Ukrajna: Józanságot kérnek a volt kémek

Egykori amerikai hírszerzők is kétségbe vonják, hogy Oroszország le akarná rohanni Ukrajnát. Ugyanakkor puccsként írnak a február 22-ei kijevi eseményekről. A magyar közönséget viszont még mindig manipulálják.

Ukrajna - USA-oroszZaszloval_1.jpg Többek között azt írják az USA egykori hírszerzői az Angela Merkel német kancellárnak küldött, szeptember 16-ai keltezésű nyílt feljegyzésükben: »Ukrajna nagy orosz „lerohanását” nem támasztja alá semmi megbízható hírszerzési forrás. Sokkal inkább a „hírszerzési források” ugyanazok a kétséges, politikailag „meghatározott” források, amelyek 12 évvel ezelőtt „alátámasztották” Irak megtámadását. (…) Azok a képek, amiket a NATO augusztus 28-án nyilvánosságra hozott, meglehetősen gyatra alapot adnak Oroszországot megvádolni Ukrajna lerohanásával. Sajnálatosan ezek erősen hasonlítanak azokra a képekre, amiket Colin Powell 2003. február 5-én az ENSZ-ben bemutatott, és azok sem bizonyítottak semmit. «

Mindez a Transform! blogon magyarul is elérhető dokumentumban olvasható. A nyugalmazott hírszerzők egy helyen megjegyzik: »Remélhetőleg tanácsadói tájékoztatták Önt Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár foltos szavahihetőségéről. Számunkra úgy tűnik, Rasmussen beszédeit továbbra is Washingtonban írják. Ez eléggé világosan kitűnt az USA iraki lerohanását megelőző napon, amikor dán miniszterelnökként a parlamentben kijelentette: „Iraknak van tömegpusztító fegyvere. Ezt nemcsak gondoljuk, hanem tudjuk is.”«

A feljegyzés szerzői szerint »Jacenyuk természetesen Washington kiválasztottja volt a miniszterelnöki posztra a kijevi, február 22-i puccs után. Egy lehallgatott telefonbeszélgetés során Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes az USA Ukrajnába akkreditált nagykövetének, Geoffrey Pyatt-nak a puccs előtt kijelentette: „Jac a mi fickónk”«.

A volt ügynökök következetesen puccsként hivatkoznak Ukrajna törvényesen megválasztott elnökének februári eltávolítására például ebben az eszmefuttatásban: „A puccs-ellenes föderalisták Délkelet-Ukrajnában jelentős helyi támogatással bírnak, részben a nagy lakossági központok elleni kormányzati tüzérségi támadások miatt. Azt gondoljuk, hogy az orosz támogatás valószínűleg áramlik a határokon át, és többek között kitűnő harctéri hírszerzési információkat is tartalmaz. De egyáltalán nem világos, hogy ez a támogatás jelent-e tankokat és tüzérségi eszközöket – legfőként azért, mert a föderalisták vezetése sokkal jobb és meglepően sikeresek a kormányzati erők hatástalanításában. Ugyanakkor kevés a kétségünk, hogyha a helyzet úgy adódik, és szükséges lesz, az orosz tankok jönni fognak. Ez az, ami miatt a helyzet összehangolt erőfeszítést igényel egy tűzszünet létrehozására, amit eddig – mint Ön előtt is ismeretes – Kijev késleltetett. Mi tehát most a teendő? Nézetünk szerint Porosenkonak és Jacenyuknak világosan meg kell mondani, hogy a NATO tagság nincs napirenden, és hogy a NATO nem szándékozik közvetítő útján háborúzni Oroszországgal, különösen nem az ukrán szedett-vedett hadsereg támogatása érdekében. Ugyanezt kellene más NATO-tagok tudomására is hozni.”

Mindez aligha újdonság a Bekiáltás-blog olvasóinak. Ám a magyar lakosság nagy része csak a kijevi és nyugati forrásokra támaszkodó sajtóból tájékozódik. E médiumok döntő része viszont továbbra sem hajlandó szembenézni azzal az ellentmondással, hogy miért lőnék saját állásaikat, városaikat és falvaikat, sőt családtagjaikat a nyugaton szakadároknak nevezett, helyben népfelkelőként (opolcsenci) említett önkéntesek. Márpedig a tűzszünet ellenére, tegnap és ma is folyt például Donyeck lakónegyedeinek nagy kaliberű fegyverekkel való lövése, amelynek polgári áldozatai is voltak. Minthogy a délkeleti országrész városainak és falvainak nagy része a népfelkelők bázisa, nyilvánvaló, hogy azokat nem az ott lévő felkelők rombolják, hanem viszonylag nagyobb hatótávolságú lövegekkel, sorozatvetőkkel, az ukrán hadsereg, esetleg a kijevi kormánynak nem engedelmeskedő, valamely oligarcha által finanszírozott szabadcsapatok. Ezzel szemben például a tegnapi Napi Gazdaságban ezt olvashattuk:

„A szakadárok nem mindenhol tartják be a minszki tűzszüneti megállapodást. Dmitro Timcsuk, a harcokat figyelemmel kísérő katonai szakértő, a kijevi katonapolitikai kutatóintézet vezetője arról tájékoztatott kedd reggel szervezete Facebook-oldalán, hogy továbbra is pattanásig feszült a helyzet Donyeckben, a tűzszünet ellenére a Moszkva-barát szakadár fegyveresek folyamatosan lövik az ukrán fegyveres erők állásait a városi repülőtérnél. Timcsuk szerint az elmúlt 24 óra alatt több mint tízszer fordult elő, hogy a szakadárok több helyszínről aknavetőkkel, tüzérségi fegyverekkel és Grad típusú rakéta-sorozatvetőkkel huzamosabb ideig lőtték a légi kikötőt ellenőrzésük alatt tartó ukrán katonákat. Az orosz hadsereg katonákat és haditechnikát dob át a kelet-ukrajnai Liszicsanszk és Debalceve környékére – írta Timcsuk.”

Többféle forrást egybevetve, a donyecki repülőtér esetében vélhetően kölcsönösek az összecsapások, de csupán ezt az egyetlen elemet kiemelni a nap harctéri történéseiből, enyhén szólva, csúsztatás.

Ami azonban a harcokkal kapcsolatos egyoldalú informálásnál is károsabb: médiumaink többségében általában olyan elemzőket szólaltatnak meg, akik hosszú beszélgetésekben sem említik meg az USA kormányzatát, mint az események lehetséges alakítóját. Tisztelet a kivételnek, de a szerkesztők, a szakértők rendre azt sugalmazzák, hogy a történéseknek csupán két főszereplője van: Oroszország, mint kezdeményező, illetve Ukrajna, mint szenvedő fél. A megnyilatkozások elenyésző hányada említi azokat az évekkel ezelőtti eseményeket, amelyekre most az egykori hírszerzők is emlékeztetnek, s amelyek azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagyon is tudatosan készült fel az Oroszországot katonai és gazdasági harapófogóba zárni akaró, az Európai Uniótól elválasztani igyekvő geopolitikai céljának elérésére.

Mindezzel nem azt állítom, hogy a volt ügynököknek feltétlenül és mindenben igazuk lenne. Főként nem azt, hogy Oroszország a békegalamb a héja Amerikai Egyesült Államok ellenében. Csupán arra szeretném újból felhívni a figyelmet: kéretik az egyensúlyra törekvő távolságtartás. Kéretik, hogy ne a rossz fiú, jó fiú sémája szerint, főként ne kulturális különbségtétel, mi több fóbiák alapján folyjék a magyar közönség tájékoztatása. Ezt ugyanis propagandának hívják. És ha ennek hatása alá kerül a magyar közvélemény, azt a végén ismét csak mi, a manipulált közönségként kezelt közemberek szívjuk meg, ahogyan erről már annyiszor szereztünk tapasztalatot viharos történelmünkben!

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: