Kövér László Magyar Hírlapban olvasható interjúját akár Rákosi Mátyás is adhatta volna. Mindemellett tudnunk kellene, hogy Amerikát ellenségnek tekintsük-e, avagy bázist adunk a műveleteihez.

Az első 2000 amerikai zsoldos elhagyta Ukrajnát és visszatért Magyarországra. December 16-án, vélhetően egy félreértés miatt, ők lőtték le a Luzsanka–Beregsurány határátkelőhely felé vezető úton felállított katonai ellenőrző ponton Gyemjan Pancsenko őrnagyot és helyettesét. A túlerő miatt az ukrán katonáknak esélyük sem volt arra, hogy visszatartsák a gyilkost, a szintén a helyszínen tartózkodó állambiztonságiaknak pedig eszük ágában sem volt megakadályozni, hogy a konvoj elinduljon a határ irányába. Néhány perc múlva már a magyar oldalon is voltak, ahol helyi kísérő csatlakozott a menethez…

Nagyjából ez hámozható ki abból a két írásból, amit az orosz nyelvű politikus.ru honlapon, szerző és forrás megjelölése nélkül közöltek. Az egészet ad acta tehetnénk, mint az ukrán-orosz konfliktust kísérő médiaháború egyik újabb termékét, ha nem kevernék bele az ügybe Magyarországot, s ha nem tűzdelte volna tele Amerika ellenes kirohanásokkal a magyar parlament elnöke, Kövér László a Magyar Hírlapban december 28-án megjelent interjúját.

Ha ugyanis az a helyzet, hogy a magyar kormány bázist ad az Ukrajna keleti részén folyó, úgynevezett büntető akciókban, terroristaellenes műveletekben részt vevő, az amerikai kormányzat által koordinált zsoldosoknak, katonáknak és titkosszolgálati munkatársaknak, akkor mi végre az USA-ellenes szózuhatag? Ha a magyar kormány üdvözölte – mert üdvözölte –, hogy a CIA által szervezett fegyveres erőszakkal menekülésre kényszerítették a szomszédos Ukrajna törvényes államfőjét, akkor miért az utólagos Amerika ellenes hangulatkeltés? Ha a magyar vezetők készséggel asszisztálnak ahhoz, hogy az új ukrán kormány a lakosság orosz ajkú része elleni intézkedésekkel, majd az ezek nyomán kirobbant fegyveres felkelés miatti bombázásokkal, az emberek százezreinek külföldi zsoldosokkal és náci szabadcsapatokkal történő elűzésével bizonyos nyugati – köztük amerikai – cégeket hozzon kedvező helyzetbe az érintett területeken, akkor utóbb miért hangoskodnak politikusaink az Egyesült Államok ellen?

A magyar házelnök szerint Magyarországnak, sőt Kelet-Európának szabadságharcot kell folytatnia az USA befolyási törekvései ellen. Legalábbis ez világlik ki a Kövér László által adott interjúból, amelyben ilyen állításokat találunk:

– Az amerikai kormányzat helyettes külügyi államtitkára „a leggátlástalanabb nyíltsággal beszélt arról, hogy az Egyesült Államok – meglehetősen tágan és sajátosan értelmezett – nemzetbiztonsági érdekei miatt is dollármilliókat fordít arra, hogy különböző akcióterveket hajtson végre két tucat közép- és kelet-európai országban.”

– Az USA számára „nem létezik, hogy a magukén kívül más országnak is lehet szuverenitása”

– „Olyan gyalogként lépkedünk, amely nem akar az amerikaiak játékszabályai szerint játszani.”

– „Az amerikaiak ugyanígy tolták félre az iraki háború idején is a szövetségeseiket, a NATO-t, és helyezték zárójelbe mind a nemzetközi jogot, mind az általuk egyébként politikai bunkóként használt emberi jogokat.”

Mindezek tetejében a magyar parlament elnöke felvázolt egy „logikai úton levezethető hipotézist” arról, hogy a jövőben miként befolyásolhatja az USA kormányzata a magyarországi politikai viszonyokat. Elbeszélésében – s tegyük hozzá: Orbán Viktor miniszterelnök gyakori megnyilatkozásaiban – olyan ellenséges beállításban jelenik meg a washingtoni adminisztráció, amire talán csak a Rákosi-rendszerben volt példa.

1950. február 10-én a kommunista Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén többek között azt mondta Rákosi Mátyás főtitkár, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei vezette imperialista, demokráciaellenes tábor „alapvető célja az angol-amerikai világuralom erőszakos megvalósítása, idegen országok és népek leigázása, a demokrácia szétzúzása és új háború kirobbantása”. A beszéd egy másik helyén azzal állt elő, hogy „Az amerikai imperialisták – és hozzátehetem, az amerikai hivatalos körök – nem tagadják, hogy a világ legnagyobb kémhálózatát tartják fenn. (…) E kém-gentlemanek minden munkája arra irányul, hogy egy harmadik világháború kirobbantása esetén minél több dolgozó magyar, minél több anya, gyermek pusztuljon el, minél több vér és szenvedés zúduljon a magyar népre. Mi azelőtt népünknek ez alja és veszélyes ellenségeivel szemben, akik mint gazdasági szakértők vagy diplomaták jöttek hazánkba, meglehetősen elnézőek voltunk, nem egyszer futni hagytuk őket, vagy megelégedtünk a kiutasításukkal. Most azonban az Egyesült Államok kormánya az emberi jogokra és szabadságjogokra hivatkozva, már nem kevesebbet követel tőlünk, hogy tűrjük nyugodtan és megtorlás nélkül kémei garázdálkodását.”

Az 1950-es évek első feléből származó hasonló megnyilatkozásokat szinte vég nélkül idézhetnénk. Csakhogy akkoriban a velünk szemben ellenséges politikai–katonai–gazdasági szövetség vezető államát ekézte Magyarországnak a Szovjetunióból hazatért első embere – s szavai nyomán párttitkárok, munkahelyi vezetők hada –, most viszont azzal a nagyhatalommal szemben ütnek meg hasonló hangot az országot kormányzó, a Soros György amerikai dollárjain kiképzett Fidesz-vezetők, amelynek szövetségese vagyunk. Az eltelt időt csupán egy mozzanat jelzi: amíg Rákosi a harmadik világháborúval riogatott – nem is egészen alaptalanul –, addig Kövér László a negyedik rémét festi a falra. Egyébként a retorika szinte ugyanaz.

Nem mintha nekem nem lennének fenntartásaim az USA-nak a világban játszott kétes, sőt bűnös akciói és módszerei miatt. De egy dolog egy magányos írogató véleménye, és megint más a legmagasabb közjogi méltóságok megnyilatkozása, akiknek minden pillanatban mérlegelniük kellene, hogy szavaik tízmilliónyi embert hozhatnak lehetetlen helyzetbe. Ehhez képest vezetőink USA-ellenes megnyilatkozásai hovatovább skizofrén állapotot idéznek elő. Ezért ma már ott tartunk, hogy komolyan fel kell tenni a kérdést:

– Vajon harcias vezéreink akkor mutatják-e igazi arcukat, amikor hetvenkedve rázzák az öklüket a washingtoni kormányzatra, vagy akkor, amikor titkon befogadják, ha tényleg befogadják, az amerikai érdekeket szolgáló különítményeseket, miután azok segédkezet nyújtottak gyerekek, nők, fegyvertelen férfiak meggyilkolásához, úgymond hadifogságba ejtéséhez, városközpontok, kis falvak, magányos tanyák, üzemek, bányák lerombolásához?

Bizony jó lenne végre erről többet tudni! Ha másért nem, legalább azért, mert az interneten immár magyarul is terjednek a gyilkos külföldi zsoldosok magyarországi bázisáról szóló hírek.

#