„Mikor Angelo közbevetette, hogy talán tanítani kellene őket előbb, úgy tett, mintha meg se hallotta volna.”

Már csak ezzel, a Kitömött barbár című regényből vett idézettel tudom dúsítani azt a cikkáradatot, ami a Bánó András-féle Osztolykán Ágnessel készített interjút követte az ATV október 8-ai Egyenes Beszéd című műsora után. Ahelyett, hogy mindjárt blogírásba fogtam volna, azzal ment el az időm, hogy különféle embereknek bizonygattam: ha valaki olyan benyomást alakított ki magáról az elmúlt negyedszázadban, mint Bánó, miszerint ő az emberi jogok védelmezője, a rasszizmus, a homofóbia üldözője, az nem firtathatja a cigány, vagy más nép, népcsoport úgymond lelkének mibenlétét egy cigányok által elkövetett lincselés kapcsán csupán azért, mert aki vele szemben ül, történetesen nyilvánossá tette cigány származását.

Az egyik odesszai zsidó vezető szerint hadat üzent a zsidóknak a náci elveket valló Jobb szektor.

Mihail Majman arról számolt be az orosz kormányhoz közelálló Izvesztyija nevű napilapnak, hogy a Jobb szektor (Pravij szektor) fegyveresei húsz zsidót vertek meg kegyetlenül az Ukrajnához tartozó Odessza Szuvorov kerületében, az elmúlt egy hónapban. A kerületi belügyi szervezet (ROVD) adataira hivatkozva a zsidó vezető az odesszai területen elkövetett további 36 rablásról és verésről is beszélt. Ezek elszenvedőinek többsége szintén zsidó volt. Több bejelentés érkezett zsidó sírok, holokauszt-emlékművek megrongálásáról is.

Csillag Ádám, az ismert dokumentumfilmes megosztott a Facebook-on egy Babij Jar-ral, a Kijevhez közeli náci vérengzés helyével kapcsolatos összeállítást. A héten Porosenko ukrán államfő is megemlékezett itt a térségben 1941 szeptemberének végétől meggyilkolt összesen százezernyi emberről. A Wikipedia szerint a 33 ezer zsidó mellett cigányok, kommunisták, ukrán hazafiak voltak az áldozatok. Ennek nyomán polemizálásba kezdtem másokkal, amelynek végén egy volt izraeli hírszerző értékelését idéztem Ukrajna mai vezetőinek végzetes tévedéseiről.

A szörnyűségek láttán megjegyeztem: És 2014 februárjában azokat a banderista nácgárdistákat hozta helyzetbe a CIA Ukrajnában, akik a Babij Jar-i hóhérok örököseinek tekintik magukat, s akik május 2-án vérengzést hajtottak végre Odesszában, s azóta, sok helyen Délkelet-Ukrajnában, amelyeknek gyakran van antiszemita irányuk. Velük szövetkezik most az utolsó képeken látható farizeus Porosenko, illetve Jacenyuk meg a többi, hozzá hasonló kijevi vezető, hogy Kolomojszkijról már említést se tegyek. Ez utóbbi külön bandaháborút vív saját szabadcsapataival az USA-ban kiképzett oligarchatársaival szemben. Ehhez képest kiáltja ki sátánfajzatnak a persze szintén nem szent, mert Oroszország geopolitikai és gazdasági érdekei szerint cselekvő Putyint a nyugati média. Gondolkozzatok végre!#

Egyszerre négy fotókiállítás látványtömegével hagyja el a látogató az egyébként is nyomasztó épületet.

Amikor Leonard Bernstein belépett a budapesti luxus szálló liftjébe, amelyben halk muzsika szólt, a világhírű zeneszerző és karmester gondterhelten felsóhajtott: „Túl sok a zene a világban.” A mester baljós mondatáról a vele interjút készítő Bánkuti Gábor számolt be jó három évtizeddel ezelőtt a Kossuth Rádióban. Miért, miért nem, ez a mondat járt a fejemben, amikor a Néprajzi Múzeumban megnéztem az október 26-áig nyitva tartó World Press Photo, 2014 kiállítást, és a kísérő tárlatokat.

Immár az EBESZ ellenőrei is megerősítették, hogy az ukrán csapatok által elhagyott területeken maguk is láttak azonosítatlan holttesteket. Noha az orosz tévé egy hete beszámol a genocídiumról, az Euronews még mindig kételkedik.

Megtört a jég! Szeptember 29-én este az Euronews a kínai állami tévére (!) hivatkozva videó-felvételt, illetve szöveges hírt tett közzé azokról az azonosítatlan holttestekről, amelyeket Délkelet-Ukrajnában találtak. A gyakran fej, vagy belső szervek nélküli, galádul elkapart tetemekre, esetleg az épp csak elföldelt végtagokra immár egy hete hívják fel a figyelmet a népfelkelők, akik azokra a helyekre vonulnak be, ahol korábban ukrán csapatok voltak, mindenekelőtt a magukat nyíltan vagy kevésbé nyíltan Bandera, illetve Hitler követőinek tartó nácgárdisták garázdálkodtak.

Bár az USA geopolitikai érdekei miatt Oroszországot ma mumusként láttatja a nyugati média, az Európa egy részét, köztük Magyarországot is fenyegető ISIS dzsihádistáinak megfékezése lehetetlen lesz az oroszok nélkül.

Kárörvendő címet adott a karpatinfo.net annak a híradásának, amelyben arról számol be, hogy néhány hete videó-üzenetben fenyegették meg Vlagyimir Putyin orosz elnököt a Közel-Kelet mind nagyobb részét rettegésben tartó dzsihádisták, az úgynevezett Iszlám kalifátus, az ISIS vezetői. Az „Ukrajna helyett hamarosan az ISIS lehet Putyin legnagyobb rémálma” cím sokakban beindította a pavlovi reflexeket. Manapság ugyanis elég megemlíteni, hogy Putyinnak gondjai vannak, s máris nyomják az emberek a Like-ot.

A cikkben többek között az olvasható, hogy a dzsihádisták üzenete szerint „felszabadítják Csecsenföldet és az egész Kaukázust” is. Minthogy becslések szerint legalább 200 csecsen vesz részt az egyelőre Szíria keleti és Irak északi részén folyó harcokban, van esély rá, hogy „a hazatérő ISIS harcosok háborúzni fognak Moszkva ellen”; „Oroszországban megnő a terrorveszély”.  Nemde, csupa örömhír az Oroszország, s főként az orosz elnök ellen feltüzeltek számára? Mert a szenvtelen megfogalmazásokkal épp a lényeg kendőződik el: e kilátásba helyezett, boldogító események következtében ártatlan emberek sokasága fog szenvedni, sőt elpusztulni.

Egykori amerikai hírszerzők is kétségbe vonják, hogy Oroszország le akarná rohanni Ukrajnát. Ugyanakkor puccsként írnak a február 22-ei kijevi eseményekről. A magyar közönséget viszont még mindig manipulálják.

Többek között azt írják az USA egykori hírszerzői az Angela Merkel német kancellárnak küldött, szeptember 16-ai keltezésű nyílt feljegyzésükben: »Ukrajna nagy orosz „lerohanását” nem támasztja alá semmi megbízható hírszerzési forrás. Sokkal inkább a „hírszerzési források” ugyanazok a kétséges, politikailag „meghatározott” források, amelyek 12 évvel ezelőtt „alátámasztották” Irak megtámadását. (…) Azok a képek, amiket a NATO augusztus 28-án nyilvánosságra hozott, meglehetősen gyatra alapot adnak Oroszországot megvádolni Ukrajna lerohanásával. Sajnálatosan ezek erősen hasonlítanak azokra a képekre, amiket Colin Powell 2003. február 5-én az ENSZ-ben bemutatott, és azok sem bizonyítottak semmit. «

Már a jövő héten a magyar parlamenthez akar fordulni Kárpátalja autonómiájának ügyében egy ottani szervezet. Az Izvesztyijában megjelent interjú szerint a román képviselőket is rá akarják venni, hogy ismerjék el az 1991-es népszavazás eredményét.

Autonóm köztársaságként akarja elismertetni Ukrajna Kárpáton túli területét a Ruszin-magyar Kongresszus. Ez derül ki abból az interjúból, amit az oroszországi Izvesztyija közölt szeptember 13-ai számában. Pjotr Gecko, a ruszin nemzeti mozgalom vezetője, az úgynevezett Kárpátaljai Rusz Köztársaság névleges miniszterelnöke bejelentette: már a jövő héten azzal a kéréssel fordulnak a magyar parlamenthez, hogy ismerje el Kárpátalját, mint autonóm köztársaságot. Ennek alapját egy 1991-es népszavazás adja, amelynek keretében az itt élők 70 százaléka támogatta a kezdeményezést.

A háborús bűnösök érdekei, a kiszámíthatatlan szabadcsapatok, a közelgő ukrajnai választások miatti vádaskodások, Oroszország és az USA rejtett szándékai egyaránt meghiúsíthatják a gyors és tartós békét Délkelet-Ukrajnában, ahol a minszki jegyzőkönyv szerint tűzszünetnek kellene lennie. Ám a dátum nélküli dokumentumot a jelenlegi ukrán vezetők közül senki nem írta alá.

Az első pillanat a fellélegzésé volt: szeptember 5-én, pénteken végre megállapodtak a tűzszünetben! A propagandaháború persze egy pillanatig sem szünetelt. A minszki tárgyalásokon hivatalosan három fél – Oroszország, Ukrajna és az EBESZ lépett kapcsolatba egymással, a tűzszünetről és a további intézkedésekről azonban az említettek képviselői mellett a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság vezetői is aláírták a jegyzőkönyvet. Dátum nélküli (?) jegyzőkönyvet, nem megállapodást, amelynek kizárólag orosz nyelvű szövege az osce.org honlapról tölthető le.

Az európaiság mindenek felettiségébe vetett bigott hitről árulkodik T.J. kommentje a Facebookon: „Oroszország először átvette az európai ruhákat, aztán az európai fegyvereket, és valamit a kultúrából is átvett. Amit nem tudott átvenni: a szuverén emberek közösségét. Ezért nem értik, mi a baj azzal, ha az európaiaknak nem tetszik, ahogyan próbál Ukrajnával bánni, illetve kezeli a külföldön élő orosz kisebbségek helyzetét.”

Írja mindezt valaki éppen Magyarországról. Mintha mi „átvettük” volna a „szuverén európai közösségek” gyakorlatát! Miközben romokban van Magyarországon a civil szféra, miközben a magyar társadalom passzív asszisztálása mellett kormányzó elit mára felszámolta a gyenge demokráciának, az épp kialakult köztársaságnak a politikai hatalom ellenőrzésére alig létrehozott intézményeit. Amikor a liberálisok emiatt keseregnek, eszükbe sem jut, hogy esetleg azért történhet meg mindez, mert ezek az intézmények nem felelnek meg a magyar hagyományoknak, a korábbi társadalmi gyakorlatnak, vagyis – a nyugati demokráciáktól eltérően – egyelőre idegenek a magyar kultúrától. Kesergés helyett tehát elemezni kellene!