Kissinger szerint szövetkezni kell Oroszországgal, ellenben atomfegyverkezési verseny kezdődhet a Közel-Keleten.

Háború, vagy béke: ember, állam, a nagy konfliktus-fenyegetettség a XXI. században. Ez az a témakör, amit a világ harminc országából érkezett politológusok, politikusok szakértők, újságírók elé állítottak az oroszországi Szocsiban rendezett Valdaj Fórum idei szervezői. A rendezvényen a béke és a háború kérdéseit társadalmi, nemzetközi, vallási összefüggésekben, valamint az államok közötti gazdasági együttműködést áttekintve értelmezték az előadók. Az évente némileg változó összetételben összeülő nemzetközi vitaklub XII. ülésszakán Vlagyimir Putyin orosz államfő, a Rusposters csoportosítása szerint, saját alcímeimmel kiemelve, tíz témakört érintett az október 22-ei záróbeszédben:

1.) Információs háború

2.) Az őslakosok és a bevándorlók közötti ellentétek

3.) A terroristák elleni álságos háború

4.) Kettős mérce a terroristák megítélésében

5.) Kereskedelmi-szankciós háború

6.) Az USA európai rakétatelepítései

7.) A Nyugat tevékenysége a Közel-Keleten

8.) Oroszország szíriai hadműveletei

9.) A közel-keleti konfliktus rendezése

10.) Szíria politikai stabilizálása

Az orosz elnök kimondva–kimondatlanul azt érzékeltette, hogy az ezekkel kapcsolatban felvetett – a cikkem végén, a függelékben, részletesebben is taglalt – kérdésekre adott válaszoktól függ, hogy háborúk sorozata, vagy béke vár-e a Föld lakóira.

Végigfütyörészik a temetőt

Véletlen, vagy sem, mindenesetre az orosz elnök beszéde előtt néhány nappal a New York-i Wall Street Journalban megjelent, A path out of Middle East Collapse című írásában Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter azt fejtette ki, hogy a Nyugatnak szövetségre kell lépnie Oroszországgal. Csak így akadályozható meg, hogy a Közel-Keleten atomfegyverkezési verseny alakuljon ki, s hogy a líbiai, a szíriai, az iraki és a jemeni állam szétesése miatt, ezek helyén a saria törvénye szerint kormányzó Iszlám Kalifátus jöjjön létre.

Kissinger cikkét a konzervatív párti, tehát az USA-t jelenleg kormányzó politikai erővel ellentétes felfogású American Thinker Facebook-oldalán foglalja össze és kommentálja James Lewis. Eszerint „A mi eltévedt liberálisaink végigfütyörészik ezt a temetőt, hogy Obamát védjék. De a következő elnöknek már nem lesz ilyen esélye.” Aztán, nyomatékosítja, hogy a Kissinger által ajánlott orosz–nyugat szövetséggel megmenekülhet a világ egy lehetséges egy atomkatasztrófától. Emellett a hozadékok közé tartozhat az úgymond örvénybe került Izrael megmentése, Irán kontrollálása és az, hogy kiszámíthatóbbá válhat a putyini Oroszország, amelynek stratégiai céljait a nyugat képtelen volt átlátni az elmúlt időszakban.

Megjegyzem, a nyugattal való, a II. világháború alatti szövetséghez hasonló javaslat eredetileg az orosz elnöktől származik. Vlagyimir Putyin az ENSZ közgyűlésen, szeptember 28-án elmondott beszédében indítványozta, hogy

„egyesítsük erőinket az előttünk álló új problémák megoldása érdekében, és hozzunk létre egy igazán széles nemzetközi terroristaellenes koalíciót. Ahogyan a Hitler ellenes szövetség idején történt, ez a koalíció képes lenne sorai között egyesíteni a legkülönfélébb erőket, amelyek készek határozottan szembeszállni azokkal, akik, akár a nácik, elhintik a rosszat és az emberek közötti gyűlölködést”.

Oroszországot is fenyegetik

Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a közel-keleti helyzet, továbbá az észak-afrikai zendülések és polgárháborúk egyrészt menekültáradattal  fenyegetik Nyugat-Európát. Másrészt, ahogyan ezt immár egyre több nyugati szakértő is elfogadja, a szélsőséges iszlamisták a Kaukázuson keresztül, illetve Afganisztán felől akarnak betörni az oroszországi területekre.

Mégis részvétlenség fogadta Putyin indítványát, aki aztán néhány nap múltán – úgymond a törvényes kormány kérésére – Szíria fölé küldte a bombázókat. Oroszország a maga módján kezdte el a rendteremtést. Mint jó néhány, a hatalom felső köreihez tartozó moszkvai vezető kifejtette: az USA eddigi beavatkozásai nyomán csak mélyült a válság, amely országukra egyre nagyobb, közvetlen fenyegetést jelent.

De ne csak az USA-t marasztaljuk el! Az Európai Unió országait kormányzó  vezetők felelősségét se söpörjük a szőnyeg alá! Éveken át figyelmen kívül hagyták, hogy a Nyugat közel-keleti és észak-afrikai beavatkozásai nyomán milliós tömegek kényszerülnek menekülttáborokba. Nem számoltak azzal, hogy mikor már teljesen kilátástalannak látják a helyzetüket, egyszer csak elindulnak ezek a tömegek. Az európai politikusoknak eszébe sem jutott – legalábbis nem tudunk erről –, hogy feltegyék a kérdést Washingtonban: mi az oka annak, hogy minél többet bombázzák a térséget, annál inkább nő a szélsőséges iszlám csoportok befolyása.

Már megint Putyin a hibás

Azt sem akadályozták meg, hogy állampolgáraik százával, ezrével vegyenek részt a közel-keleti háborúban, majd onnan, mintha mi sem történt volna, visszatérjenek. Rezignáltan vették tudomásul, hogy Görögország, Olaszország, Spanyolország régóta küzd az egyre növekvő számú menekülttel és emigránssal. Homokba dugták a fejüket, s talán arra gondoltak: majd csak lesz valahogy. Jóllehet ennek az évnek az elején a magyarországi kormány végre hozzálátott a cselekvéshez, de ebben sem volt sok köszönet. Mert több mint fél éven át csak az idegengyűlölet felkeltésére alkalmas propaganda-hadműveletekre koncentráltak. Ráadásul Orbán Viktor kormányfő májusban, az Európai Parlamentben többször is nyomatékosítva kijelentette: más országok ne avatkozzanak be a magyar határvédelembe.

Ez az általában béna, illetve külön utas hozzáállás ma is tart. Ehhez képest október 22-én Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter azt bírta nyilatkozni az amerikai külügyminiszterrel, John Kerry-vel közösen tartott sajtókonferencián, hogy az orosz légierő szíriai műveletei bonyolultabbá tették a helyzetet, és ez az oka annak, hogy nőtt a Szíriából menekülők száma. Maga Kerry – akinek az AP hírügynökség által ezekben a napokban közreadott megnyilatkozásai általában nem harcos hangvételűek – kijelentette: Bassár el-Aszad elnök akadálya a megegyezésnek. Közvetlenül ezt megelőzően a Fehér Ház szóvivője azzal reagált a szír elnök moszkvai tárgyalására: Aszad támogatása miatt Szíriában erősödik a szélsőségességgel fenyegetettség.

Ahogy pestiesen mondják: egészen ügyes. Annyi tehetetlenkedés után most végre megtalálták a fő bűnöst, aki természetesen már megint az orosz medve. Függetlenül attól, hogy mi történt és mi nem történt a közel-keleti térségben – magában Szíriában, továbbá Libanonban, Irakban, Jemenben, Szaúd-Arábiában, Izraelben Afganisztánban stb. – addig, amíg az oroszok nem léptek a színre. És mi, agymosottak, megint csak elhisszük, hogy Moszkva, és csak Moszkva tehet mindenről. Mert még a vízcsapból is ez fog folyni.

A világbékéig persze várnunk kell, amíg ömlik a propagandafolyam. Addig fityisz nekünk, és fityisz neked is Kissinger! #

KÖSZÖNET Kemény Lászlónak a Kissinger-cikk közreadásáért

FOTÓ: RBK

FÜGGELÉK: A Putyin-beszéd összefoglalása

Az eredeti, teljes szöveg és videó oroszul: itt

1.) INFORMÁCIÓS HÁBORÚ Putyin szerint abba kell hagyni az információs háborút. Ugyanis ebben az információs háborúban a szólásszabadság, az információk szabad áramlásának bajnokai most arra törekszenek, hogy ellenséges propagandának minősítsék az olyan szempontokat, amelyek nem felelnek meg az ő felfogásuknak, s amelyek ellen, szerintük, akár antidemokratikus eszközökkel – az egyedül helyes vélemény leszögezésével, az események sajátos értelmezésével, elhallgatásokkal – is szabad harcolni. Ehhez kapcsolódik, hogy a tömegmédia hatására a nagyközönségben gyengült a háborúk elleni ellenérzés, mert a médiából nem érzékelik, hogy a háború milyen emberi szenvedéssel, rombolással jár. Ráadásul a háborús terminológia immár átszövi az élet minden területét.

2.) AZ ŐSLAKOSOK ÉS A BEVÁNDORLÓK KÖZÖTTI ELLENTÉTEK Elejét kell venni a migrációs válságnak, amely mindenütt felszítja a nacionalizmust, és folytonos társadalmi türelmetlenséghez, konfliktusokhoz vezet. Nem érdemes lakkozni, hogy a tősgyökeres lakosság - minden együttérzése mellett -  tartózkodva beszél az idegenek betöréséről, a bűnözési helyzet romlásáról, a menekültekre fordított költségvetési forrásokról.

3.) A TERRORISTÁK ELLENI ÁLSÁGOS HÁBORÚ Abba kell hagyni a kettős játékot, amelyben egyrészt azt a látszatot keltik, hogy egyesek harcolnak a terrorizmus ellen, miközben felhasználják a terroristákat bizonyos nem kívánatos rendszerek megdöntésére.

4.) KETTŐS MÉRCE A TERRORISTÁK MEGÍTÉLÉSÉBEN Tarthatatlan az a helyzet, hogy egyes terrorista csoportokat mérsékelteknek, másokat radikálisoknak tekintenek. Nincs ilyen. Az eszközeik egyformák: terror, gyilkosságok, az emberek megfélemlítése, beletörődő tömeggé formálása. Céljaik is ugyanazok: a pénzért, a pénzen való osztozkodásért, a jövedelemforrások fölötti ellenőrzésért, az általuk befolyás alatt tartott térség növelésért harcolnak, nem eszmékért, hívják őket al-Kaidának, Iszlám Államnak, Dzsabat al-Nuszrának, amelyek olykor egymással is háborúban állnak. Fenyegetik az emberi civilizáció, benne a világvallások értékeit, kompromittálva még az iszlámot is, amellyel csupán elfedezik valódi céljaikat. 

5.) A KERESKEDELMI–SZANKCIÓS HÁBORÚK a konkurencia tönkretételét, a piacról való kiszorítását szolgálják. Ennek immár az olyan európai társaságok is kárvallottjai, amelyeket az USA sorozatosan bírságokkal sújt, mert meg merték szegni az egyoldalú amerikai szankciókat. Nem szövetségesekkel, de vazallusokkal viselkednek így, amikor megbüntetik őket helytelen magatartásukért.

6.) AZ USA EURÓPAI RAKÉTATELEPÍTÉSEI A napokban sor került az amerikai légelhárítási rendszerek (PRO) első európai kipróbálására. Átvertek bennünket. Beigazolódott a gyanúnk, amit amerikai kollégáinknak korábban szóvá tettünk: nem a hipotetikus iráni atomfegyver-veszélyről van itt szó, hanem a katonai egyensúly megbontására tett lépésekről, amelyekkel nem csak a geopolitikai ellenfeleket, de a szövetségeseket is uralni lehet. Mindez magát az USA-t is fenyegetett helyzetbe hozza.

7.) A NYUGAT TEVÉKENYSÉGE A KÖZEL-KELETEN A nemzetközi közvéleménynek el kell azon gondolkodnia, nem kellene-e koordinálnia a tevékenységét a konfliktus-zónákban az ott élőkkel…

8.) OROSZORSZÁG SZÍRIAI HADMŰVELETEI a békét szolgálják, miután Szíria hivatalos hatalmi szervei ezzel a kéréssel fordultak hozzánk.

9.) A KÖZEL-KELETI KONFLIKTUS RENDEZÉSÉNEK feltétele mindenekelőtt az, hogy megszabadítsuk Szíria és Irak területét a terroristáktól, s lehetetlenné tegyük, hogy működésüket más régiókba helyezzék át. Ennek érdekében egyesíteni kell minden erőt: Irak és Szíria reguláris hadseregét, a kurd önkéntesek alakulatait, a különféle ellenzéki csoportokat, amelyek valóban készek a terroristák tényleges szétzúzására.

10.) SZÍRIA POLITIKAI STABILIZÁLÁSA Nyilvánvaló, hogy a háborús győzelem nem old meg minden problémát. A szíriaiaknak kell dönteniük a sorsukról. Ebben a politikai folyamatban részt kell kapnia a társadalom valamennyi egészséges, hazafias, szerveződésének. A nemzetközi közösségnek kifejezetten korrekt, tiszteletteljes együttműködést kell tanúsítania, nem pedig kívülről, ultimátumokkal, zsarolással és fenyegetéssel fellépnie.

Megjegyzem, Vlagyimir Putyin beszédének egésze, az összes bíráló megjegyzés ellenére, együttműködési készséget fejezett ki mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokkal. A helyes irányban tett lépésként értékelte a szíriai katonai műveletekkel kapcsolatos információcserére vonatkozó eddigi megállapodásokat, s ezek körének bővítését szorgalmazta. Mint mondta, az a fő, hogy mint szövetségest fogadjuk el egymást a közös harcban, viselkedjünk becsületesen és nyíltan. Csak így garantálható a terroristák feletti győzelem.