A politikai és gazdasági elit önálló felvilágot, ha úgy tetszik, alvilágot működtet az átlagemberrel szemben.

Már a Hír TV műsorvezetője, Szőllősi Györgyi is kínlódott azzal, miként mutassa be Magomed Daszajevet, azt a csecsen származású férfit, aki bocsánatkérő videót forgatott a szovjet emlékművet festékkel megdobó Komáromy Gergely aktivistával. Szőllősi többször is orosznak és csecsennek mondta a béke elhíresült barátját, ami ugye alapesetben egyszerre nem lehetséges. Mert vagy orosz, vagy csecsen az illető, kivéve, ha az egyik szülője orosz, a másik pedig csecsen.

Moszkva és Washington nyílt ütközésének színterévé tette Magyarországot Orbán Viktor, amelyben a szemben állók hazai csoportjainak csak statisztaszerepet osztanak.

A gyűlöletkeltés lett a magyarországi politikai küzdelmek fő eszköze. A kommunistázás, az illiberálisozás, a migránsozás, a brüsszelezés, a sorosozás, a putyinozás, az oroszozás az egymással szemben állók hatalmi játszmáit szolgálja. Ezt szolgálták a korábbi békemenetek, amelyek élén a cigányozásáról, zsidózásáról elhíresült publicista is helyet kapott, s mögötte a keresztény úri középosztály maradéka. Ezt szolgálták a minapi, és szolgálják a már beharangozott, újabb felvonulások is, amelyekben az egykori moszkoviták és utódaik – a Rákosi és a Kádár-rendszer kifejezett nyertesei – vitték és viszik a prímet, miközben bőszen ruszkiztak és ruszkizni fognak. És ezekre is jön majd a válasz a sorosozók, a brüsszelezők oldaláról.

Gyűlöletkeltés ez minden oldalon, akárminek is mondják.

A szembenállás demonstrálása április 26-án, a határon kívül is bekövetkezett. Magyarok tüntettek egymás ellen Brüsszelben. Az egyik oldalon a Soros György által, a posztszovjet térségben létrehozott, úgynevezett nyílt társadalom-hálózat budapesti egyeteme, a CEU képviselői, velük szemben az Orbán Viktor kormányfő híveit tömöríteni hivatott Civil Összefogás Fórum (CÖF) harcosai. Amúgy mindkét fél civilnek mondja magát, bár egyiknek tagjai sem saját pénzüket fordítják a mozgalom céljaira. Ellenkezőleg, így vagy úgy, részben vagy egészben a mozgalomból élnek.

Ungváry Krisztián új perspektívába helyezte a II. világháborút. Végre nem kell bajlódni a kínos előzményekkel.

A Hír TV április 24-ei esti adásában egy asztalhoz ültették Ungváry Krisztián történészt és a Magyarországon élő, oroszországi csecsen üzletembert Magomed Daszajevet, aki a műsorvezető felvezetése szerint úgymond nehezményezte, hogy az egyik budapesti tüntetésen festékkel kenték össze a Szabadság téri szovjet emlékművet, s ezért a csecsen férfi „elbeszélgetett az egyik aktivistával, Komáromy Gergellyel. Ezt követően a magyar aktivista egy videó-felvételen kért bocsánatot a tettéért”.

Ma már mindkét hatalmi központban ugyanolyan erős a háborúpárti héják hangja, mint a békepárti galamboké.

„Ha a Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel való tárgyalás után Putyin államfő is fogadja Rex Tillerson amerikai külügyminisztert, akkor kissé fellélegezhetünk” – jelentette ki egy politológus az orosz állami tévében, a diplomaták április 12-ei, moszkvai találkozójának előestéjén. Nos, a négyórás Lavrov–Tillerson megbeszélést csaknem kétórás egyeztetés követte Vlagyimir Putyinnál. Ezek szerint hátradőlhetünk. Vagy mégsem.

Választ várunk arra a kérdésre, miért rángatnak bennünket hol az egyik, hol a másik irányba. És feddhetetlennek szeretnénk látni vezetőinket!

Orbán Viktor soha nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy miért fordította Magyarország szekerének rúdját Nyugatról Kelet felé. Bármilyen álláspontot is képvisel valaki ezekben az ezeréves kelet-nyugati irányváltásokban, legyen bár a jelenlegi miniszterelnök támogatója, indokait nem ismerheti. És ez nincs jól így!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Figyelmeztetnem kell, hogy Önt is megtéveszti a környezete!

VÉGRE ÉN IS MEGKAPTAM! Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, de mindjárt hiányérzetem támadt. Erre a levélre már nem nyomtatták rá Orbán Viktor miniszterelnök úr fényképét. Lelki békémet azonban helyreállította, hogy azért még most is honfitársának tekint. Legalábbis a megszólításból ítélve. Viszont végigolvasva a szöveget, meg kell mondanom, összességében csalódást érzek.

Az eddig öntörvényű új amerikai elnök mára megértette, hogy ifjabb Bush és elődei kétes örökségét kell tovább vinnie.

Az a szabály, hogy nincs szabály. Pontosabban, az a szabály, hogy amit én mondok, ma az a szabály. Pont, mint a maffiában. Vagy mint Orbán Viktor országában. Csakhogy ugyanezt játsszák a világgal a nyugati nagyhatalmak, élén az USA-val. És ennek már fele sem tréfa…

A kormánynak és az egyetemnek is fel kellene hagyni a mellébeszéléssel, s menteni, ami még menthető!

A Közép-európai Egyetem és/vagy a CEU körüli kavarások már napok óta témát adnak a médiumoknak nem csak idehaza, hanem a tudományos világ, nemkülönben a politikacsinálás nyugati és keleti központjaiban is. (Például az amerikai kormányzati, a brüsszeli reagálások, a tudományos világ tiltakozásai mellett az orosz állami tévé híradója az elmúlt napokban már kétszer is terjedelmes helyszíni riportot közölt a budapesti eseményekről.) De ebben az ügyben minden érintett csúsztat. Csak ki erre, ki meg arra. Ha valaki itthon hozza szóba az elhallgatásokat, mindjárt a nemzetvezető szekeréhez kötözik. Maradnék hát annyiban: engedtessék meg kétkedni az egyik és a másik fél álláspontjában is, minthogy láthatóan mindegyik csak az igazság egyik felét tárja a nyilvánosság elé.

A Németország területén most folyó harcászati gyakorlatokhoz lengyelül, ukránul, s főleg oroszul beszélő statisztákat toboroznak.

Orosz villámháborútól tart a Baltikum – adja hírül az Euronews. A litván elhárítás szerint Moszkva hadereje 24 órán belül támadásra kész. Egykori tanítványom küldte a linket, s arra kért, hogy kommentáljam a hírt. Íme:

A CEU-ügy arra kellhet a kormánynak, hogy kierőszakolja az érdemi kapcsolatfelvételt a Trump-adminisztrációval.

Örökös lépéshátrányban vagyunk Orbán Viktor és csapatának észjárásával szemben. Jól példázza ezt a budapesti Közép-európai Egyetem (Central European University - CEU) körüli polémia. Azt követően, hogy március 28-án, kedden a kormány módosító javaslatot nyújtott be a felsőoktatási törvényhez, sokan azt vizionálták, hogy a Soros György által alapított intézmény, s annak szellemisége ellen indult támadás. Némelyek szerint az lenne a cél, hogy sóval hintsék be még a helyét is sok Fideszes alma materének, amely amúgy – amiként én látom –, mint intézmény eléggé távol tartja magát a magyarországi hétköznapoktól. De a hétvégére kiderült, hogy olyan összefüggésről is szó lehet, amire eddig nem gondoltunk.