„Az új uniós bizottságban a magyar biztos az állatjólétet kapja…” – olvasom a hírt a Pozsonyban szerkesztett, magyar nyelvű Új Szó szeptember 17-ei ajánló oldalán, majd a részletező cikk címében. Ám, ha valaki e két lépcsőn is túljut, és az összeollózott tudósításba is belenéz – amit manapság az olvasók jelentékeny hányada nem tesz meg – ennél árnyaltabb képpel szembesül. Kiderül, hogy

Várhelyi Olivér a humán- és állategészségügyért felelhet; főként az emberek egészségével kapcsolatos feladatokkal kellene foglalkoznia a kilátásba helyezett pozícióban.

A feltételes mód annak szól, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnökének javaslatát még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Márpedig az Orbán Viktort nagy számban ellenszenvesnek tartó képviselők indíttatást érezhetnek arra, hogy a magyar kormány által ajánlott Várhelyi elutasításával is kifejezzék negatív érzelmeiket. Ez ellen lehet kifogása valakinek, vagy nem, de itt és most a média manipulációs technikáiról ejtek szót. Nem Várhelyit, s Orbánt védem, ami sem nem tisztem, sem nem ízlésem, sem nem értékrendem szerinti lenne. A média tisztessége iránt aggódom, ami hosszabb távon hat az életünkre mint a mégoly sokáig a báronyszékben ülő politikusok ténykedése.  

Kicsit utána nézve, kiderült, hogy a Várhelyit emberként és politikusként lejárató hangvételt és a témát az állatokra kihegyező irányt a Politico adta meg. Eleve azt adta a témával foglalkozó cikke címének: „Ööö… ö?! Az EU új állatjóléti vezetője még nem nyerte meg a szíveket és az elméket”, aztán az állatjólét érzelmi megközelítése és a jelölt úgymond ellentmondásos személyisége felé terelte a gondolkodást. Megjegyzem: a magyar ellenzéki sajtó által előszeretettel idézett internetes újság háttere meglehetősen zavaros, amit 2015-ben már a Népszava cikke is rögzített. Leginkább az amerikai szempontokat az európai politikában közvetítő médiumnak tekintették, s az erre való utalások azóta csak szaporodtak. Mindenesetre,

nem csak az Új Szó, de az ellenzékinek számító magyar médiumok ebben esetben is követték az iránymutatást.

A hvg.hu beszámolójának címe: „Orbán uniós gyengülését jelzi, hogy emberének öt évig a disznóvágás szabályozása jut”, ami méretes csúsztatás az emberi táplálkozásra, az élővilág egészére kiható állategészségügy kiemelkedő fontosságának ostoba lebecsülésével. A Népszava értékelése tipikusan budapesti belvárosi, vagyis ebben az ügyben hamis gondolkodást tükröz: „Nincsenek jó véleménnyel Várhelyi Olivérről az állatvédők”. A Telex, amelynek tudósítója a helyszínen követte a jelölés bejelentését, emlékeztetett arra, hogy Várhelyi ezt megelőzően a fajsúlyosabb, bővítési és szomszédságpolitikát felügyelte, „amit csak felértékelt az Ukrajna elleni orosz invázió és a keleti ország tagjelöltsége”. Viszont hét pontba szedte, hogy a magyar „kormány EU-hoz rendelt korábbi főképviselője több botrányba is keveredett a bizottsági posztján”. Úgymond

A Klubrádió a bejelentés után a hír- és közéleti beszélgetőműsoraiban a fentiek alapján befolyásolta közönségét. Várhelyiről megosztó személyiségként szólt, s a neoliberális Szent-Iványi Istvántól, korábban az SZDSZ országgyűlési és EU-parlamenti képviselőjétől azt is közreadta, hogy „az ezen a poszton lévő személy komoly pénzek fölött nem rendelkezik, nincs jelentős befolyása a döntésekre”. Ezzel együtt, helyszíni tudósítója – az őt az adásban kérdezgető műsorvezetőhöz képest – igyekezett kiegyensúlyozott lenni. A szerkesztőség becsületére legyen mondva, azért egyik-másik híradásukban annak is helyt adtak, hogy „Várhelyi nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy egészségügyi és állatjóléti biztosnak jelölték”, mert „Ez a jelölés, szerinte, a több, mint száz éve a világ élén járó magyar egészségügy elismerése”.

Ám engem nem magának a jelölésnek a ténye, s nem a biztosvárományos viselt dolgai foglalkoztatnak, hanem annak a világnak az értékrendje, amelyben az egészségügy úgymond „az egyik leggyengébb portfóliót kapta”, s ahol „a bejelentést – a jelöltek közül egyedül nála – több helyről fojtott nevetés fogadta a sajtóteremben”. Ez a megközelítés is igazolja, hogy sokak várakozásával, még mindig melengetett illúziójával ellentétben

az Európai Unió és annak médiabeli tálalása inkább csak szavakban szól az emberről, mint személyiségről, s igényei teljességének figyelembe vételéről, kielégítéséről.

Nem is lehet ez másként. Hiszen az áruk szabadkereskedelme, a munkaerő szabad mozgása, a szolgáltatások szabadsága, s mindenekelőtt a tőke akadálytalan mozgása – vagyis az EU alapelvei – a kapitalista kizsákmányolás jelenkori feltételei, amelyek egyébként épp mostanság kezdenek megkérdőjeleződni. Még ha jó is az üzletmenet, ennek legföljebb járuléka egy szüntelenül változó méretű társadalmi csoport viszonylagos jóléte, szabadsága, vagyis az a helyzet, amelyben például sokak egészégének kiemelt megőrzésére nagyobb figyelem irányul mint, mondjuk, a hadiipar fejlesztésére.

Ahogy elnézem, jelen esetben is ez a érvényesült, amikor a társadalmi baloldaliságot nyomokban sem képviselő, ámbár magát baloldaliaknak tekintő médiumok szerkesztői célzatos politikai meggondolások alapján feldolgozták az eseményt. A Ctrl+V > Ctrl+C alapú újságírás művelői talán el sem jutottak a helyszíni tudósítók aprólékosabb, tehát tárgyszerűbb jelentéseiben addig a részig, amelyben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnökének ismertetését közölték arról, milyen feladatai lesznek az új uniós eü-biztosi kollégiumnak. Azzal együtt, hogy az elnökasszonyt, még a Covid-járvány időszakából meglehetősen vitatható ügyletek fűzik ehhez a területhez, mégiscsak azt kell mondanom:

a programja szerint inkább érez felelősséget a tömegek iránt, mint a végső soron a politikai propagandát szolgáló szerkesztők.

Ugyanis, ha megválasztják, Várhelyi Olivérnek többek között az „európai egészségügyi unió” felépítéséért, a betegségek megelőzéséért kell felelnie. Továbbá azért, hogy folytassák a rákbetegségek elleni küzdelmet. Új jogszabályt kell benyújtania a biotechnológiáról és a kulcsfontosságú gyógyszerekről, hogy csökkentsék az időszakos hiányokat. A szigorítás jegyében kell felülvizsgáltatnia a dohányzás elleni rendelkezéseket és vizsgálatot várnak tőle arról, hogyan hatnak a közösségi oldalak a mentális egészségünkre. Aki mindezt jelentéktelennek tartja, annak azt javaslom, vizsgálja felül az értékrendjét! Társadalmi értelemben vett baloldalinak semmiképpen ne nevezze magát és lapját, vagy műsorát! De még jobboldali humanistának se!#

Kabai Domokos Lajos