Még mindig nincs hír a terroristák finanszírozásában szerepet játszó számlák zárolásáról, a pénzmosást lehetővé tett országok elleni szankciókról.

Az iszlámállamista szervezet 500 benzinszállító kamionját semmisítették meg az orosz bombázók november 18-án. Az oldalon, ahonnan az illusztráló - mint utóbb kiderült, másutt készült - fotó származik, mozgókép is elérhető a terroristák kőolajtartályainak szerdai bombázásáról. A katonai akció nem érhette váratlanul a világot, hiszen Vlagyimir Putyin orosz államfő november 16-án, hétfőn a világ legfejlettebb húsz országa, a G20-csoport törökországi tanácskozása végén megtartott sajtótájékoztatón többek között bejelentette: negyven állam érintett a radikális iszlamistákkal folytatott illegális olaj- és műkincs-értékesítés szervezésében.

Az orosz fél átadta a tételes listát az értekezlet résztvevőinek. Ennek ellenére, egyelőre nem tudok arról, hogy kiszivárgott volna a tartalma egy olyan világban, amelyben a titkos dokumentumok nyilvánosságra hozása gyakorlatilag mindennapos.

Persze nem hihetjük, hogy eddig csak Oroszország volt ennek a tudásnak a birtokában. Nem életszerű az a feltételezés, hogy a globális pénzügyi folyamatokat, a világkereskedelmet ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok vezetői ne ismerték volna, hogy a fél világra kiterjedő terrorista hálózatnak miből telik a költséges hadviselésre, a harcosok kiképzésére, a merényletek finanszírozására.

Dollár milliárdokat nem lehet aktatáskákban hurcolni. A nagy összegű átutalásokat csak a legnagyobb, az így vagy úgy, lényegében amerikai érdekeltségű bankokon keresztül lehetett intézni. Okkal kérdezheti tehát az olyan naiv ember, mint amilyen én is vagyok:

1.) Hogyhogy nem zárolták a terrorszervezetek éveken keresztül zajló pénzügyi tranzakcióihoz kapcsolódó számlákat?

2.) Miért nem rendeltek el szankciókat azon államok ellen, amelyek megtűrték, hogy a náluk bejegyzett pénzintézetek részt vegyenek a pénzmosással összekötött ügyletekben?

3.) Miért kószálhatnak akadálytalanul a világban a közel-keleti táborokban kiképzett, s akár a harcokban is részt vett, nyugat-európai országok állampolgáraiból lett banditák?

4.) Kik indítványozták, hogy az idén a korábbinak töredékére csökkentsék az ENSZ menekültügyi alapját? Ennek lehetett az elsődleges szerepe abban, hogy a táborokban végképp kibírhatatlanná lett a háborús térségekből menekültek helyzete, s az embercsempészek segítségével egyszerre százezrek vették az irányt Európa felé. (És akkor még nem beszéltünk a világ más térségeiről.)

5.) Miért utasította vissza az Európai Unió azt a moszkvai ajánlatot, hogy kész együttműködni a török és orosz keresztapák által működtetett, nemzetközi embercsempész-bandák felszámolásában?

6.) A függetlenségükre oly büszke, a magukat a fennkölt eszmék iránti elkötelezettség letéteményeseinek tartó, vezető nyugati médiumok miért nem tették fel nap, mint nap ezeket a kérdéseket?

A nyugati országok nekirontottak Oroszországnak a tavaly év elejei ukrajnai események miatt. Azon kevesek, akik – ennek a blognak a szerzőjéhez hasonlóan – folyamatosan követték és dokumentálták a történéseket, pontosan tudták és tudják: a washingtoni kormányzat magas rangú tisztségviselői által évekkel azelőtt megkezdett felkészítést követően, fegyveres államcsíny indította el a véres ukrajnai eseményeket. De mert a néhány nagy hírügynökség és titkosszolgálat által manipulált nyugati mainstream média mindezt elhallgatta, az úgynevezett szabad világban senki nem utasíthatta el, hogy nem csatlakozik az USA kivételével mindenkinek gazdasági károkat okozó, Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos döntésekhez.

E szankciókat mindmáig fenntartják, jóllehet, immár Napnál világosabb, hogy a vezető nyugati hatalmak által felhizlalt terrorszervezetek és az őket támogató államok tevékenysége összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okoz a világnak, mint Oroszország egyébként is vitatott szerepe az ukrajnai  válságban. Ráadásul a két éve kiközösített Oroszország nélkül lehetetlen lesz elérni a közel-keleti bázisú terrorista hálózat felszámolását. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy az USA által eredetileg eltakarítandónak minősített Bassár el-Aszad szárazföldi csapatait támogató orosz haderő többet ért el az elmúlt másfél hónap alatt, mint az USA másfél éve szemfényvesztő játékot játszó koalíciója.

Már-már érthetetlen, hogy a benzin-szállító konvojok miért nem voltak célpontjai a fölöttük repkedő amerikai gépeknek. A semmivel nem álcázott, nagy csoportokban parkoló, illetve araszoló tartálykocsik tömegét az orosz légierő, a VSZK (Vozdusno-koszmicseszkije szily) bombázói, továbbá az orosz flotta hadihajóinak rakétái vették célba először. Mint ahogy a hatalmas üzemanyagtartályok megsemmisítését is ők kezdték meg, hogy véget vessenek a feketekereskedelemnek, s ezzel megfosszák a terroristaszervezeteket az értékesítésből származó rendszeres bevételektől, ami lehetővé tette bankszámláik folyamatos feltöltését, a világszerte szervezett és szervezendő kegyetlen akciók pénzelését.

Ehhez képest nincs hír a radikális iszlamisták finanszírozásában szerepet játszó számlák zárolásáról. Még mindig nem hallunk arról, hogy a nyugati világ szankciókkal igyekezne sújtani az átadott listán szereplő országokat. Olyan hírt sem olvastam, hogy a nagyobb és kisebb nyugati médiumok, a vezető újságírók, tévé- és rádiósztárok, az általuk megszólaltatott szakértők és volt diplomaták bevallották volna: világhatalmi és üzleti érdekek szolgálatában híreket hallgattak el és manipuláltak. Még egy halk elnézést sem rebegtek el azért, hogy éveken át készségesen magyarázták a közönségnek, miért fogadható el, ha egy erősebb állam likvidálja más államok vezetőit, bombáz szét városokat, falvakat, s ad fegyvert banditák kezébe, aminek következtében megszűnnek a mindennapi élet minimális feltételei egy sor országban a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, továbbá védtelenné válik Európa.

Vagyis itt az ideje a szembesítésnek, a terrort támogatók tetemre hívásának! Persze, naivitás ide, vagy oda, illúzióim azért nincsenek. #

MEGJEGYZÉS: Az írás alapjául szolgáló számos tényt az előző poszt tartalmazza, s a megállapításaimat a Bekiáltás blog korábbi cikkeiben foglaltak igazolják. Utóbb kiderült, hogy a kép alatti linkkel is elérhető fotó nem Szíriában, hanem korábban, Pakisztánban készült. Sajnos, az orosz honlap, ahonnan letöltöttem, erre nem utalt.