Elégedetten dőlhetnek hátra, akik elérték, hogy a valaha viszonylag megbízhatónak tekintett New York Times szerkesztőit megkínálták azzal: „Biden lehetővé teszi Ukrajnának, hogy nagy hatótávolságú amerikai rakétákkal csapjon le Oroszországra”. Az amerikai lapban november 17-én megjelent közlésre november 19-én azzal reagált az orosz elnök, hogy aláírta a

„Rendelet a nukleáris elrettentéssel kapcsolatos orosz állami politika alapelvei” elnevezésű jogszabályt.

Az elnöki honlapról PDF-formátumban letölthető, az indoklással együtt bő hatoldalas dokumentum szerint a rendelkezés egyik célja az Oroszország és / vagy szövetségesei – értsd például Belorusszia – potenciális ellenségeinek agressziótól való visszatartása. A megfogalmazás szerint a nukleáris elrettentés hangsúlyozottan védelmi célú. A kifejezetten „a nukleáris fegyverek bevetésének megakadályozását elérni kívánó állami politikát” komplex módon kezeli – azt egyaránt érvényesíteni kell a politikában, a védelemben, a katonai-műszaki, a diplomáciai, a gazdasági, az információs és más területeken.

Az ukáz veszélyforrásként jelöl meg számos olyan tényezőt, amelyek a katona-politikai helyzet változásával a határok közeléből, a tengerekről, az űrből jelenthetnek fenyegetést Oroszországra. Adott esetben fenyegetésként kezeli nem csak a nukleáris eszközöket és azok nem atomhatalomhoz való telepítését, hanem a közepes és kisebb hatótávolságú cirkáló és ballisztikus rakétákat, a nagypontosságú és hiperszonikus fegyvereket, a pilótanélküli repülőgépeket, a katonai szövetségek által az orosz határokhoz közelítő katonai infrastruktúra kiépítését, a határok közelében tartott jelentős hadgyakorlatokat, az Oroszországot ökológia és genetikai veszélybe sodró próbálkozásokat.

Anélkül, hogy a rendelet minden részletét ismertetném, hadd idézzem belőle azt a részt, amely szerint

„Az Oroszországi Föderáció fenntartja magának a jogot, hogy nukleáris fegyvert alkalmazzon válaszként az ellene és (vagy) szövetségesei ellen nukleáris és (vagy) más tömegpusztító fegyverek alkalmazása esetén, s ugyancsak az Oroszországi Föderációt és (vagy) a Belorusz Köztársaságot szövetséges államként ért, hagyományos fegyverzettel elkövetett, a szuverenitást, a területi egységet fenyegető kritikus agresszió miatt.”

Mindezt már előrevetítette, hogy a New York Times hírét az orosz állami médiumok nagy terjedelemben kommentálták vasárnap. Elsősorban Vlagyimir Putyinnak abból a közelmúltban adott nyilatkozatából idéztek, amelyben az orosz államfő azzal foglalkozott, hogy az ukrán hadsereg miért nem képes ilyen támadás indítására. Következésképpen, az orosz fél értékelése szerint, nagy hatótávolságú rakétákat csak a NATO műholdrendszereivel, és különlegesen kiképzett katonáival lehet célba juttatni. Ez a háború minőségileg új szakaszát jelentené, amire Moszkva megfelelő ellenlépést tenne – jelentette ki Putyin nemrégiben.

Bár a New York Times közlését egyelőre sem a Fehér Házban, sem a Pentagonban nem erősítették meg, azóta sokan találgatják, mi lehetett az úgynevezett kiszivárogtatók célja. A feltételezések között az általam hallott amerikai és orosz elemzők szinte mindegyike megemlítette, hogy

az amerikai mélyállam washingtoni és New York-i provokátorai tesztelni akarták, miként reagálnak a bejelentésre Moszkvában, az Európai Unió országainak fővárosaiban, Kijevben, s nem utolsó sorban a megválasztott elnök, Donald Trump környezetében.

Következésképp, akik a 2010-es évektől intenzíven dolgoztak az Ukrajna területén zajló háború kirobbantásán, amire minden ellenkező állítással szemben a Bekiáltás is számos bizonyítékot közölt az elmúlt tíz évben, a háttérben továbbra is keverik a kártyalapokat. Nem adták fel azt a célt, hogy a társadalmi elégedetlenség felszításával hatalomváltást érjenek el Oroszországban ennek összes, a gorbacsovi-jelcini időkben már elért, a főleg a Washingtonhoz kapcsolódó tőkés körök által bezsebelt és a jövőben bezsebelni remélt még nagyobbnak gondolt profittal.

Egy másik csapásirány: kész helyzet elé állítani a jövő év elején felálló Trump-adminisztrációt, amelyhez jómagam eleve nem fűzök sok reményt az ukrajnai béke ügyében sem. De a zavarkeltés elég lehet arra, hogy azokban is megingassa Trumpnak a huszonnégy órán belüli béketeremtésre vonatkozó, egyébként sem tudható, mire épített ígéretében való hitét, akik készpénznek vették a hangzatos kijelentéseket.

Ezen túlmenően pedig – mit lehet tudni?-alapon – arra a kevéssé valószínű helyzetre is játszhatnak, hogy egy Oroszország területére a csak a NATO eszközeivel mért és katonáival végrehajtható, ám ukrajnaiként felcímkézett rakétatámadásra Moszkva az eddigieknél is megsemmisítőbb csapásokkal reagál a szomszédságában, sőt egyes NATO-országokban – például Lengyelországban, a baltikumiakban –, amelyek vezetői rendszeresen tesznek agresszív kijelentéseket, és háborúban mások melletti közreműködésük is eléggé nyilvánvaló. Ha ez bekövetkezne,  

a jövőben szó sem lehetne a Putyinnal való tárgyalásról; a háborús konfliktus továbbra is elhúzható lenne, többek között az amerikai fegyvergyártók megelégedésére.

A kiszivárogtatásnak álcázott provokációval akár az amerikai választások eredménye miatt érzékelhetően elbizonytalanodott, sőt pálfordulást végrehajtott több európai vezetőt is megcélozhattak. Mindenekelőtt a múlt héten Putyinnal telefonbeszélgetést kezdeményezett német szövetségi kancellárt, Olaf Scholz-ot figyelmeztették, hogy ez ügyben (sem) és a jövőben sem Berlinben, Párizsban, Brüsszelben fújják a passzátszelet; az európaiaknak csak egy dolguk van ezúttal is: tegyék azt, amit az USA érdekkörei elvárnak tőlük.

Nem részletezem tovább, hogy milyen mechanizmusokon keresztül valósulhat meg a zavarkeltés. Nem csak azért nem, mert bármit feltételez az ember, az mind reális lehetőségként jöhet szóba, akár gondoltak rá, akár sem a „kiszivárogtatók”. Egyetlen következményre azonban fel kell még hívom a figyelmet. Arra, amiről az elmúlt napokban általam hallott tucatnyi orosz, illetve amerikai elemző – miért, miért nem? – egyáltalán nem beszélt. Különös módon, egyikük sem említette, hogy az oroszországi városok, gáztározók, repülőterek ellen naponkénti több tucatnyi dróntámadás megfejelése egy vagy több Oroszország úgymond mélységi területeire mért, ukrajnaiként aposztrofált rakétacsapással az eddigiekhez képest is vadabb orosz ellenakciót váltana ki.

Márpedig ez tovább mélyítené a két keleti szláv népben, elsősorban az ukránokban, az utóbbi évtizedekben – ugyanis egyáltalán nem 2022 februárja óta folyik ez az aknamunka – tudatosan csúcsra járatott gyűlöletet. Ha ez bekövetkezne, annak hatása évszázadra tenné lehetetlenné az ukránok és az oroszok közötti, a nyelvi, a közös kulturális, benne a vallási gyökerek, a családi kapcsolatok miatti, alapvetően jó viszony helyreállítását. Egyúttal biztos talajt teremtene ahhoz, hogy a népek közötti uszításban sok évszázadon át nagy gyakorlatot szerzett erők a jövőben is felhasználják az ukránokat – most épp az ukránokat – az eurázsiai politikai-gazdasági-kulturális együttműködés aláaknázására. Akár annak jegyében, hogy "Make America Great Again"… #

Kabai Domokos Lajos