A brazil tükörben talán jobban látható, milyen felfogást képviselnek a magyar vezetők.

Orbán Viktor és Jair Bolsonaro brazil államfő között különleges kapcsolat van. Legalábbis úgy tesznek, mintha az lenne. Mindenesetre a magyar miniszterelnök még São Pauloba is elküldte Novák Katalint, hogy támogassa a brazil vezetőt a választási kampányban. Orbán pedig október 1-jén videó-üzenetben biztosította politikustársát támogatásáról. Az ugyan nem ment vele túl sokra, mert

Az ellenérdekelt társadalomban az oktatás színvonala sem javítható meg alapvetően reformokkal.

„Tanítsatok Magyarországért!” – szólít fel bennünket jó szándékkal Forgács István a Mandiner.hu október 15-ei számában. Ebben azon kesereg – okkal! –, hogy

Novák Katalin szerint sem vonatkozik a felelősségre vonás a nyugati érdekeket szolgáló vezetőkre.

„Országaink nevében követeljük, hogy Oroszország azonnal hagyja abba polgári célpontok támadását” – olvasom a bukaresti kilencek – a bolgár, a cseh, az észt, a magyar, a lett, a litván, a lengyel, a román és a szlovák – államfő október 11-ei közös közleményében, amihez Észak-Macedónia és Montenegró elnöke is csatlakozott. A felsorolásból kiderül, hogy az aláírók között Novák Katalin is ott van. Egyetértenék vele,

A Kremlhez közel állók elégedetlenek a háború katonai és kommunikációs kezelésével.

Az oroszországi állami rádió és televízió műsorvezetőinek, szakértőinek az elmúlt egy-két hétben többször is felvetett kérdéseit osztom meg az olvasóval. Sem nem erősítettem, sem nem gyengítettem a felvetéseket. Azok számára, akik csak a nyugati médián keresztül értesülnek a hírekről, talán így is eléggé meglepőek. Legfeljebb olyan tényekkel bővítettem őket, amelyekről úgy gondoltam: az egyoldalúan tájékoztatott magyar közönség számára feltétlenül szükségesek az értelmezéshez.

A közéleti vitáinkban a személyek elleni kirohanások elfedik a kapitalizmusból következő rettenetes következményeket.

Orbán Viktor október 7-ei, prágai, úgymond vonulásának leírását Parászka Boróka erdélyi ellenzéki újságírótól idéztem minapi, „Orbán csak ürügy a vétó eltörléséhez” című cikkemben. Mert ismét az történt, ami oly gyakran előfordul a magyar ellenzéki és kormánypárti sajtóban:

Van-e egyáltalán, mi megmentheti az embert az enyészettől?

A kettős nekrológ miatti nyomott hangulatban futtattam végig tekintetemet a könyveken, melyek egyre növekvő számban évtizedek óta körbevesznek. A valaha volt iskolánk, a Teleschola két újabb nagyszerű, nemzetközileg jegyzett operatőr-tanára, Vagyóczky Tibor és Rák József elvesztése miatti érzelmek továbbra is fogva tartottak, s a megváltoztathatatlantól gyötörve ezt a mondatot róttam az íróasztalon heverő papírlapra:

Nem a vétó nélküli EU lesz erősebb, hanem az eddig is erősek hatalma növekedhet.

„Huszonkilenc másodperc. Ennyi ideig vonul Magyarország miniszterelnöke a vörös szőnyegen, füttykoncertben, szidalmak között, dühös hangorkántól kísérve. A szégyen útja.”– írta a Facebookon Parászka Boróka erdélyi újságíró, akinek véleményét gyakran osztom, máskor pedig nem. Ezúttal – tudatosan vagy öntudatlanul, nincs jelentősége – különös szerep lett az övé.

Felháborodtak az ukránok, de a milliárdos űrhajójának orosz kozmonautája is van.

„Ukraine-Russia Peace” címmel négypontos békejavaslatot tett közzé Twitter-oldalán Elon Reeve Musk, a Tesla alapítója. A javaslatok elfogadásáról vagy elutasításáról szavazhatnak is a látogatók. Íme:

 A putyinista sztár újságíró műsorában három évvel ezelőtt történt csetepatéval manipulált a Google.

Az orosz állami televízió „Vecser sz Vlagyimirom Szolovjovim” (Este Vlagyimir Szolovjovval) című, hétfőtől csütörtökig tartó, több órás vitaműsorának második, az ukrajnai helyzetet megvitató részében két résztvevő összeverekedett – tudtam meg a Google-hírek között megjelent egyik videó-megosztásból, amikor október 2-án, reggel bekapcsoltam az iPad-emet. A konfliktust két aspektusa miatt idézem fel. Egyrészt szóba hozhatom, hogy

Befellegzett a politikusok, köztük az EU vezetőinek, a médiumok és az értelmiség szavahihetőségének.

Még márciusban, az ezredik Bekiáltás-bejegyzést „ünnepelve” írtam egy cikket azzal a címmel, hogy „Nekem se higgyenek!” Akkor is az „Ukrajna körüli információs háború”-ról értekeztem, tele kétellyel mind a nyugati, mind az oroszországi hírforrásokkal kapcsolatban. Hozzátéve azonban, hogy az események nyolc évvel ezelőtt kezdődött láncolatából feltételezni kellett volna: egyszer eljutunk oda, ahol most tartunk. Miközben persze