A korábbi világégés előzményei arra intenek, hogy a politikusokat és a nemzetközi intézményeket rá kell kényszeríteni a megegyezésre.

– Az háborút jelentene, hidegháborút, az USA és Oroszország között kapcsolatok teljes megszakítását – reagált Andrej Kosztyin, az orosz állami VTB bank elnöke a davosi világgazdasági fórumon arra a felvetésre, hogy akár ki is zárhatják Oroszországot a nemzetközi bankközi átutalási rendszerből, a SWIFT-ből. Noha nem tudok arról, hogy tételesen ezzel fenyegetett volna az amerikai elnök, az ukrán lapok mégis előszeretettel értelmezik így Obama Indiában tett tegnapi, az ukrajnai felkelők támogatása miatt Oroszországot élesen bíráló kijelentéseit.

Az Európai Unió tagországainak állam-, illetve kormányfői is próbálgatják, meddig lehet feszíteni a húrt Oroszországgal. Újabb szankciók bevezetését helyezték kilátásba január 27-én kiadott közös közleményükben. „Tekintettel a romló helyzetre, arra kérjük a Külügyek Tanácsának következő ülését, hogy értékelje a helyzetet, és fontoljanak meg minden megfelelő lépést, beleértve további büntetőintézkedések alkalmazását a minszki megállapodások gyors és átfogó megvalósítása érdekében” – utasították külügyminisztereiket a tagállamok vezetői.

A magyar értelmiségnek van egy rétege, amely nem tudja hova tenni az egyszer már leírt Oroszországot, ezért putyinozik.

Megkavart Miklós Gábor a Népszabadság január 24-ei hétvégi mellékletében az „Elmaradt utazás” című írásával. Féltucatnyi érvet sorolt fel annak bizonygatására, miért helyesli, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő nem lesz jelen az auschwitzi haláltábor felszabadulásának hetvenedik évfordulóján rendezett, január 27-i ünnepségen, majd az utolsó bekezdésben azt írja: „Talán jobb lett volna, ha Putyin mégis elmegy”.

Hogy mi van?

>> A lengyel kormány egyetlen állami vezetőnek sem küldött meghívót az évfordulós ünnepségre – tudjuk meg a cikk szerzőjétől. Azt állítja, hogy azért nem, mert „Akkor még sok volt a vita a nyilvánosságban, vajon ki a felelős ezért a szörnyűségért – a Kelet-Ukrajna fölött légvédelmi rakétával lelőtt maláj utasszállító repülőgép tragédiájáért –, de lehettek jól értesültek, akik közölték a lengyel kormánnyal, kik a tettesek”. Kimondva kimondatlanul arra utal ezzel Miklós Gábor, hogy csak így lehetett elkerülni Oroszország vezetőjének meghívását. Azét az Oroszországét – sejteti –, amely lelőtte, vagy lelövette a gépet.

Lemaradtam volna valamiről?

Már nyolcvannyolc orosz újságírót utasítottak ki Ukrajnából orosz propaganda terjesztése miatt. Húsz orosz tévécsatornát tiltottak be az országban.

Mit tesz a véletlen? Két angolul beszélő fegyverest rögzített egy kamera az ukrajnai Mariupolban. Az erről szóló, a videó-felvételt is tartalmazó beszámoló szerint „a zsoldosok egyike az újfasiszta Azov zászlóaljban szolgál. «Out of my face! Out of my face, please!» (Kérem, ne filmezze az arcomat!) – mondja az operatőrnek, miközben kezével takarja el az arcát.”

Január 24-én, szombaton reggel tüzérségi támadás érte a várost. A legfrissebb adatok szerint a lövések nyomán harminc személy halt meg és több mint százan megsebesültek. A vita azóta is folyik arról, hogy ki a felelős. Az ukrán hadsereg, amely pillanatnyilag ellenőrzi a területet, azt állítja: a köztársasági népfelkelők tüzeltek az általuk kontrollált térségből.

Ezen a héten, Svájcban vághatta a világ vezetőinek képébe Porosenko: Európát együtt tettük és tesszük az újbarbárság terepévé! Eközben 1,5 millióra emelkedett az ukrajnai menekültek, hivatalosan is csaknem hatezerre a polgárháború halottainak száma.

Porosenko elnök kijelentette: Ukrajna nem lesz föderáció, az ukrán marad az egyetlen államnyelv, és nem változik az európai irányultságú politika – idézi fel az e héten, Davosban tett nyilatkozatot Poór Csaba a Népszabadság január 23-ai számában.

Azt mondom erre: egy dolog, hogy miként vélekedik az ukrán állam elnöke országa nemzetiségeinek törekvéseiről, követeléseiről. Ma már azzal sem lehet sokat kezdeni, hogy a krími oroszok szavazással megerősített elszakadással válaszoltak az ukrán nacionalista gőgből fakadó, ellenük irányuló intézkedésekre. Hovatovább abba is bele kell nyugodni, hogy a két, úgymond önkényesen kikiáltott – bár ott is választásokkal visszaigazolt – népköztársaság, a donyecki és a luganszki, belátható időn belül aligha lesz kezes bárány. De ahogyan Porosenko összekapcsolta rögeszméit az európai irányultsággal, arra azért felkaptam a fejem.

Január 22-ei, reggeli donyecki kép. A csúcsforgalomban trolibuszra, személygépkocsira és házakra lőttek ki aknagránátokat. A következmény: péntek reggelre már 15 halott, tucatnyi sebesült.

Az ukrán államfő a volnovahai autóbusz ügyében ugyanúgy nem várta meg a nemzetközi vizsgálat eredményének közzétételét, ahogyan a maláj utasszállítóval kapcsolatban sem.

Állítólag Petro Porosenko ukrán államfő a leginkább a béke barátja Ukrajna jelenlegi vezetői közül. Hát, nem is tudom! Van abban egyfajta cinizmus, hogy a hadsereg legfőbb főparancsnokaként, egy békemenet résztvevőjeként épp a pravoszláv karácsony és vízkereszt közötti időszakban rendelte el a polgárháború kezdete óta legátfogóbb és legpusztítóbb támadást Donyec-medence városai és falvai ellen…

Ugyanő január 21-én, szerdán, a svájci Davosban sajátos performanszot adott elő. A világgazdasági fórumon egy sárgára festett, átlyuggatott fémlemezt mutatott fel a hallgatóságnak. Azt állította, hogy annak az autóbusznak az oldalából vágták ki, amit január 13-án ért támadás a délkelet-ukrajnai Volnovaha település közelében. Az autóbusz utasai közül tizenketten meghaltak, tizennyolcan megsebesültek.

Nemcsak a nyugati világban támadják az orosz államfőt, de a moszkvai héják is, amikor az ukrajnai harcokba való nyílt beavatkozást követelik a Medvegyev-kormánytól.

Vlagyimir Putyin orosz államfőt vehemensen támadják a nyugati világban. Köztük a Magyarországon putyinozó hangulatkeltőkkel sodródó, jobb sorsra érdemes Oroszország szakértők. A hivatásos nyugati propagandisták – beleértve a meghökkentően kevés forrásból dolgozó, jórészt a saját világképhez igazított információkat közvetítő, úgynevezett szabad média munkatársait is – azt az érzetet keltik a közönségükben, hogy az orosz elnök olyan önjáró szörny, akinek kiiktatásával minden baj megszűnne. A megmondó emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy bár az orosz elnöknek tényleg jelentős a hatalma, de azért ő sem mindenható.

Támadják Putyint Oroszországban is. S immár nem csupán a nyugati értékekhez, pénzügyi forrásokhoz kötődő ellenzékiek. A „Véres vasárnap…” című bejegyzésemben írtam már arról, hogy az orosz állami tévé január 18-i, Voszkresznij Vecser című vitaműsorában mennyire harcias volt a rendszer kifejezett támaszának számító néhány résztvevő. Akadt, aki azt hangoztatta: az USA nem nyugszik addig, amíg ténylegesen is bele nem rángatják Oroszországot egy Ukrajna elleni háborúba. Egy közéleti szereplő szerint az atomfegyverekkel való összecsapás küszöbére értünk. Szakértő beszélt arról, hogy Amerika Afganisztánból kivont fegyverek és harcjárművek tömegével látta el Ukrajnát. Az egyik befolyásos politikus szerint legalább 500 ezer oroszországi önkéntes kapcsolódna be a harcokba a határon túli orosz testvérek oldalán, ha engedné nekik a moszkvai vezetés…

A nyelvrendőrség azt ajánlja: vitassák meg a dolgozókkal a lett nyelv használatának előnyeit.

„Megengedhetetlen, hogy a szolgálati és szakmai kötelezettségeiket teljesítő dolgozók egymás között idegen nyelven beszélgessenek” – olvasható abban a levélben, amellyel a Lettországi Állami Nyelvi Központ fordult a baltikumi ország lakosságához. A nyelvrendőrség indoklása szerint: amikor az oroszok oroszul beszélnek egymással, tiszteletlenséget tanúsítanak a lettek iránt, egyúttal fenyegetik a lett nyelvet.

Tegnap tüzérségi támadással sorozta meg a Donyec-medence településeit az ukrán hadsereg. Az éjszakai diplomáciai egyeztetések viszont tűzszünetet hozhatnak.

Békemenetek zajlottak Ukrajna több városában január 18-án, vasárnap. A kijevi felvonulást Petro Porosenko államfő szerdai rendelete előzte meg. Eszerint júniusig három szakaszban 200 ezer tartalékost mozgósítanak, ezen felül pedig 40 ezer embert, köztük nőket is rendkívüli katonai szolgálatra rendelhetnek. Emellett a jövőben, Ukrajnában az eddigi 25 év helyett 27 éves korig hívhatják be a férfiakat sorkatonai szolgálatra.

A vasárnapi kijevi békemenet háborúra szóló felhívással ért véget. Az elnök azzal tetézte ezt a cinizmust, hogy felszólítása a keleti keresztények vízkereszt ünnepének előestéjén hangzott el. Porosenko többek között hitet tett amellett, hogy egy talpalatnyi földet sem engednek át Ukrajnából, s hogy a Donyec-medencében „újjászülik az ukránságot”. Elképzelhető, mekkora lelkesedéssel fogadták az ötletet a polgárháború által sújtott Délkelet-Ukrajna jórészt orosz anyanyelvű lakosai! Az a hárommillió, aki még nem menekült el a négy és félből, s aki abban reménykedik, hátha mégsem ő kerül a géppel előre kiásott, a hófödte tájban végtelen sorban húzódó sírgödrök egyikébe...

Franciaországban sem parttalanul lehet publikálni. Magyarországon már ma is pert vehet a nyakába, aki Mohamed prófétát ábrázoló rajzot tesz közzé.

Az elmúlt napokban – mondjuk így – bizonyos fokú tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot azok, akik a magyar televíziókban, rádiókban és különböző publikációkban, a Charlie Hebdo francia szatirikus lap szerkesztősége elleni véres merénylet nyomán, amellett érveltek, hogy a szólásszabadság egyetemes és korlátlan. A parttalan szólásszabadság néhány bajnoka bármiféle korlátozás mögött egy olyan hatalmat vizionál, amely a közérdek fölé helyezve magát, tulajdonképpen a diktatúra rémével fenyegeti a társadalmat.

Ez a veszély persze a mai Magyarországon akár valóságos is lehet, de a TV5 francia adó január 14-i, szerda esti híradója nem ezekre a magyarországi megnyilatkozásokra reflektált.  Azt a hírt értelmezte, hogy aznap reggel a terrorizmus dicsőítésének gyanújával letartóztatták Dieudonné M'bala M'bala-t. A humorista a vasárnapi, az iszlám terrorizmus elleni franciaországi tiltakozó menetet ironikusan az Univerzumot létrehozó Big Bang-hez hasonlítva azt írta a Facebookra, hogy ő Charlie Coulibalynak érzi magát. Mint ismeretes, Coulibaly volt az a fanatikus, aki több embert megölt a párizsi kóserboltban.