Egy ejnye-bejnyével intézte el Zöldi László kollégám a Fidesz és a Tisza Párt támogatottságával foglalkozó, legújabb felmérésekkel kapcsolatos bejelentéseket. Pedig azok között a híradások, vitaműsorok és értékelések között, amelyeket hallottam vagy láttam, egyedül ő világította meg tisztességesen az úgynevezett közvélemény-kutatás eredményeit, melyeket így értelmeztek a különböző médiumok a nagyközönség számára:

Index: „A Fidesz nyakában liheg a Tisza párt”; mfor.hu: „Magyar Péter már Orbán nyakában liheg”; ATV: „Már a Fidesz nyakában liheg Magyar Péter pártja, a DK és a régi ellenzék bezuhant”; Új Szó: „A Tisza már a Fidesz nyakában liheg” és így tovább, és így tovább.

Valójában, miként Zöldi László egyértelművé tette: az Idea-felmérést online-címekre alapozták a kutatók, miközben milliónyira rúg azok száma, akik nem használják az internetet. Ráadásul – miként írta –, „néhány hónapja, egy szakmai konferencián elhangzott, hogy a világhálón megszólítottak kétharmada nem is reagál az érdeklődésre. Ha a közvélemény-kutató cég például ezres felmérést készített, akkor bizony a 333 válaszból nem lehet megbízható következtetésre jutni”.

Mindebből kollégám, a korábbi évek tapasztalataiból is, arra a következtetésre jutott, hogy az a benyomása: „minél közelebb kerülünk a 2026-os országgyűlési választáshoz (…) a politológusok és az újságírók annál gyakrabban vonják kétségbe a közvélemény-kutatások hitelességét”. Ez az, amire azzal reagáltam e cikk kezdő mondatában, hogy ejnye-bejnye, mert én nem vagyok ennyire elnéző a kattintásszám-vadászat jegyében fogant tálalással.

Miközben a közvélemény-kutatók nem titkolták, hogy ezúttal nem a többé-kevésbé megbízható kérdezőbiztosi eljárásokkal éltek – jóllehet ezekkel is produkálnak néha kínos melléfogásokat –, a szerkesztőségek többsége vagy elhallgatta, vagy csak mellékesen említette meg, hogy meglehetősen ingatag lábakon áll az az állítás, miszerint

„a Tisza-szavazók aránya már csak 2 százalékponttal maradt el a kormánypártokétól. Mindeközben négy parlamenti párt támogatottsága már az egy százalékot sem érte el".

Akárhogy is nézem, mindent egybe vetve, átverés ez – valamiféle közvélemény-kutatással. Az ügy pikantériája, hogy ebből mindkét oldal profitálhat. Egyrészt erősítheti a Tiszások öntudatát, s a társadalmi tömegvonzás – a tömeg tömegeket vonz – törvénye szerint növelheti a csatlakozók számát. De a bejelentés mozgósítóan hathat a Fidesz-hívőkre is, hiszen azt üzeni nekik: az eddigieknél elszántabban kell összetartaniuk, ha meg akarják őrizni az általuk vallott értékrendet képviselő pártjuk pozícióját. 

Mindazonáltal, ez nem változtat azon a tényen, hogy az úgynevezett demokratikus választások eme manipulációs hordalékai ma már egészen biztosan lehetetlenné teszik annak a vágynak a teljesülését, amit József Attila így fogalmazott meg annak idején:

„föl kéne szabadulni már! / S a hozzáértő, dolgozó / nép okos gyülekezetében / hányni-vetni meg száz bajunk.”

Jut eszembe! Ma már csak pénzkérdés, hogy a „megfelelő” szavazásra bírják a közvélemény-kutatók online-listáján eleve nem található, kevésbé iskolázott, kispénzű választókat. Rájuk Zöldi kolléga úgy utalt, mint akik – sokak állítása szerint – a kétharmadokat hozzák a Fidesznek. Kétségtelen, hogy a nemzeti NEM együttműködés rendszerének kampányszervezői megtalálták a feltehetően nem mindig és nem egészen tisztességes módját annak, hogy elérjék azokat, akik nem lógnak a világhálón.

De ma már kifinomultabb módszerek is vannak, mint az ingyen krumpliosztás. Miként erről a 2019. december 14-ei cikkemben részletesen írtam: az Egyesült Királyságban az Európai Unióból való kilépéssel, a Brexittel kapcsolatos kampányban az állampolgárok tömegeinek – leginkább a kilátástalanság miatti negatív érzelmekre ható beetetéssel megszerzett – személyes adatait használták fel oly módon, hogy az aláásta úgymond a demokratikus viszonyokat. Elsősorban a Facebookon keresztül, addig nem alkalmazott megtévesztési műveletekkel

sikerült elérniük a választásra jogosultaknak azt a körülbelül egyharmadát, akik általában nem vesznek részt a szavazásokon, mert a társadalom peremére sodródva frusztrálttá váltak.

Egyelőre itt tartunk a képviseleti demokráciánkkal! Miként a Brexit manipulátorai ellen indított vizsgálatokból és ítéletekből is kiderült, a versengő politikusok csak látszólag egymás ellen hadakoznak. Valójában a választók döntési lehetőségeit korlátozzák a hamis információkkal. Ha úgy tetszik, miként drMáriás két képe is példázza: valójában nem egymásra szegezik a manipuláció fegyverét, hanem a tömegre. Ez esetben a műveket néző közönséget, tehát szavazóikat célozzák meg könnyedén és hamiskásan mosolyogva.

Ennek üzenetét, amit a művek gunyoros címe – Arany Orbán Viktor és Arany Magyar Péter FELSZABADÍT  (kiemelés tőlem) Warhol műtermében –, továbbá  az alakok mögött a pravoszláv ikonok aranyozott hátterével az istenit érzékeltető színezés is erősít, talán észre sem vette Magyar, aki az alkotásokra vételi szándékot jelentett be. És a maga szemszögéből igaza lett. A teátrális gesztussal ismét élénk tetszést váltott ki a bármi áron változásért kiáltó népes táborából, amely nem akarja észrevenni, hogy látszatakció ez is. Pótcselekvés a társadalom egészének, de legalább többségének helyzetét előmozdító, számonkérhető konkrétumok helyett. Arról nem beszélve, hogy egyelőre ő sem azon ügyködik, hogy minél több részvételi lehetőséggel telítse a ma természetesnek tartott képviseleti demokráciát, ami a hozzá hasonló konjunktúra lovagok szerint minden világok legjobbikát fogja megteremteni, noha ezerszer bebizonyosodott már, hogy erről szó sincs...#

Kabai Domokos Lajos