Itthon már minden rendben, a kormányfő az új keresztes háború élére vezényelte önmagát.

Ha a vasárnap délután elhangzott miniszterelnöki évértékelőt – valójában a Fidesz elnökének választási kampányindító beszédét – nézzük, Orbán Viktor szerint Magyarországgal neki már nincs dolga.

Ha ugyanis ennek ellenkezőjét gondolná a kormányfő, valamilyen víziót csak föl kellett volna vázolnia arról, hogy mi a terve a szegénységben élő milliókkal, milyen intézkedéseket szeretne tenni az összeszerelő-üzem Magyarországon egy egészségesebb termelési szerkezet megteremtése érdekében, hogyan rángatná ki az oktatás, az egészségügy szekerét a kátyúból. És így tovább és így tovább, mert nem akarom ismételni mindazt, amit már magam is számtalanszor leírtam.

Az Orbán-rendszer nyertesei közé tartozók, az országot a korrupció szennyével minden szegletében bemocskoló társtettesek persze mindezt nem kérik rajta számon. Különösen nem azok, akik ott ültek a Várkert Bazárban, s akik a televíziós közvetítés képei szerint kitűnően szórakoztak a felszabadult és derűs miniszterelnök kiszólásain, az ellenzék rovására – lássuk be, sok tekintetben indokolt – élcelődésein. Orbán Viktor épp olyannak mutatta magát ebben a nagyjából háromnegyed órában, amilyennek híveit szeretné látni a választási kampányban, amint erre a beszéd végén maga is utalt.

Az általa a nemzetközi összefüggések – akárcsak a környező országok teljesítményének – említése nélkül, az amolyan Bástya elvtársféle szerénységre intő módon felidézett gazdasági sikerekre nem érdemes szót vesztegetni. Ugyanígy, elégszer mutatott már rá elemzők hada, hogy a munkanélküliség csökkentésére tett – a miniszterelnök által most is büszkén említett – kormányzati intézkedések hatékonyságát a közmunkások, a külföldön munkát vállalók százezrei kérdőjelezik meg. S ugyan milyen lenne az ország általa most is dicsért pénzügyi helyzete a nyugdíjrendszerből, az oktatásból, az egészségügyből kivont ezermilliárdok, a példátlanul magas adóterhek nélkül? És akkor még nem is említettem a magyar vendégmunkások által hazautalt, vagy éppen az Európai Unió által folyósított hatalmas összegeket…

Épp csak jelzem, hogy a kormányfő által hivatkozott magyar modellnek az ország jövőjét legalábbis kétségessé tevő árnyoldalairól egyáltalán nem volt szó ezen az ünnepi napon. Ünnepi, hiszen mint mondá: a közelgő választás – ünnep. Biztosan bennem van a hiba, de a szóvirágok, a bon mot-k, a jelszavak, az ellenfelek rovására elsütött élcek sokasága közül csupán egyetlen kézzel fogható programot hámoztam ki: Orbán Viktor folytatni akarja bevándorlás ellenes harcát. Nehéz lenne azt állítani, hogy nem valódi a probléma. Ám őt hallgatva arra kellett gondoljak: szerinte minden más lényegtelen, s ezért maradt el az ország és kormánya tényleges teljesítményének értékelése, illetve az ágazatonkénti feladatok kijelölése, legalább valamiféle új jövőkép felvázolása – ha már egyszer lényegében mindent megcsináltunk eddig, illetve úton vagyunk afelé, hogy az eddigi módszereket követve megcsináljunk.

Sötét felhők gyülekeznek Európa egén a bevándorlás miatt; az iszlám civilizáció a jövőben nem csak Délről, hanem Nyugatról is fenyeget bennünket – mondta a miniszterelnök. Valóban riasztó tényekkel, számokkal is alátámasztotta állítását. Ennek megfelelően jelölte ki jószerével az egyetlen jövőbeni célt kormánya, de inkább saját maga számára: fel kell lépni az ellen, hogy Európa a posztkeresztény korszakba lépjen. Így történt, hogy Orbán Viktor önmagát, kimondva, kimondatlanul egy új keresztes háború élére vezényelte egyetlen lendületes gondolatsorral. Meg is mondta, hogy mit tesz: „Harcolni fogunk! Egyre erősebb jogi fegyvereket vetünk be!
– Először is a tervezett Stop Soros törvénnyel szoros ellenőrzés alá vonjuk a migránssegítő szervezeteket, megcsapoljuk pénzügyi forrásaikat, s ha kell ki is tiltjuk őket!
– Másodszor, európai törvényjavaslatot nyújtunk be a határvédelemre.
– Harmadszor, az ENSZ-ben megakadályozzuk, hogy a migrációt támogató szerződést kényszerítsenek ránk. Mi nem kivonulunk a tárgyalásokról, mint azt az USA tette, hanem Szíjjártó Péternek adjuk feladatként, hogy szálljon szembe akár a tagállamok nyolcvan százalékát is alkotó, migránskibocsátó országok, illetve a Soros félék által a világszervezetet is befolyásolók akaratával. Mert ne nézzenek bennünket sült bolondnak!

Így beszél és cselekszik egy virtigli magyar ember! Ha már hazájában minden rendben van, akkor európai, sőt globális ügyeket vesz a vállára. S ezzel méltán érdemli ki nem csak a beszédében emlegetett ortodox, illetve az általa latinnak is mondott, hangsúlyozottan nem vallási, hanem kulturális gyökerű és az életformában megmutatkozó nyugati keresztény világ tiszteletét. Olyannyira, hogy a végén még teljesül okkal feltételezhető titkos vágya: talán szobrot is állítanak neki. Mint Antall Józsefnek és Horn Gyulának – az ezerszer elátkozott Brüsszelben, amelynek „pórázát már visszaküldtük”. Netán New Yorkban, a neoliberális világ központjában, amelynek „PC-beszédre kényszerítő szájkosarától” immár megszabadultunk. Addig is, Isten áldja a miniszterelnököt az ő nagy munkájában! Bennünket meg az Isten óvjon mindentől és mindenkitől!#

CÍMKÉP: A Magyar Szolidaritás Mozgalom 2013-ban már állított szobrot Orbán Viktornak, de azt azonnal le is döntötték. (Fotó: MTI/Kovács Attila)