtizedek óta ismétlődő rutin szerinti jelentések követik egymást. Ám az épületbe újabb és újabb rendőri alakulatok érkeznek és távoznak zárt rendben. Valami itt nem stimmel.

Úgy szavazott a Fideszre a választók 49,27 százaléka, hogy nem ismerhette meg a számon kérhető programot. De ő nem követ el politikai harakirit, és a túsz szerep sem tetszik neki. Egy dologban viszont másolhatná Putyint.

Váratlan helyről kapott megerősítést a Kezdődik Orbán Canossa-járása című jegyzetem egyik kitétele. Az Európai Unió külügyi és biztonsági főképviselője, Federica Mogherini többek között ezt mondta a védelmi miniszterek szófiai tanácskozását lezáró, május 5-ei, pénteki sajtótájékoztatón:

Orbán Viktor mintha nem vette volna észre, hogy túlfeszítette a húrt. A katonai vonatkozású összefüggések alábecsülése mellett az igazságszolgáltatás kormány alá rendelésének szándékából azt olvashatták ki a multinacionális cégek, hogy itteni befektetéseik bármikor veszélybe kerülhetnek. (Előre figyelmeztetek: hosszú írás.)

Amiként 1077-ben Canossa várába kellett elzarándokolnia IV. Henrik német császárnak, hogy VII. Gergely pápa feloldozza őt az egyházból való kiközösítés alól, úgy indul május 2-án, szerdán Brüsszelbe Orbán Viktor. Bár a magyar miniszterelnök sajtófőnöke valamifajta viszont látogatásról tájékoztatta az MTI-t, de több német lap is úgy tudja: a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) vezetősége hívta őt tisztázó beszélgetésre. A most újraválasztott magyar kormányfőtől meg akarják tudni, folytatja-e Magyarország átalakítását „illiberális demokráciává”. Világossá kívánják tenni előtte: vannak határok, amelyeket Orbán Viktor sem léphet át.

Nem mindegyik NATO-ország lelkesedett az amerikai indítványért.

Oroszországra küldte rá a NATO-t Pompeo. Ezzel a címmel ad hírt a moszkvai Cárgrád tévé internetes változata az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének április 27-ei, pénteki, brüsszeli szerepléséről. Mike Pompeo kinevezését két nappal előtte hagyta jóvá a szenátus, de már ült is repülőre, hogy Brüsszelben eligazítsa a NATO-tagállamok külügyminisztereit. Minthogy meglehetősen erős kijelentéseket tett, talán nem árt, ha elkezdjük felvenni a fonalat. Ahogy a Cárgrád értékeli – Pompeo  Oroszországot kapitulációra szólította fel. Márpedig ennek fele sem tréfa.

Egyre inkább a véletlenszerűség határozza meg, illetve a propaganda uralja a magyar lakosság közéleti tájékozódását.

Az ellenzéki megszólalók értékelésében mára uralkodó lett az a nézet, hogy a kormányzat, a kormányzó párt elképesztő / brutális / elsöprő / iszonyatos / nyomasztó / óriási médiafölényben van Magyarországon. Ez derül ki Zöldi László április 27-ei blogbejegyzéséből. Ezzel szemben, amiként magam is tapasztalom, a kormánypárti megszólalók – hogy ne mondjam: trollok – vitatják az ilyen minősítéseket. Többen hivatkoznak arra, hogy az internet gyakorlatilag bárki számára elérhető, és senki nem akadályozza az embereket abban, hogy előfizessenek az ellenzéki lapokra.

Márki-Zay lejáratásával szolgálják a nemzeti együttműködés rendszerét.

Az orbáni médiumok és trollok azonnal megkezdték Márki-Zay Péter lejáratását azt követően, hogy beszéde elhangzott az április 21-ei fővárosi tüntetésen. Ha valaki a támadások mikéntjére kíváncsi, elég, ha belenéz az eseményről írt előző, „Márki-Zay választásra készül” című posztom kommentjeibe. Mára azonban az is kiderült, hogy az országgyűlésbe most bekerült ellenzék legalább ilyen elszántsággal fogott hozzá az újdonsült, gyorsan népszerűségre szert tett politikus kikezdéséhez.

Minthogy „a magyar nép leváltotta az ellenzéket”, kézenfekvő a feladat: annak az ellenzéknek a helyére kell lépni, „amely nemhogy a haza és a nemzet, de saját érdekében sem volt képes az összefogásra”.

Jegyezzük meg ezt a 2018. április 21-ikei napot! Ezen a szombaton mutatkozott be Budapesten, tehát az országnak, az a férfi, aki a jövőbeni Magyarország egyik vezetője lehet. Nem kizárt, hogy korszakváltás kezdetének voltak tanúi azok a fővárosiak és vidékiek, akik a Kossuth tértől a Ferenciek terén át csaknem az Erzsébet hídig tartó menetben haladtak az Astoriáig feltorlódva, majd meghallgatták a szónokokat. Közöttük is elsősorban a kormánypártiak jelöltje ellenében nemrégiben megválasztott hódmezővásárhelyi polgármestert.

A befolyási övezetekért való mostani háborúban a fellazítás eszköze is lehet az orbáni nemzetegyesítő politika. De a Kreml csak a propaganda részeként kezeli ezt. A fegyvertár valódi eszközeiről nem beszélnek. 

Már-már közhelyként szokás emlegetni, hogy a Kreml számára felértékelődött az orbáni Magyarország. A miért?-re különféle magyarázatok születtek:

Olyan mámorosan triumfálnak a kormánypártiak, mintha nem kisebbségben lennének.

Egészen bevadult az elmúlt hónapokban egykori kollégám. Sorra osztotta meg a Facebookon a kormánypropaganda jegyében fogant, képtelenebbnél képtelenebb, sőt uszító hazugságokat. Ez azért is zavart, mert világi emberként ugyan, de ismerősömnek az egyik legnagyobb szentséghez kötődő megbízatása van a katolikus egyházban. Sosem csináltunk titkot belőle, hogy szögesen eltérő a politikai felfogásunk. Ennek ellenére évtizedek múltán is tartjuk a már-már baráti, de mindenképpen szívélyes kapcsolatot. Azt azonban nem tudtam hová tenni, amit a választási kampány időszakában művelt, ezért inkább visszahúzódtam. Elvakult szövegeinek értékelését ráhagytam másokra, mert nem akartam, hogy összekülönbözzünk. Gondoltam, majd csak elmúlik ez a mélyen vallásos emberhez méltatlan kisiklás, aztán a választás után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ámde ez igencsak nehéz lesz.

Légicsapás a szíriai vegyi-fegyver raktárakra. De hol a vegyi anyag?

Nem sokáig hagyott nyugton bennünket Donald Trump amerikai elnök. Utolsó, általam idézett, ha akarom vemhes, ha akarom, nem twitje után valamivel több, mint huszonnégy óra telt el a nemzethez intézett újabb, immár videó-üzenetéig. Ebben bejelentette, amiről az Euronews így adott hírt: „Magyar idő szerint szombaton reggel 3 óra előtt megindultak a légitámadások szíriai célpontok ellen. A légitámadások vegyi fegyverek fejlesztésére, tárolására alkalmas célpontokat értek.”