Az Orbán Viktor elleni karaktergyilkosság részeként mintha túl sok lenne itt a mesterkéltség, a hangulat-, sőt a hisztériakeltés.

A minél rosszabb, annál jobb forgatókönyvét rajzolja ki előttem számos magyarországi jelenség. E tekintetben sokszor nem látok lényegi különbséget az ellenzék, illetve a kormány több lépése között.

A kormányoldalhoz, sőt Orbán Viktorhoz köthető, enyhén szólva különös, machiavellizmusra emlékeztető jelenségeket – terjedelmi okok miatt – egy későbbi jegyzetben tekintem át. Ami viszont az ellenzéket illeti, először hadd emlékeztessek arra, hogy az Orbán Viktor rovására a médiumainkat elárasztó, sőt a német sajtóban is felbukkanó, újabb keletű selyemzsinóros beszédet Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke indította el tavaly ősszel. (Jön Merkel, marad a Fidesz!; Orbán és a selyemzsinór).

A brutális székesfehérvári rabok magatartása sem független a magyar társadalom állapotaitól. Egyszerre vagyunk tettesek és áldozatok, mi magunk is!

Ehhez már – a blog címével szólván – a kiáltás is kevés. Nem bekiáltani, üvölteni kell először azért, ami a Facebookon keresztül a Blikk január 5-i közlése nyomán jutott el hozzám: „Széklábbal erőszakolták meg Márkot (16) a börtönben”. Aztán üvölteni kell a finomkodó kommentek miatt is. Mintha nem érintette volna meg eléggé mélyen magyar véreimet a szexuális perverzitásnak az a kegyetlensége, amivel módszeresen kikészítették a 16 évesen előzetes letartóztatásba került fiút egy 34 fős (!) cellában.

Az első, távolságtartóan tárgyszerű hozzászólásokra még csupán azzal reagáltam: „Mindig gondoljon a saját – valamilyen kisiklás miatt bajba került – gyerekére is mindenki, aki börtönnel akarja megoldani a szociális és az oktatási kérdéseket Magyarországon!” De mikor ezt követően a „Bocsi, de a vezetés a hibás...” kezdetű bejegyzés jelent meg az üzenő-felületen, már eldurrant az agyam, és bevertem a gépbe, hogy „Szerintem Putyin is, meg Obama is hibás. Magyarok soha, semmilyen körülmények között!”

Általában nem teljesült az Orbán Viktorral összefüggő sajtóbeli selyemzsinórozással kapcsolatos várakozás.

Az Angela Merkel február 2-án esedékes budapesti látogatásával összefüggő előző cikkemben (Jön Merkel, marad a Fidesz!) utaltam arra, hogy számos újságíró és blogger szerint a német kancellár azért jön Budapestre, hogy képletesen átadja Orbán Viktor miniszterelnöknek a selyemzsinórt, vagyis felszólítja arra, hogy távozzon a magyar kormány és a kormányzó párt éléről. A jegyzetemben azt jártam körbe, hogy szerintem miért balgaság ez a feltételezés.

Viszont ez a helyzet alkalmat kínált arra is, hogy megnézzem, mikor kezdődött az Orbán Viktorral és a selyemzsinórral kapcsolatos sajtóbeli példálózás! A fent említett jegyzethez való anyaggyűjtés során arra a következtetésre jutottam, hogy a Fidesz első emberével kapcsolatos kifejezés alighanem akkor kezdett elterjedni, amikor szélesebb körben is nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán keményen tartja kézben pártjának vezetőit, tagjait, s hogy a megingásokat, a gyenge politikai teljesítményeket, sőt az árulás gyanúját kész a leghatározottabban megtorolni.

Ép ésszel nem képzelhető el, hogy Angela Merkel látogatásának a Fidesz ellehetetlenítése, vagy Orbán Viktor leváltása lenne a célja.

A korrupciómentes kormányzásról értekezik a jehovisták hozzánk most beadott, Őrtorony című, 2015. január 1-jei keltezésű, New Yorkban szerkesztett, magyar nyelvű kiadványa. A témával foglalkozó első cikk a Transparency International adatait ismerteti. Ebből is látható, hogy a kormány ellen indított korrupció-hadművelet milyen átfogó, s hogy mekkora külső nyomás nehezedik Orbán Viktorra és rendszerére.

A korrupciós kártya kijátszása feltehetően azt szolgálja, hogy nagy geopolitikai törekvések előtt tegyék szabaddá azt az utat, amelyre momentán a magyar kormányfő is rakosgat keresztbe akadályokat. Ezzel együtt, normális ember nyilván nem bánná, ha legalább némileg visszaszorulna a közvagyon arcátlan és kiszámíthatatlan osztogatása-fosztogatása, a kormányzó párt elitje által kiválasztott keveseknek mások rovására történő vagyonosítása, a kijárók kénye-kedve szerint módosítgatott törvényekkel, rendeletekkel összezilált vállalati és magánélet, az ország szellemi-erkölcsi ellenálló-képességének végzetes gyengítése.

Aligha van alapvető baja Mister Goodfriendnek a Fidesz-csapat működésével, hiszen ez a párt is több évszázados tőkés célok megvalósításáért ténykedik Magyarországon.

Szerintem helytelen a kiindulási alap, amelyről a január 2-ai, budapesti, az Operaház előtti tüntetőket általában fikázzák! Hogy az egyik jobbra menne, a másik meg balra. Hogy az egyik pártot alapítana, a másik ugyanezt szükségtelennek tartja. Hogy az egyik a képviseleti demokráciára esküszik, a másik viszont a részvételire. Hogy az egyik a tőkeérdekek fő európai letéteményesének, az EU kék alapon sárga csillagokkal díszített zászlaját lengeti, a másik a kizsákmányolást radikálisan ellenző, a marxista Che Guevara arcképével ékített vörös zászlót. Hogy az egyik az egészségügyi ellátás versenyalapú megszervezése mellett kardoskodik, a másik pedig még a lakáshoz, a lakhatáshoz való jogot is állampolgári alapon adná meg.

Nincs itt semmi ellentmondás! Minden terv szerint zajlik, minden a legnagyobb rendben van! Már ha a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivőjének, az amerikai segédlettel polgárháború színterévé tett Szíriából Magyarországra vezényelt André Goodfriend szemével nézzük a dolgokat…

Az ATV híradójának tálalásában egyszerű nacionalistákként jellemezték a banderisták utódait, akik Hitler ukrajnai tömeggyilkosait tekintik példaképeiknek. 

Az ukrajnai banderisták fáklyás felvonulását így konferálta fel az ATV január 2-ai, 21 óra előtti híradójában (18:19-nél) Bányai Viktor műsorvezető: „Kijevben ötezer ukrán nacionalista vonult fel Sztyepan Bandera egykori ukrán függetlenségi vezető születésnapján”.

Mi az, hogy nacionalista? Mi az, hogy függetlenségi vezető? Hát ezek nem nácik voltak, nem náci államot akartak csinálni Galíciából, miután Hitler helyi segédcsapataként kiirtottak volna ott minden oroszt, minden zsidót, minden cigányt, minden lengyelt, minden beloruszt? Nem bizony – válaszoltak az ATV szerkesztői a bennem feltolult kérdésekre. Ugyanis kiírták a képernyőre, s a miheztartás végett ott is hagyták: „Felvonultak a nacionalisták”. Eközben a rengeteg fáklya miatt tűzfolyamszerű, vörös-fekete zászlóerdős előző esti kijevi banderista tömeg vonulásának képei alatt sem változott az ATV beszámolójának relativizáló szövege: „A tüntetőknél a Szvoboda Párt és a Jobb Szektor zászlóit lehetett látni”. Nem vitás: azokat is. De legalább annyi vörös-feketét, amelyekhez hasonló zászlókat magasba emelve követték el rémisztő gaztetteiket a II. világháború alatt azok, akiket a most felvonulók elődeiknek tekintik…

A világ ma már nem ugyanaz, mint tegnap volt - december 29., a jüan–rubel bankközi devizakereskedés első napja. Kína és Oroszország lépése az amerikai dollár szerepének csökkenését hozhatja már az előtt, hogy új nemzetközi pénzt hoznak létre.

Akkor most szeretném, ha minden olyan kommentelő önkritikát gyakorolna, aki néha minősíthetetlen szavakkal viszonyult a Bekiáltás blognak azokhoz a cikkeihez, amelyekben megpendítettem, hogy az USA manőverei mögött az amerikai dollár kiváltságos helyzetének megőrzése áll. Erre volt visszavezethető Irak lerohanása, vagy a Földközi-tenger menti arab rezsimek megdöntésének ma is zajló véres játszmája. Az USA hadseregének közreműködésével, a helyi lázadók felfegyverzésével – tízezrek halálával, milliók földönfutóvá tételével – eddig sikerült megakadályozni, hogy az olajban és földgázban gazdag országok az amerikai dollártól eltérő valutát használjanak mindenekelőtt az energiahordozó-kereskedelemben.

Kövér László Magyar Hírlapban olvasható interjúját akár Rákosi Mátyás is adhatta volna. Mindemellett tudnunk kellene, hogy Amerikát ellenségnek tekintsük-e, avagy bázist adunk a műveleteihez.

Az első 2000 amerikai zsoldos elhagyta Ukrajnát és visszatért Magyarországra. December 16-án, vélhetően egy félreértés miatt, ők lőtték le a Luzsanka–Beregsurány határátkelőhely felé vezető úton felállított katonai ellenőrző ponton Gyemjan Pancsenko őrnagyot és helyettesét. A túlerő miatt az ukrán katonáknak esélyük sem volt arra, hogy visszatartsák a gyilkost, a szintén a helyszínen tartózkodó állambiztonságiaknak pedig eszük ágában sem volt megakadályozni, hogy a konvoj elinduljon a határ irányába. Néhány perc múlva már a magyar oldalon is voltak, ahol helyi kísérő csatlakozott a menethez…

Nagyjából ez hámozható ki abból a két írásból, amit az orosz nyelvű politikus.ru honlapon, szerző és forrás megjelölése nélkül közöltek. Az egészet ad acta tehetnénk, mint az ukrán-orosz konfliktust kísérő médiaháború egyik újabb termékét, ha nem kevernék bele az ügybe Magyarországot, s ha nem tűzdelte volna tele Amerika ellenes kirohanásokkal a magyar parlament elnöke, Kövér László a Magyar Hírlapban december 28-án megjelent interjúját.

Békés ünnepeket!

– akartam írni a címben, de amiről alább szólok, a legkevésbé sem békés. A jegyzet  végén található táblázatban szereplő több mint százhúsz poszt egyik része a főbb hazai eseményeket kísérő konfliktusokkal foglalkozik. Másik fele viszont a kijevi puccs előzményeit és következményeit taglalja. Halogatott kötelességemnek is eleget teszek végre. Sorba veszem azokat az újságírókat, akik az elmúlt hónapokban, Ukrajnában vesztették életüket. És sajnos, szintén szólnom kell arról, hogy az ukrajnai polgárháborúval kapcsolatos megtévesztésekkel, hamisításokkal, elhallgatásokkal szinte globális méreteket öltött maga a médiaháború is ebben a mögöttünk hagyott, háborgásokkal terhes, 2014-es esztendőben.