Mottó: Megérteni próbálni! Saját érdekünkben...

Általában tartózkodom az Ukrajna, s az egyre inkább Oroszország területén, a Nyugat és Moszkva között immár 8 plusz 2 és fél éve tartó háborúval kapcsolatos napi jelentések közreadásától. Tőlem telhetően a történelmi előzményekkel, a geopolitikai háttérrel igyekeztem és igyekszem megvilágítani az eseménysorokat, a nyilatkozatokat. Azt remélem, hogy

ha hosszabb időszakok összefüggéseibe, folyamataiba ágyazom a híreket, rámutathatok arra a manipulációra, ami a médiumokat is gátlástalanul harctérré tette ebben a hibrid háborúban.

Ezúttal is figyelmeztetem az olvasót arra, hogy kezelje távolságtartással az alábbi grafikonokat! Könnyű azonosítani bennük a moszkvai szempontokat. Az adatgyűjtés- és -közlés nyilvánvalóan magasabb katonai képesítést feltételező módszertanáról sem esett szó az adásban. Ugyanakkor azért tarthatnak számot érdeklődésre az ábrák, mert 2024 első felének hadmozdulatait, azok hátterét a civil közönség számára is érthető módon, egyúttal, szerintem, a napi hírek mögötti trendeket érzékletesen alátámasztva mutatják be.

A közlések az orosz állami rádió Polnij kontakt (Teljes érintkezés) című műsor videóváltozatában, a Szolovjov Live 2024. július 4-ei adásában hangzottak el. Ruszlan Manszurov, az orosz katonai felderítés nyugalmazott ezredese, az Oroszország Hőse kitüntetettje – akinek azonosítása számomra önmagában is feladta a leckét – négy grafikonnal szemléltette az erőviszonyok alakulását. Ezeket másoltam le a képernyőről, s tettem át Excel-táblázatba, majd alakítottam fotóvá, hogy hozzáférhetővé tegyem az érdeklődők számára.

Az ezredes moszkvai szemszögből összességében sikeresnek minősítette a háború – értelmezésében: a különleges katonai művelet – 2024 januárjától júniusáig tartó időszakát, bár megjegyezte, hogy minden célt nem sikerült elérni. A miértet illetően Putyin elnökre hivatkozott, de anélkül, hogy részletezte volna. Ennek hiányában arra gondolhatok, amiről az államfő június 7-én, Szentpéterváron beszélt. Eszerint

„itt nem a feladatok teljesítésének gyorsasága a prioritás, hanem a katonáink egészségének, és életének megőrzése”.

Az is tény, hogy miközben Ukrajnában brutális eszközökkel vadásznak a frontra küldhető ágyútöltelékekre az utcákon, az üzletekben, az utakon, a munkahelyeken, Oroszországban a szerződéses katonának jelentkezők nagy száma miatt egyelőre nem került sor általános mozgósításra. A hadiipar megsokszorozta teljesítményét, továbbá az orosz fél, feltehetően, szintén kap más országokból is hadianyagot, köztük a Szovjetunióban kifejlesztett lövegeknek megfelelő kaliberű lőszereket.

Az 1. ábra az orosz összehangolt tüzérségi, illetve légicsapások számának alakulását jelzi a front 50 kilométeres zónájában. Az adatokban nem szerepelnek az orosz hadsereg által is nagy számban bevetett drónokkal végrehajtott műveletek. Az ezredes két tényezővel magyarázta a márciusi csúcspontot követő csökkenő, majd a 300–400 közötti sávban állandósult intenzitást. Az egyik: a frontvonalban a létszámproblémák és az ismert lőszerhiány miatt csökkent az ukrán támadások száma. A másik: az orosz erők nagyobb össztűzerőt képviselő fegyvereket vetettek be, s ezekből a kevesebbel is ugyanolyan, sőt nagyobb hatást értek el, mint korábban a többel.

A 2. grafikon az ukrán belövések, a drónokkal és pilótanélküli repülőkkel az oroszországi területek elleni támadások alakulását ábrázolja 2024 első felében. Mint Manszurov aláhúzta: a csapások 80 százaléka polgári célpontok ellen irányul. Oroszország európai körzeteinek számos részét érintik, a közelebbi Rosztovon, Belgorodon, Kurszkon, Voronyezsen, Brjanszkon túl a leningrádi, a moszkvai területtől, a középső Volga-vidéki Szamarán át a dél-uráli Baskíriáig. Hogy a tíz éve tűzérségi és rakátacsapások alatt álló Donyec-medence településeit ne is említsem.

A március utáni növekedést orosz szakértők azzal magyarázzák, hogy a nyugati, főleg amerikai eszközöket, minden ellenkező intés ellenére felhasználják az orosz határtól több száz, s akár ezer kilométerekre is, ráadásul ezeket a NATO szakembereinek és műholdjainak közreműködésével juttatják célba. Megjegyzem: bár az Oroszországot érintő támadásokról, az ott lerombolt lakóházakról, az áldozatokról a moszkvai híradók rendszeresen, olykor naponta beszámolnak, a nyugati, így a magyar közönség nem értesülhet róluk. Nálunk a többség ezért sem képes a helyükön kezelni az egyes oroszországi reagálásokat.

Ennek persze az is oka, hogy a nyugati, benne a magyar világ elől már 2014-ben eltitkolták, hogy államcsínnyel biztosították a washingtoni befolyást Kijevben, majd ezt követően Ukrajna keleti, délkeleti régióiban öldöklés kezdődött az orosz lakosság körében. De nálunk azt sem kötik az emberek orrára, hogy egy 2015-ös ukrán alkotmánybírósági döntés értelmében Zelenszkij már elvesztette legitimitását, s ily módon jogilag alkalmatlan bármilyen békeszerződés aláírására. Más kérdés, hogy most éppen ezzel szolgálja a háború fenntartásában érdekelt transzatlantista tőkés köröket, nem pedig a népet, miként anno a „nép szolgája” kabaréjeleneteinek figurájaként az éppen regnáló államfőt, Janukovicsot kigúnyolta, illetve ahogyan azt béketeremtőként, többek között az oroszok autonómiáját támogató választási kampányának jelmondatában, a fejlemények tükrében cinikusnak bizonyult módon hirdette. 

A 3. ábra az ukrajnai objektumok elleni, nagy pontosságú rakétákkal végrehajtott orosz stratégiai csapások számának változását mutatja be. A szakértő magyarázata szerint ezekkel azt az időszakot készítik elő, amikor a NATO-országok leszállítják a harci repülőgépeket, az újabb rakétarendszereket. A cél ezek felhasználásának, működtetésének akadályozása. Főleg áprilistól ezért támadták és támadják az orosz erők az ukrajnai katonai repülőtereket, a rakétaállásokat, az energetikai rendszereket, a javító- és szerelőbázisként használható üzemeket Ukrajna nyugati határainak közelében is.

A 4. grafikon segítségével az orosz, illetve az ukrán harcoló csapatok aktivitásának alakulása vethető össze. Egyértelműen kitűnik belőle a pirossal jelölt orosz erők technikai, számbeli és katonai képességbeli különbsége. A kék vonal hullámzása tükrözi azokat a nehézségeket, feszültségeket, amelyek az ukrán hadsereg létszámának megcsappanásából, az elesettek, a sebesültek pótlásából adódnak immár országszerte, s amelyekről a lakosság egyre nagyobb számban ad hírt az interneten.

De az ábra visszaigazolja Zelenszkijnek a nyugati fegyverszállítmányok lassúságát, elégtelenségét kárhoztató panaszait is. Ehhez képest a piros vonal az orosz hadsereg aktivitásának folyamatos növekedését mutatja, amit a napi jelentések is alátámasztanak. Ez az aktivitás különösen szembetűnővé vált azt követően, hogy az orosz vezetés úgy döntött: Harkov körzetéből ki kell szorítani a határon túli orosz települések – főleg a belgorodi terület, s a város – polgári célpontjait, a civileket, a gyerekeket érő, naponta ismétlődő támadásokat végrehajtó ukrán csapatokat, s a külföldi zsoldosokat.#

Kabai Domokos Lajos