Mottó: Megérteni próbálni! Saját érdekünkben...

Vannak, akik azt állítják: Oroszországnak az Ukrajna területén 2014 óta zajló háborúba belépését az Amerikai Egyesült Államok tőkés körei évtizedes előkészítéssel érték el. Eszerint, azért kellett végletekig élezni a két szláv nép közötti ellentétet, hogy végül amerikai véráldozat nélkül lehessen részekre szakítani Oroszországot, s így megszerezni piacát, erőforrásait. Mások viszont azt állítják:

Vlagyimir Putyin hatalmi őrülete vitte bele Moszkvát egy olyan háborúba, aminek célja Ukrajna megszerzése, és hídfőállás kiépítése a további nyugati terjeszkedéshez.

Mindkét állásponttal kapcsolatban sokszor kifejtettem a tényekkel alátámasztott véleményemet. Köztük immár meg kellene említenem Joe Biden jelenlegi amerikai elnök 1997-ben tett, újra előkerült nyilatkozatát a NATO további bővítésének Moszkvára gyakorolt veszélyeiről. A józan észre alapozott meggondoláson azonban az Obama-adminisztráció alelnökeként a kijevi államcsínyt szervező Biden is átlépett. Nem beszélve a transzatlantista őrülteken, akik nem törődnek azzal, hogy sürgés-forgásuk következtében menekültté vált több millió ember, belehalt néhány százezer ukrán és orosz. Nem mellesleg, a végső soron amerikai tőkés érdekekért folyó háborúba belerokkan az európai gazdaság, ráadásul felsejlik a világháború réme.  

Itt és most viszont csupán a 2024. június 23-ai, vasárnapi híreket idézem fel. A nyugati közönség, benne a magyar, elsősorban az ukrajnai Harkovot ért orosz támadásról értesült. Magam az ATV esti híradójában abban a hangszerelésben, amit valamivel később az Euronewsban is érzékelhettem. Eszerint »Harkivban is komoly pusztítást végzett az ukrajnai orosz invázió egyik leghevesebb támadássorozata. (…) hárman meghaltak és több mint 40-en megsebesültek az orosz támadásban. „Behajtottam a megállóba, leszállítottam az utasokat, és ekkor valami felrobbant” – eleveníti fel az eseményeket egy buszsofőr.« A csatolt videó-részleteken emeletes házak belövések nyomaival, épülettörmelékek, sérült járművek. 

Ha csak ezeket a felvételeket látja valaki, hajlamos azonosulni az ukrán államfővel, Volodimir Zelenszkijjel, aki a Telegram üzenetküldő alkalmazáson szólította meg szövetségeseit:

„Ezt az irányított légibombákkal végrehajtott orosz terrort meg kell és meg lehet állítani. Bátor döntésekre van szükség partnereink részéről, hogy az orosz terroristákat és az orosz harci repülőgépeket ott semmisítsük meg, ahol vannak” – írta.

A látvány hatása alatt bizonyára csak kevesen gondolják végig, hogy az orosz harci repülőgépek az oroszországi bázisokon állomásoznak. Vagyis Zelenszkij Oroszország mélységi területeinek megtámadására kér felhatalmazást, megerősítést a háború kiterjesztésére. Ráadásul úgy, hogy ezt már korábban megkapta Washingtontól is. Azzal a kitétellel, hogy csak olyan oroszországi célpontokat támadhatnak az amerikai fegyverekkel, amelyekről feltételezhető, hogy közük van az Ukrajna elleni támadásokhoz.

Csakhogy egyrészt a NATO irányítása alatt álló ukrán haderő a 2022 februárja előtti nyolc évben sem kímélte a főleg oroszok által lakott Donyec-medence civil célpontjait, felnőtt és gyermekkorú lakosságát, az akkor még szinte kivétel nélkül ukrajnai állampolgárokat. Másrészt, az ukrán határon túli orosz településeket jó ideje pusztítják, ám ezekről a nyugati médiumok legfeljebb elvétve adnak hírt, gyakran csupán olyan városok nevét említve, amelyekről az átlagember nem tudja, hogy azok oroszországiak.

Június 23-án sem csak az ukrajnai harkoviakat érte támadás, hanem többek között az oroszországi szevasztopoliakat is. Az orosz Interfax hírügynökség, több jelentést összefoglalva, a következőket adta ki erről:

Rakétatámadást intézett az ukrán haderő Szevasztopol ellen. Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint négy, kazettás robbanófejjel ellátott (vagyis tilalmazott – KDL) amerikai ATACMS-rakétát lelőttek, az ötödiket eltérítette az orosz légvédelem, ám az a város felett robbant fel. Az időközben pontosított adatok szerint négyen meghaltak, köztük két gyerek. 151 sérültet kellett orvosi ellátásban részesíteni. Huszonkét súlyosan sérült, köztük tizenkét gyerek Moszkvába, különleges kezelésre szállításáról döntöttek. Büntetőeljárás indult. A hétfőt gyásznappá nyilvánították Szevasztopolban és a Krím-félszigeten.

Hozzáteszem mindehhez: az orosz tévé esti adásában a harkoviakhoz hasonló képeket láthattak a nézők, akik arról is értesülhettek, hogy az ukrán támadás egy népes tengerparti strandot is sújtott. És van még valami, amit az eset kapcsán meg kell említenem. Miközben a magyarországi közönség lényegében csak arról értesül, milyen nehézségeknek, szenvedéseknek vannak kitéve az ukrajnaiak, az oroszországiak elől nem titkolják el az orosz haderőnek az ukrajnai hátország ellen intézett támadásait. Ezekről egyrészt az orosz védelmi minisztérium közlései alapján számolnak be. De, főleg az orosz állami rádió híreiben, gyakorlatilag a történésekkel egy időben, nap mint nap annak alapján, hogy az ukrán hatóságok mely területeken, városokban rendeltek el bombariadót.

Természetesen, lehetne találgatni, milyen szándékok húzódnak meg az efféle orosz tájékoztatási gyakorlat mögött. Ám az e nélkül is kijelenthető: az orosz fél kiegyensúlyozottabban ad hírt a háború eseményeiről, mint az ukrajnai–amerikai. Persze, az értékelés Moszkvában is a moszkvai szempontokat tükrözi, de hogy a hírek tekintetében átfogóbb az oroszországi tájékoztatás, mint a mienk, következésképp – talán annak a narratívának a jegyében, hogy Moszkva a saját nemzettársait védi Ukrajnában, illetve megelőző csapást indított a minden figyelmeztetés ellenére határaira nyomuló NATO elrettentésére – kevésbé van alárendelve a háborús uszításnak, azt naponta tapasztalom.

Mindenesetre, már 2015. március 13-ai jegyzetemben üzentem a háborús uszító szegről-végről kollégáknak, az Index és a Népszabadság akkor még az ukrajnaiakra váró szenvedésekkel foglalkozó cikkeit idézve. Már akkor azt írtam:

„naponta elképedek, mennyien remegnek egy kis háborúért az oroszok ellen a Facebookon, a különféle blogterekben, a hazai és külföldi újságcikkekben és televíziós kommentárokban, hogy a politikusokat már ne is említsem! A külföldön és itthon – hol külföldön, hol meg itthon –, illetve a csak itthon élő magyarok kéjesen osztják meg azokat a közléseket, amelyek következtében úgymond hivatalosan is háborúba keveredhet Oroszország mindenekelőtt Ukrajnával. Esetleg a baltikumi országokkal és Lengyelországgal, s ily módon magával a NATO-val, vagyis az Amerikai Egyesült Államokkal, amely nélkül a NATO nyeletlen fejsze”.

Mindezt 2015-ben tettem közzé aggodalommal telve. Most pedig, nem először, nem csak azt kell rögzítenem, hogy valóra váltak a feltételezések, de azt is, hogy a médiumaink nagy része háborúpártivá lett. Ha másként nem, akkor olyan módon, ahogyan ezt június 23-án, vasárnap is tette: az egyik oldal közléseinek teret engedve, a másikat elhallgatva. Akár tudatos ez, akár nem, a következmény: a közönségünk nem láthatja át az összefüggéseket az oroszországi civil célpontok rendszeres ukrán támadásai, az ottani piacok, iskolák, strandok, buszjáratok, közművek, templomok, no és újságírók elleni terrorakciók és az orosz rakétázások között.

Azóta hányszor, de hányszor hoztam példát arra, főleg a magyar sajtóból, hogy mennyire az elhallgatások fogságában vergődünk. Ezért sem lehetünk képesek még csak megközelítően sem reális képet alkotni ennek a háborúnak a tényleges mozgatóiról, céljairól, következményeiről. A dolog természetéből adódóan – vagyis abból következően, hogy a kapitalizmus körülményei között a média a legagresszívabb tőkés érdekeknek van alávetve, bárhogy is állítsák ennek ellenkezőjét az ehhez a médiához kötődő, esetleg saját valóságos szerepüket sem átlátó médiamunkások – hiába kongattam és kongatom a harangot a manipuláció ellen. De hátha mégsem egészen…

Nem mellesleg, ugyanezen a napon, a Kaukázusban, az oroszországi Dagesztánban egy használaton kívüli zsinagóga, egy pravoszláv templom, egy rendőrőrs ellen intéztek támadást szélsőséges iszlamisták. Legalább 15 rendőr és néhány polgári személy veszítette életét, 16 rendőrt, három civilt kellett kórházba szállítani. Az orosz hatóságok szerint, a rendszeresen merényleteket szervező terroristák évtizedek óta ugyanúgy a CIA támogatását élvezik, mint nem is oly rég Pakisztánban, Afganisztánban, Irakban, Szíriában ugyanezek a vallási fanatikusok. Mindezt csak azért említettem, hogy némileg érzékennyé tegyem a háború céljai, eszközei iránt még mindig illúziókat tápláló olvasókat, nem utolsósorban a felelőtlen közvélemény-formáló propagandistákat, bármire is megyek ezzel. Abban azonban biztos vagyok, hogy akik a háborús uszítás részesei, azok a végén ezúttal is mossák majd a kezüket... #

Kabai Domokos Lajos