Az Orbán Viktor elleni karaktergyilkosság részeként mintha túl sok lenne itt a mesterkéltség, a hangulat-, sőt a hisztériakeltés.

A minél rosszabb, annál jobb forgatókönyvét rajzolja ki előttem számos magyarországi jelenség. E tekintetben sokszor nem látok lényegi különbséget az ellenzék, illetve a kormány több lépése között.

A kormányoldalhoz, sőt Orbán Viktorhoz köthető, enyhén szólva különös, machiavellizmusra emlékeztető jelenségeket – terjedelmi okok miatt – egy későbbi jegyzetben tekintem át. Ami viszont az ellenzéket illeti, először hadd emlékeztessek arra, hogy az Orbán Viktor rovására a médiumainkat elárasztó, sőt a német sajtóban is felbukkanó, újabb keletű selyemzsinóros beszédet Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke indította el tavaly ősszel. (Jön Merkel, marad a Fidesz!; Orbán és a selyemzsinór).

A miniszterelnök elleni karaktergyilkossági kísérlet a selyemzsinórozásnál is meghatározóbb eleme a néhány hónapja indult korrupciózás. Hogy ez korántsem indokolatlan a Fidesz-vezetők több meghatározó személyiségével, illetve a kormányzó párt holdudvarával kapcsolatban, azt több cikkben magam is kifejtettem már. Ugyanakkor valamiképp összehangolt akcióra utal a Transparency Internationalnak a témával foglalkozó jelentéseinek folyamatos idézése, a jórészt amerikai pénzen fenntartott – budapesti, New York-i, sőt szarajevói – szervezetek adataira támaszkodó ilyen jellegű közlések tömege, az úgynevezett korrupciókutatók, sőt a korrupciós szövetség hirtelen felbukkanása, a korrupciónak a magyarországi tüntetéseken hívó szóként való sulykolása, a korrupció témájának a hazai ellenzéki, sőt immár a kormányoldali médiában – Lásd például a Hír Tv szilveszteri éjfél előtti tíz percét! – való napirenden tartása, sőt a jehovisták január 1-jei keltezésű, New York-ban kiadott, magyar nyelvű, a korrupcióval foglalkozó tematikus száma. Még ha az összehangoltságra utalással az összeesküvés-elmélet vádját húzom is a fejemre, amely vádra alapozva manapság könnyűszerrel el lehet érni, hogy a szőnyeg alá söpörtessék minden olyan szemünket szinte kiverő jelenség, amellyel kapcsolatban a vádlók azt szeretnék elérni, hogy ne nézzünk az adott ügy mögé!

Aztán ott vannak a politikailag motivált közgazdászok kijelentései. A Facebookon tegnap került elém ez a szöveg: »Bokros Lajos: „Nem lehet tudni, hogy a bankok elszámoltatása után, mikor zárolják a betéteket is” – Klubrádió. Ezt az ellenzékiként könnyen azonosítható lózoli így kommentálta: „ajjaj... Bokros komoly szakember, ha nyilvánosan ilyesmiről beszél, akkor térdre, imához...” « G.S. kommentje: „NA, EZÉRT KELL CSÓTÁNY VIKTORT ÉS BANDÁJÁT MIELŐBB ELZAVARNI!” Akik, rendszeresen olvassák ezt a blogot, tuják, hogy nem lenne ellenemre ennek a kívánságnak a beteljesülése, de a józan eszemet mégsem szeretném elveszíteni holmi mások által felkorbácsolt indulatok miatt. Megjegyeztem hát a Facebook-on: „Éppen azért, mert Bokros komoly szakember, akiről azt feltételezik, hogy akár bennfentes információi is vannak, talán jobb lenne, ha nem csinálna pánikot addig, amíg nem tud előjönni konkrétumokkal. Ezek a pénzügyileg az országtól független emberek – ebbe a kormányzókat és a gazdag, vagy tehetős, szükség esetén külföldi menekülést is talonban tartó embereket is beleértem – szinte játszadoznak a sorsunkkal. Ezért felháborító az, ahogyan a kormány és az ellenzéke kart karban öltve egymásra licitál. Félreértés ne essék, nem csak erre a kormányzási ciklusra gondolok.”

Ugyancsak a Facebookon szembesültem azzal, hogy Mihályi Péter, a harcosan liberális közgazdász ismét előállt az Alaptörvény bizonyos kitételeinek értelmezésével, amely szerint nem feltétlenül kell nyugdíjat fizetni, illetve társadalombiztosítási egészségügyi ellátást nyújtani Magyarországon. Semmiképp nem akarom ennek a már többször elővezetett érvelésnek a jelentőségét lebecsülni, de azért meghökkentett, miért épp most került elő ismét ez a téma, s akár terítékre kerülhet a Klubrádió ma reggeli adásában, ahol Mihályi Péter a csaknem egyórás Reggeli személy vendégeként nyilatkozik meg. (E sorok írásakor a magyarországi korrupció jelenségének kifejezetten tárgyszerű taglalásánál tart a beszélgetés. Végül az Alaptörvény ügye nem is jött elő, az utolsó két percben belekaptak az egészségügyi ellátás kérdésébe, s jelezte a műsorvezető: hamarosan visszatérnek erre. De mint látjuk, a fentebb már tárgyalt korrupciós dobolás hangja folyamatos.)

A felröppentett feltételezésekkel, szóbeszédekkel történő hangulatkeltéshez sorolnám a Népszavának azt a kormánykörökre hivatkozó hírét is, miszerint Vlagyimir Putyin orosz elnök Angela Merkel német kancellár után Magyarországra jön. A bejelentést azonnal felkapta az egész sajtónk. Rögvest szakértők nyilatkoztak – jobbára a semmiről. Szél Bernadett az LMP képviselője egyenesen azt követelte Orbán Viktortól, hogy az orosz vendég látogatását használja fel a paksi atomerőművel kapcsolatos szerződés felbontására.

Mintha a Bős-nagymarosi erőmű építésének a dilettánsok által politikai céllal – a rendszerváltás mielőbbi kierőszakolásának szándékával – tömeges hangulatkeltéssel történt megtorpedózása nem okozott volna már elég kárt Magyarországnak! Mintha az orosz államadósság fel nem használása magyarországi metró- és vasúti beruházásokra nem vetné fel mindkét oldal kormányainak a közpénzékkel való felelőtlen bánás bűnét! Á, nem! Csak hadd jöjjön egy újabb pénzügyi fiaskó! A lényeg, hogy bármi áron bukjon ez a kormány. Hogy aztán ez mibe kerül a magyar társadalomnak? Kit érdekel, ha egyébként a mi kutyánk kölykei kerülnek hatalomra! Amivel persze nem azt akarom állítani, hogy teljesen rendben lévőnek tartanám az oroszokkal a paksi bővítésre kötött szerződés körülményeit…

A Putyin-látogatással kapcsolatos, két nap alatt csúcsra járatott hangulatban még én is kaptam felszólítást ebben a blogtérben, hogy ha széljegyzetet írtam Angela Merkel tervezett budapesti látogatása elé, azonnal kezdjek latolgatásba az orosz elnök magyarországi útjáról. Ezzel csupán egy bökkenő van. Tegnap éjszaka egy órán keresztül kutattam az orosz állami és ellenzéki média honlapjain, de nyomát nem találtam ennek a hírnek. Még szóbeszédre való hivatkozás formájában sem.

Lehetséges persze, hogy valamit elnéztem, ezért várom az esetleges, ezt az észrevételemet cáfoló linkeket, de eléggé különösnek találtam a dolgot. Mert ilyen körülmények között akár arra is gondolhatok, hogy ha tovább csúszna az orosz elnök számára magyar részről több mint egy éve kétszer is kézbesített meghívás perfektuálása, akkor újabb cikkekben és szakértői elemzésekben lehetne rámutatni: lám már Putyin is mellőzi Orbánt! Ezen az sem változtat, hogy most, 9:32-kor azt hallom,a rádióban: már a kormány is elismerte, hogy Magyarországra várják az orosz elnököt. Persze, már egy éve! Szóval, elkezdődött az, amit az előző mondatban előre vetítettem...

Szó, a mi szó. Egy kicsit túl sok itt a mesterkéltség, a hangulat-, sőt a hisztériakeltés. Magam tehát jobban örülnék annak, ha az Orbán Viktor elleni karaktergyilkosság részeként nem játszanának annyian arra, hogy minél rosszabb a helyzet a hisztériára amúgy is hajlamos országunkban, annál jobb lehet egyes ellenzéki csoportoknak. Ugyanis elég bajt csinál nekünk maga O.V. és köre is. De mint utaltam rá fentebb: erről majd később… #