A DK elnöke abba a rádiósba mart bele, aki gyakran szakmai presztízsét is kockáztatva állt ki mellette a műsoraiban.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy az elmúlt napokban még az úgynevezett baloldalon sem a Gyurcsány Ferenc által nyilvánosságra hozott Sokak Magyarországa című úgymond röpirat tartalma, hanem az azzal kapcsolatos purparlé került a viták középpontjába.

A Spíler blog 2004-től mostanáig huszonkét Gyurcsány-programot szedett össze, amit a szavazási táblázat után adok közre. Nem csoda hát, hogy a jelek szerint az ellenzékiek többségét is zavarják már az egykori miniszterelnök terméketlen próbálkozásai. Ez a mostani dokumentum sem hoz igazán újat a helyzetértékelésben, a társadalmi célok kijelölésében és a cselekvés formáinak megjelölésében. Ráadásul hiteltelen a szándék – amint Horváth Gábor is írja a Népszabadságban –, hogy „Gyurcsány egy olyan baloldalt próbál meg újraéleszteni, amelynek bajaihoz maga is jelentősen hozzájárult”, s aki „Előkészítetlen lemondásával kiszolgáltatta az országot a neohorthysta restaurációnak, így a magyarok nyakára szabadult a kétharmados Orbán-rezsim”. Eközben „Most sem hagy kétséget, hogy ő akarja megszabni az események menetét – miután arra másoknak, részben miatta, esélyük sincs”.

Minthogy érdemben nincs miről vitázni, maradnak a körítéssel kapcsolatos csaták.

Ezeket Bolgár György és Gyurcsány Ferenc október 22-ei, Klubrádióbeli szópárbaja nyitotta meg. Ennek leírt szövege csak részben képes érzékeltetni mekkora feszültség közepette zajlott a két fél összecsapása. Már ekkor sem a dokumentum tartalma, hanem a magát sértve érző politikus zabolátlan vádjainak sorozata állt a középpontban.

Mindezt Zöldi László, a Médianaplóban így foglalta össze: Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke „tőle szokatlan módon kiosztotta, megleckéztette, rendreutasította a Klubrádió műsorvezetőjét”, amit legföljebb magyarázni lehet, de mentegetni nem. A szintén újságíró Szilágyi Gábor viszont Zöldivel vitatkozott, amikor ezt írta a Facebookon: „Nemigen értem, miért védi Bolgárt Zöldi ebben a cikkben. Gyurcsány csak azt jelezte, amit szinte minden értelmesebb betelefonálója kénytelen tapasztalni és a hallgatók percekig hallgatni: BGY elképzeléseit a világról. MI hallgatók EGYMÁSRA vagyunk kíváncsiak, nem Bolgárúrra”.

Általában nekem sem tetszik, ahogyan Bolgár György eléri, hogy mindig, s szinte minden áron az ő értékrendje uralja a műsorát. Csakhogy ez az ő műsora! Amíg a rádió tulajdonosa jónak látja, hogy egy adott elfogultság tükröződjék az adásokban, a hallgató legföljebb annyit tehet, hogy elkapcsol onnan. Más kérdés, hogy ma már alig van hova… Most azonban nem Bolgár György hibázott, hanem Gyurcsány Ferenc.

Persze, lehet azt mondani, hogy Bolgárnak sem kellett volna önérzeteskednie, amikor őt Gyurcsány újságíróként és személyében is támadta. Időben észbe kellett volna kapnia, hogy a tetemes műsoridő nagy része nem a röpirat bemutatásával és megvitatásával megy el. De az vesse rá az első követ, aki képes lenne teljesen higgadt maradni, amikor egy vele addig több mint szíves viszonyban lévő interjúalany váratlanul azzal vádolja meg élő adásban, hogy ő is csak nyafog. Meg hogy középszerű, amit persze mindjárt vissza is von, mondván, Bolgárt nem ilyennek tartja, de ugyanabban a mondatban azért a silány többségről is szól. Aztán mégiscsak szóba hozza, hogy a riporter is beszáll az ő karaktergyilkosságába, miközben műsorvezetői önmagát építi. És sok egyéb mellett a végén az ártó percembereknek, köztük újságíróknak is szentel egy gondolatfutamot, amit akár Bolgár is magára vehet.

Mindez számomra, akik sok éven keresztül készítettem elő interjúkra különféle országos vezetőket, azt üzente: Gyurcsány Ferenc elmulasztotta a felkészülést a beszélgetésre. Anélkül, hogy részletezném az interjú pr-akcióként való értelmezését, s tervezésének részleteit, csak azt jegyzem meg, hogy az interjúalany oldaláról célt, célcsoportot tűzünk ki. Ezt követően feltérképezzük, hogy az adott helyzetben, az adott médium konkrét újságírójának milyen szándékai lehetnek, s e lehetséges sokféle szándék, milyen kérdésekben fogalmazódhat meg. Ezután két-három dramaturgiai modellt állítunk fel a beszélgetés feltételezhetőn újságírói vezetésére, s kidolgozzuk a variációknak megfelelő kérdéssorokra reagálást.

Már a beszélgetés kezdetén nyilvánvaló volt számomra, hogy a volt miniszterelnök nem számolt a legkézenfekvőbb felvetéssel. Történetesen azzal, ami az ellenzékiek többségét is foglalkoztatja vele kapcsolatban, s amit éppen ezért Bolgár Györgynek kutya kötelessége volt megpendítenie: „Egy alapvető problémám van, de ez valószínűleg sokak problémája, vagy sokakban felvetődik, már megint éppen miért a Gyurcsány? Hát nem ő lesz ezáltal az akadálya annak a szükséges demokratikus összefogásnak, amit ő is ismételten sürget?”

Ha Gyurcsány előkészül erre, majd tárgyszerűen válaszol, nem pedig azonnal nyafogásnak minősíti a kérdést, akár ő maga térhetett volna át a Sokak Magyarországa című röpiratának ismertetésére. A vele eddig mindig együttműködő Bolgár biztosan lehetővé tette volna számára, hogy kifejtse eszméit. Ezzel szemben a Demokratikus Koalíció elnöke nemhogy a sokak Magyarországa felé tett egy lépést ezzel a beszélgetéssel, de még annak a nagyhatású rádiós műsorvezetőnek a jóindulatát is eljátszotta, aki korábban egészen kínos helyzetekben, olykor saját szakmai presztízsét is kockáztatva állt ki mellette a műsoraiban. #

FOTÓ: Gyurcsány Ferenc és Bolgár György egy 2007-es MTI-fotón, a Klubrádió stúdiójában

A Spíler-blog összeállítása a Gyurcsány-programokról:

2004. Merjünk baloldalinak lenni

2004. Lendületben az ország

2005. Útközben

2005. 100 lépés program

2006. Új Magyarország program

2006. Új egyensúly

2007. Szembenézés

2007. Zászlóshajó program

2007. 48 pont

2007. 7 pontos tisztasági csomag

2008. Megegyezés

2008. A józan ész nevében

2008. Új Tulajdonosi Program

2008. Munka, tudás, tulajdon

2009. Négy pilléres pakk Kelet-Közép-Európának

2011. 20 pont

2013. Európai Magyarországot! Demokráciát, biztonságot, fejlődést!

2013. Krédó

2013. 16 pont

2013. 33 pont

2014. Angyalok vagy ördögök?

2015. Sokak Magyarországa