Még mindig nincs hír a terroristák finanszírozásában szerepet játszó számlák zárolásáról, a pénzmosást lehetővé tett országok elleni szankciókról.

Az iszlámállamista szervezet 500 benzinszállító kamionját semmisítették meg az orosz bombázók november 18-án. Az oldalon, ahonnan az illusztráló - mint utóbb kiderült, másutt készült - fotó származik, mozgókép is elérhető a terroristák kőolajtartályainak szerdai bombázásáról. A katonai akció nem érhette váratlanul a világot, hiszen Vlagyimir Putyin orosz államfő november 16-án, hétfőn a világ legfejlettebb húsz országa, a G20-csoport törökországi tanácskozása végén megtartott sajtótájékoztatón többek között bejelentette: negyven állam érintett a radikális iszlamistákkal folytatott illegális olaj- és műkincs-értékesítés szervezésében.

Már Obama is elképzelhetőnek tart bizonyos együttműködést Oroszországgal. Negyven ország érintett az Iszlám Állammal folytatott illegális olaj- és műkincs-értékesítés szervezésében.

Egyre inkább kiverekszi magát az elszigeteltségből Oroszország. Ez szűrhető le az általam átnézett, a G20, azaz a legfejlettebb húsz országot tömörítő csoportosulás vezetőinek a törökországi Antalyában zajlott tanácskozásával foglalkozó híradásokból. Ugyanezt angolul beütve a Google keresőjébe (End isolation of Russia) nyilvánvaló, hogy az elmúlt időszakban sokan jutottak ehhez hasonló következtetésre, esetleg írták, mondták azt, hogy helyes lenne, ha véget érne Oroszországnak a nemzetközi porondról kiszorítására irányuló törekvés. Természetesen jócskán vannak ellendrukkerek is, jóllehet a találkozó végén megtartott sajtótájékoztatón maga Vlagyimir Putyin fogalmazott így: a megelőző, ausztráliai csúcstalálkozón a mostaninál feszültebb volt köztünk a viszony.

Lehetséges, hogy pálfordulás történt? Talán nem tévedünk, ha erről csak a G20-ak törökországi ülése után dönt a kormányfő, aki vélhetően emiatt halasztotta el a FIDESZ-kongresszust.  

Alighanem először rendelt el az Orbán-kormány nemzeti gyásznapot EU-lobogó levonásával. Az erről szombat este megjelent rendelet a pénteki párizsi terrortámadásokban elhunyt áldozatok emlékére november 15-ét, vasárnapot nemzeti gyásznappá nyilvánítja. 

A politikusok már szállítják a kemény szavakat a párizsi merényletek nyomán.

Az Iszlám Állam a nyugati vezetők kezére játszik. Az Európai Unió tagállamaiban az állam- és kormányfőknek sikerült teljesen lejáratniuk magukat azzal, ahogyan a menekültek ügyében szónokoltak. Hol ilyen, hol olyan dörgedelmeket, sőt ostobaságokat kiáltottak világgá, de valójában tehetetlenkedtek, költséges pótcselekvésekkel múlatták az időt. Nyugatabbra és Keletebbre is igazából csak arra futotta erejükből, hogy egymás alá pakoljanak. Viszont a péntekről szombatra virradó éjszakán, Párizsban végrehajtott hat merénylet ismét hősies pózba merevíti őket.

A Göncz Árpád sírhelyének közelében megtapasztalt magány-élmény vehette rá a kormányfőt a méltató szavakra.

Bekiáltott egy ismeretlen Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki feleségével együtt magánemberként érkezett Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság első elnökének gyászszertartására az Óbudai temetőbe, november 6-án.

Arról senki nem tehet, ha meleg. Azért illesse bírálat, ha akár politikusként, akár hétköznapi emberként gátlástalan!

Annak idején nem kiáltottam be Ungár Klárának: kettős mércével mér, amikor Kocsis Máté vélt vagy valóságos szexuális identitását emlegette fel politikai indíttatású kiszólásaiban. Mulasztásom magyarázata: májusban elkerülte a figyelmemet, hogy a liberális politikus egy Facebook-posztjában, valamint a Nol.hu-nak adott nyilatkozatában azt vélelmezte Kocsis Máté budapesti VIII. kerületi polgármesterről és egy másik kormánypárti politikusról, hogy bujkáló melegek. Magyarázatai szerint mindezt azért tette, mert felháborították Orbán Viktor Fidesz pártelnök homofób kijelentései, amelyekkel szemben Kocsis és említett politikus társa, akik Ungár szerint melegek, nem állnak ki meleg társaik mellett.

Oroszország és szövetségesei, illetve az USA koalíciójának hadereje között folyik a versengés Szíriában – állítja egy kínai szakértő.

Idehaza is vitatéma, milyen céllal nyúltak bele a közel-keleti darázsfészekbe a moszkvai vezetők azzal, hogy szeptember 30-án – formálisan Bassár el-Aszad elnök kérésére, s ezzel a nemzetközi jog előírásait követve – bevetették az orosz légierőt Szíriában. 

Van, aki azt állítja: az Ukrajnában játszott szerepükről akarják elterelni a figyelmet. Más azt gondolja: az Oroszország elleni gazdasági szankciók miatt vágnak vissza az Európai Unió országainak – a légitámadások miatt még többen menekülnek el a térségből Nyugat-Európába, ami, ott egyre több gondot okoz. Maga Vlagyimir Putyin államfő és környezete szerint mindenekelőtt önvédelmi céllal avatkoztak be, mert a Kaukázus felől, illetve újabban a Közel-Keleten berendezkedett Iszlám Állam miatt több mint két évtizede terrorfenyegetettségben élnek az oroszok – amint erről az Oroszországot védi Putyin Szíriában című összefoglalóban is írtam.

Délről és Keletről is megtámadhatják a szélsőséges iszlamisták a Volga-vidéket.

Bár nyilvánosan még berzenkedik az Obama-adminisztráció, lassan beletörődik, hogy Oroszország – úgymond a törvényes szíriai kormány kérésére – nyílt katonai segítséget nyújt az Aszad-rezsimnek. Az orosz légierő szeptember 30-ai óta támogatja, hogy a szíriai hadsereg visszafoglalhassa az országnak az elmúlt években elveszített területeit. Ezeken az USA és közel-keleti szövetségeseinek segédletével – néha elképesztő fiaskók révén – fegyverekhez, lőszerekhez és pénzügyi forrásokhoz jutott felkelők, terroristák, radikális iszlamisták rendezkedtek be.

A DK elnöke abba a rádiósba mart bele, aki gyakran szakmai presztízsét is kockáztatva állt ki mellette a műsoraiban.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy az elmúlt napokban még az úgynevezett baloldalon sem a Gyurcsány Ferenc által nyilvánosságra hozott Sokak Magyarországa című úgymond röpirat tartalma, hanem az azzal kapcsolatos purparlé került a viták középpontjába.

A Spíler blog 2004-től mostanáig huszonkét Gyurcsány-programot szedett össze, amit a szavazási táblázat után adok közre. Nem csoda hát, hogy a jelek szerint az ellenzékiek többségét is zavarják már az egykori miniszterelnök terméketlen próbálkozásai. Ez a mostani dokumentum sem hoz igazán újat a helyzetértékelésben, a társadalmi célok kijelölésében és a cselekvés formáinak megjelölésében. Ráadásul hiteltelen a szándék – amint Horváth Gábor is írja a Népszabadságban –, hogy „Gyurcsány egy olyan baloldalt próbál meg újraéleszteni, amelynek bajaihoz maga is jelentősen hozzájárult”, s aki „Előkészítetlen lemondásával kiszolgáltatta az országot a neohorthysta restaurációnak, így a magyarok nyakára szabadult a kétharmados Orbán-rezsim”. Eközben „Most sem hagy kétséget, hogy ő akarja megszabni az események menetét – miután arra másoknak, részben miatta, esélyük sincs”.

Minthogy érdemben nincs miről vitázni, maradnak a körítéssel kapcsolatos csaták.

Kissinger szerint szövetkezni kell Oroszországgal, ellenben atomfegyverkezési verseny kezdődhet a Közel-Keleten.

Háború, vagy béke: ember, állam, a nagy konfliktus-fenyegetettség a XXI. században. Ez az a témakör, amit a világ harminc országából érkezett politológusok, politikusok szakértők, újságírók elé állítottak az oroszországi Szocsiban rendezett Valdaj Fórum idei szervezői. A rendezvényen a béke és a háború kérdéseit társadalmi, nemzetközi, vallási összefüggésekben, valamint az államok közötti gazdasági együttműködést áttekintve értelmezték az előadók. Az évente némileg változó összetételben összeülő nemzetközi vitaklub XII. ülésszakán Vlagyimir Putyin orosz államfő, a Rusposters csoportosítása szerint, saját alcímeimmel kiemelve, tíz témakört érintett az október 22-ei záróbeszédben:

1.) Információs háború

2.) Az őslakosok és a bevándorlók közötti ellentétek

3.) A terroristák elleni álságos háború

4.) Kettős mérce a terroristák megítélésében

5.) Kereskedelmi-szankciós háború

6.) Az USA európai rakétatelepítései

7.) A Nyugat tevékenysége a Közel-Keleten

8.) Oroszország szíriai hadműveletei

9.) A közel-keleti konfliktus rendezése

10.) Szíria politikai stabilizálása

Az orosz elnök kimondva–kimondatlanul azt érzékeltette, hogy az ezekkel kapcsolatban felvetett – a cikkem végén, a függelékben, részletesebben is taglalt – kérdésekre adott válaszoktól függ, hogy háborúk sorozata, vagy béke vár-e a Föld lakóira.