A CEU-ügy arra kellhet a kormánynak, hogy kierőszakolja az érdemi kapcsolatfelvételt a Trump-adminisztrációval.

Örökös lépéshátrányban vagyunk Orbán Viktor és csapatának észjárásával szemben. Jól példázza ezt a budapesti Közép-európai Egyetem (Central European University - CEU) körüli polémia. Azt követően, hogy március 28-án, kedden a kormány módosító javaslatot nyújtott be a felsőoktatási törvényhez, sokan azt vizionálták, hogy a Soros György által alapított intézmény, s annak szellemisége ellen indult támadás. Némelyek szerint az lenne a cél, hogy sóval hintsék be még a helyét is sok Fideszes alma materének, amely amúgy – amiként én látom –, mint intézmény eléggé távol tartja magát a magyarországi hétköznapoktól. De a hétvégére kiderült, hogy olyan összefüggésről is szó lehet, amire eddig nem gondoltunk.

Magam abban a keretben ábrázoltam a történetet, hogy térségünk, ezen belül is Magyarország, mindinkább az eurázsiai erőforrásokért folyó küzdelem terepévé válik. Ennek részeként az események hátterében, az amerikaiak mellett, a lehetséges orosz érdekekkel, Vlagyimir Putyin államfő és Orbán Viktor miniszterelnök korántsem egyenrangú kapcsolatával hozakodtam elő a március 31-én hajnalban a Bekiáltás blogra feltöltött cikkemben. Azt írtam némi iróniával a CEU általam vélt küldetéséről: „begyűjteni a posztszovjet térség országaiból a fiatalok válogatott csoportjait, hogy aztán visszaküldjék őket, nyilvánvalóan nemes megbízatásokkal”. Ennek  kézenfekvő velejárójaként vetettem fel azt a lehetőséget, hogy a tényleges spionázs utánpótlásának biztosításához is használhatják az intézményt a titkosszolgálatok. Ezt fejezte ki a poszt címe: Kémek is válhatnak belőlük.

Meglepetésemre, néhány órával később – persze a kicsi James Bondok nélkül – hasonlóval állt elő az egykori pénzügyminiszter, Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom Párt elnöke, nem mellesleg a CEU tanára. Csakhogy, amit én egyfajta konteóként, konspirációs teóriaként, szarkazmussal, feltételesen, s legalább egy mozzanat erejéig geopolitikai összefüggésre is utalva adtam elő, azt ő mindössze egyetlen okra vezette vissza, ám annál eltökéltebben. Azt állította a Hír Tv-ben:

Lényegében bizonyítottnak vehető, hogy „Putyin miatt zárnák be a CEU-t", az orosz államfő instruálta Orbánt a CEU-ellenes lépésre.

Ugyan bizonyítani semmit nem bizonyított, de közelebbről meg nem nevezett orosz sajtóforrásokra hivatkozva azt mondta: a februári budapesti látogatásakor „Putyin orosz elnök felsorolta a magyar miniszterelnöknek, hogy itt van egy intézmény Budapesten, amely túl sok ellenállót, szabad gondolkodót nevel. Oroszországban, Ukrajnában, Grúziában tele vannak a különböző szakintézmények, netán kormányzati elemek olyan emberekkel, akik valamikor a CEU-n tanultak. Nem kellene az ellenállásnak a fészkét netán bezárni?”

A liberális értelmiség tagjainak többségéhez hasonlóan, a Bokros mondataiban általában is tetten érhető leplezetlen Putyinozás, mint a világ szinte összes jelenségének magyarázata fölött most nem időznék el. Azt sem fejtegetném itt, miért tartja magától értetődőnek ez a réteg, hogy – Soros György nyílt társadalom koncepciója jegyében – a Föld minden szegletében terjeszteni kell Amerika értékrendjét, akár akarják az ott élők, akár nem, akár beleillik ez történelmi-kulturális örökségükbe, akár nem. A kettős mércének azon bámulatos megnyilvánulásán sem tamáskodnék ezúttal, hogy milyen megértő ez a küldetéstudatos értelmiség, ha nyers gazdasági céljai érdekében indít az USA százezrek pusztulásával, milliók földön futóvá válásával járó háborúkat, illetve készít elő véres hatalomváltásokat, ellenben más hatalmak vezetőit jóval kisebb horderejű esetekben is azonnal háborús bűnökkel vádolja.

Itt és most csupán Orbán Viktor és csapata, valamint a washingtoni adminisztráció kapcsolatának viszonyában nézném az eseményeket. Erre fókuszálva az derül ki: a budapesti nagykövetségen keresztül már szerdán aggodalmaskodva reagált a magyar lépésre a washingtoni kormány. Csütörtökön Ben Cardin, az amerikai szenátus külügyi bizottságának rangidős tagja adott ki közleményt, amelyben szintén óvatoskodva mutatott rá, hogy a budapesti amerikai egyetemet érintő, tervezett intézkedést át kellene még gondolni. Pénteken az amerikai külügyi kormányzat szóvivője, Mark C. Toner eresztett meg egy ejnye-bejnyét. Viszont igy jött el végre az idő, hogy a magyar szóvivő, az egyébként CEU-diplomás Kovács Zoltán is bejelenthesse:

„Magyarország kormánya készen áll arra, hogy tárgyalásokat folytasson az Egyesült Államok kormányával Soros György Magyarországon működő egyeteméről.”

Persze, meglehetősen kicsinyes dolog egy kormányközleményben a nyilvánvalóan célzatos Sorosozás, amit az jelez, hogy a magyar fél reagálásában az egyetemet csak az itt olvasható módon említik, hivatalos nevén egyszer sem. De leghamarabb alighanem efölött térnek napirendre az érintettek. Mindenesetre a feltűnően visszafogott hangvételű üzenetek ismeretében talán megkockáztathatjuk: az egész CEU-ügy arra kellhet az Orbán-kabinetnek, hogy kierőszakolja az érdemi kapcsolatfelvételt a Trump-adminisztrációval, esetleg magával Donald Trumppal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével is. Mert ez mindmáig várat magára annak ellenére, hogy a magyar kormányfő nagy reményeket fűzött a washingtoni hatalomváltáshoz. De sem az elnöki beiktatásra nem hívták meg, sem más formában nem adták Orbán Viktor tudomására, hogy a jövőben különleges elbánásra számíthat annak ellentételezéseként, hogy a választási kampány időszakában egyetlen Európai Uniós vezetőként állt ki Trump mellett.

A TANULSÁG: bizony, kétszeresen nehéz annak, aki egyszerre akarja és/vagy kényszerül Moszkva és Washington urát szolgálni. De talán most legalább Washingtonba bebocsáttatik! Vagy mégsem. Ám lássuk be, ez azért még sincs így rendben! Mert egy dolog, hogy mi képtelenek vagyunk előre kitalálni, mire készül Orbán Viktor, de hogy ő sem éri soha utol a nagyokat, az végképp skandalum!#

CÍMKÉP: Washingtoni utcarészlet Behajtani tilos táblával (Saját felvétel)