A Németország területén most folyó harcászati gyakorlatokhoz lengyelül, ukránul, s főleg oroszul beszélő statisztákat toboroznak.

Orosz villámháborútól tart a Baltikum – adja hírül az Euronews. A litván elhárítás szerint Moszkva hadereje 24 órán belül támadásra kész. Egykori tanítványom küldte a linket, s arra kért, hogy kommentáljam a hírt. Íme:

1.) A háborút egyelőre a kommunikáció fegyvereivel vívják. A híradásban található szöveg valójában így hangzik: „A litván titkosszolgálat szerint az orosz hadsereg akár 24 órával a parancs kiadása után már képes lenne megindítani a támadást.” S bár mintha már tényleg a sarkunkban lenne a háború, de ezt egyelőre a kommunikáció fegyvereivel vívják. A szövegben lévő feltételes mód is ezt mutatja, s ez azért egészen más. Ezzel együtt nem vitás, hogy ha erre kényszerítik Oroszországot, akkor saját jól felfogott érdekében – például Szentpétervár védelmében – azonnal elfoglalja a Baltikumot.

2.) Oroszország fejleszt, de még visszafogott. Ha valaki azt hiszi, hogy amennyiben támadás éri Oroszországot a NATO részéről, és erre nem a Baltikum elfoglalásával reagálna a Kreml, az téved. Mint ahogyan az USA feltehetően azonnal lépne, ha Moszkva olyan rakétákat, és bázisokat telepítene köréje, mint amilyeneket ma Washington telepít Oroszország köré. Ehhez képest Oroszország meglehetősen visszafogottan reagál. Természetesen fejleszti haderejét - nem is akárhogyan, és gyakorlatokat tart, de saját területén, nem pedig más országokban, mint az USA, vagy Németország stb. (Szíria más lapra tartozik, de a szentpétervári metrórobbantás - nemkülönben a gyakorlatilag hetenkénti merényletek főleg Oroszország kaukázusi területein - is jelzik, hogy nem véletlenül hangsúlyozzák Moszkvában: az iszlám terrorizmus elleni egyik fő védvonal náluk húzódik. Ha feladják Szíriát, onnan már könnyen átcsapnak az iszlámállamisták a Volga-vidékre, illetve Oroszország más területeire, nemkülönben Ukrajnán keresztül Európába.)

3.) Putyin visszafogottsága a korlátokból is fakad. A Kreml vezetői még mindig a békés együttműködésre építenének, amit sok más mellett jelez a múlt héten, Arhangelszkben amerikai, kanadai, dán, norvég, kínai, indiai stb. részvétellel megtartott Arktika-konferencia, ahol az Északi-sarki térség nyersanyagainak közös kiaknázásáról volt szó, s ahol Putyin fellépésekor az amerikai CNBC televízió európai adásának műsorvezetője,  Geoff Cutmore (!) volt a moderátor, s a legkeményebb kérdések felvetője. Még ha lenne is orosz terjeszkedési szándék, amit én nem gondolok, hiszen a külső ellenség által annyiszor elpusztított területeken végre építkezni szeretnének, Oroszország gazdasága jelenleg ab ovo nem alkalmas birodalomépítő, támadó háborúra.

Mióta Nagy Katalin alatt legyőzték a törököket, s megszerezték a Krímet a Fekete-tengeri kijárat biztosításához, támadó háborút legföljebb fenyegetettség esetén, geopolitikai okokból, a határaikhoz közel indítottak. Lényegében csak akkor léptek ki abból a térségből, amikor Napóleon, vagy – Nagy-Britannia kivételével – gyakorlatilag a teljes európai gazdaság kapacitásait mozgósító Hitler erre kényszerítette őket. (1849-ben, Magyarországon Ferenc József kifejezett kérésére avatkoztak be. Paszkevics annyira nem akarta ezt, hogy külön levélben próbálta lebeszélni a cárt. Lásd a herceg Naplóját! Őt azonban kötötte a Szent Szövetségből adódó kötelezettség, meg egyébként is, Ferenc József még kezet is csókolt neki hódolata jeleként.)

4.) Újból felbomlasztanák az orosz államot. Most az a veszély fenyeget – állítják különböző orosz szakértők az állami televízió műsoraiban, hogy az Oroszország erőforrásai fölötti ellenőrzést megszerezni akaró multinacionális cégek nyomásának engedve Oroszországot, az orosz államot fel akarják bomlasztani. (Ugyanúgy ahogyan az 1905-os kudarcos főpróba után, az első világháború vége felé, 1917-ben a németek Leninék átdobásával puccsot szerveztek, s velük buktattatták meg a cári rendszert akkorra már eltörölt polgári kormányt. Más lapra tartozik, hogy Leninék aztán önjárók lettek.)

Ma a nyugatiak más módokon is erőpróbának vetik alá Moszkvát. Például leporolták a CIA által Ukrajna fellázítására az 1960-as években készíttetett tanulmányt, s az USA közreműködésével puccsot szerveztek három éve Kijevben. Előtte olyan közbeszerzési felhívást tettek közzé, amelyből egyértelmű volt, hogy a Krímet, elsősorban az orosz flotta bázisát amerikai ellenőrzés alá akarják vonni stb. Moszkva ismeretes ellenlépéseire, elsősorban a Krím visszacsatolására, gazdasági és személyi szankciókkal, sportolók külön szabályok szerinti vegzálásával, kívülről támogatott ellenzéki megmozdulások szervezésével, Putyinozással, s annak figyelmen kívül hagyásával reagált a Nyugat, hogy például Oroszország lakosságának körülbelül húsz százaléka muszlim, s hogy a népesség egy része törzsi körülmények között él, ennek ellenére a nyugati demokrácia értékrendjét kérik rajta számon.

Ha ezt még azzal is tetéznénk, hogy Oroszországot fegyveresen is megtámadnánk, akkor isten mentsen nekünk, mert az oroszok ugyanúgy a teljes népességet mozgósító honvédő háborúval reagálnának erre, mint amikor anno a lengyelek elfoglalták Moszkvát, mint amikor a svédeket, vagy a mongol tatárokat kellett kiverni, vagy mint Napóleon, illetve Hitler esetén. Aztán biztosítandó magukat ismét nem állnának meg Párizsig, vagy mint később Berlinig.

Ebben a folyamatban nem túl jó hír, amit a Kommerszant nevű, ellenzéki orosz lap is megerősített, hogy a Németország területén most folyó harcászati gyakorlatokhoz lengyelül, ukránul, s főleg oroszul beszélő statisztákat toboroznak. Egy ebből a célból létrehozott faluba telepítik őket, hogy a katonák – úgymond békefenntartó céllal – gyakorolhassák, miként kell elfoglalni a falvakat a szláv nyelveken beszélő lakossággal kommunikálva. De miért van szükség békefenntartásra ott, ahol nem akarunk háborút megvívni? #

CÍMKÉP: Álcaszerelésben masírozó NATO-katonák (Fotó: Reuters)