Egy ejnye-bejnyével intézte el Zöldi László kollégám a Fidesz és a Tisza Párt támogatottságával foglalkozó, legújabb felmérésekkel kapcsolatos bejelentéseket. Pedig azok között a híradások, vitaműsorok és értékelések között, amelyeket hallottam vagy láttam, egyedül ő világította meg tisztességesen az úgynevezett közvélemény-kutatás eredményeit, melyeket így értelmeztek a különböző médiumok a nagyközönség számára:

Index: „A Fidesz nyakában liheg a Tisza párt”; mfor.hu: „Magyar Péter már Orbán nyakában liheg”; ATV: „Már a Fidesz nyakában liheg Magyar Péter pártja, a DK és a régi ellenzék bezuhant”; Új Szó: „A Tisza már a Fidesz nyakában liheg” és így tovább, és így tovább.

Valójában, miként Zöldi László egyértelművé tette: az Idea-felmérést online-címekre alapozták a kutatók, miközben milliónyira rúg azok száma, akik nem használják az internetet. Ráadásul – miként írta –, „néhány hónapja, egy szakmai konferencián elhangzott, hogy a világhálón megszólítottak kétharmada nem is reagált az érdeklődésre. Ha a közvélemény-kutató cég például ezres felmérést készített, akkor bizony a 333 válaszból nem lehet megbízható következtetésre jutni”.

Mindebből kollégám, a korábbi évek tapasztalataiból is, arra a következtetésre jutott, hogy az a benyomása: „minél közelebb kerülünk a 2026-os országgyűlési választáshoz (…) a politológusok és az újságírók annál gyakrabban vonják kétségbe a közvélemény-kutatások hitelességét”. Ez az, amire azzal reagáltam, e cikk kezdő mondatában, hogy ejnye-bejnye, mert én nem vagyok ennyire elnéző a kattintásszám-vadászat jegyében fogant tálalással.

Miközben a közvélemény-kutatók nem titkolták, hogy ezúttal nem a többé-kevésbé megbízható kérdezőbiztosi eljárásokkal éltek – jóllehet ezekkel is produkálnak néha kínos melléfogásokat –, a szerkesztőségek többsége vagy elhallgatta, vagy csak mellékesen említette meg, hogy meglehetősen ingatag lábakon áll az az állítás, miszerint

„a Tisza-szavazók aránya már csak 2 százalékponttal maradt el a kormánypártokétól. Mindeközben négy parlamenti párt támogatottsága már az egy százalékot sem érte el".

Akárhogy is nézem, mindent egybe vetve, átverés ez – valamiféle közvélemény-kutatással. Az ügy pikantériája, hogy ebből mindkét oldal profitálhat. Egyrészt erősítheti a Tiszások öntudatát, s a társadalmi tömegvonzás – a tömeg tömegeket vonz – törvénye szerint növelheti a csatlakozók számát. De a bejelentés mozgósítóan hathat a Fidesz-hívőkre is, hiszen azt üzeni nekik: az eddigieknél elszántabban kell összetartaniuk, ha meg akarják őrizni az általuk vallott értékrendet képviselő pártjuk pozícióját. Mindazonáltal, ez nem változtat azon a tényen, hogy az úgynevezett demokratikus választások eme manipulációs hordalékai ma már egészen biztosan lehetetlenné teszik annak a vágynak a teljesülését, amit József Attila így fogalmazott meg annak idején: „föl kéne szabadulni már! / S a hozzáértő, dolgozó / nép okos gyülekezetében / hányni-vetni meg száz bajunk.”

Jut eszembe! Ma már csak pénzkérdés, hogy a „megfelelő” szavazásra bírhatók-e a közvélemény-kutatók online-listáján eleve nem található, kevésbé iskolázott, kispénzű választók, akikre Zöldi kolléga úgy utal, mint akik – sokak állítása szerint – a kétharmadokat hozzák a Fidesznek. Ugyebár, egyrészt a nemzeti NEM együttműködés rendszerének kampányszervezői megtalálták a feltehetően nem mindig és nem egészen tisztességes módját annak, hogy elérjék azokat, akik nem lógnak a világhálón. 

Másrészt, miként erről a 2019. december 14-ei cikkemben részletesen írtam: az Egyesült Királyságban az Európai Unióból való kilépéssel kapcsolatos kampányban „az állampolgárok tömegeinek személyes adatait használták fel oly módon, hogy az aláásta úgymond a demokratikus viszonyokat. (…) Elsősorban a Facebookon keresztül sikerült elérniük a választásra jogosultaknak azt a körülbelül egyharmadát, akik általában nem vesznek részt a szavazásokon, mert a társadalom peremére sodródva frusztrálttá váltak”.

Noha jobbat én sem tudok, attól még tény, hogy itt tartunk a képviseleti demokráciánkkal! Miként drMáriás két képe is mutatja: a versengő politikusok nem is annyira egymásra szegezik a fegyvereiket – ezeken a festményeken egyáltalán nem  –, hanem a választókat célozzák meg könnyedén és hamiskásan mosolyogva, amit tán észre sem vett Magyar, aki a képekre vételi szándékot jelentett be. Ha igen, akkor nagy baj van. Ha nem, még nagyobb! Legyünk hát bizalmatlanok a hatalomra ácsingózókkal! Követeljük tőlük, hogy frázisok puffogtatása helyett számonkérhető konkrétumokról szóljanak, s a ma természetesnek tartott képviseleti demokráciát mind több részvételi lehetőséggel telítsék! #

Kabai Domokos Lajos