A 21. század nagy csalódása: a kapitalizmus részeként fellépő baloldal nem a dolgozókat képviseli. ⇒ A szavazás kérdése az esszé végén: Elsősorban milyen erőktől várható a társadalmi problémák megoldása? (1) A globális milliárdosoktól (2) A mindenkori kormányoktól (3) A jobboldali kormányzó pártoktól (4) A baloldali pártoktól (5) A dolgozók önszerveződési formáitól – dolgozói tanácsok, szakszervezetek stb. (Előre szólok: csak akkor kezdjen az olvasáshoz, ha van rá ideje! De ha átfutja az alcímeket és a kiemeléseket talán megjön hozzá a kedve.)

A Tanácsköztársaság kommunista vezetői főleg a nemzet és keresztény ellenes, vallás ellenes, gyökértelen zsidók voltak. A sajátjaikkal is szembefordultak, mert az úri-polgári világba beilleszkedni nem tudtak, nem akartak. Társadalomkritikájuk alapját az jelentette, hogy nem volt esélyük a politikai elitbe bejutásra. Miközben a társadalom túlnyomó része ragaszkodott a fennálló viszonyokhoz, a kommunisták, a nemzeti érzés és a vallásosság felszámolását hirdették.

A március 21-én épp száz éve megalakult, mindössze 133 napot megélt magyar kommünnel kapcsolatban ezeket a gondolatokat égeti a 11. osztályos diákok agyába az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kiadott történelemkönyv.⁽¹⁾ Itt zanzásítva foglaltam össze, de a cikk után a szöveg teljes változatát⁽²⁾  szintén közlöm, hogy a szülők és nagyszülők szembesüljenek azzal, milyen mérget csöpögtetnek a felnövekvő generációk fejébe a hatalom mai urai. Tudniuk kell arról, hogy a zsidó- és kommunistaellenesség mételyét viszik bele a jövő nemzedékek tudatába a nemzeti (nem) együttműködés rendszerének megszállottjai.

Immár senki és semmi nem állja útját a szórakoztató-propaganda híradó- és beszélgető show-műsorok cunamijának.

Orbán Viktor azt sugallta, hogy győzött és időt nyert. Mindenesetre ismét lejáratta az uniót és Magyarországot, s hozzá még zavart is keltett.

Nem függesztik fel és nem zárják ki a Fideszt, a párt önként felfüggeszti részvételét az Európai Parlament néppárti frakciójában.” Március 20-án 19:45 óra körül ezt a feliratot mutatta folyamatosan az m1 állami televíziós csatorna Orbán Viktor Brüsszelben megtartott sajtótájékoztatóját követően. Vagyis győzelem! De tényleg az?

Csak óvatosan a nyugati értékrend erőltetésével! ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén: Egyetért-e azzal, hogy a nyugati demokrácia értékrendjét meg kell honosítani a világ minden országában?

„Megismerni! Megérteni! Ha egyáltalán...” A Bekiáltás blog mottójával elsősorban magamat szeretném figyelmeztetni arra, hogy lehetőleg távolságtartással írjak a világ, főként a nemzetközi világ eseményeiről. Bár, bizonyára nekem sem mindig sikerül elkerülni a tényekkel nem alátámasztott véleménynyilvánítást, a jelzők osztogatását, szeretném remélni, hogy cikkeimet nem uralják az olyan szószerkezetek, amelyek a most lemondott Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztán mindmáig egyetlen elnökének részbeni visszavonulását kísérték a magyar sajtóban.

Az idős színészt használva fényezték a kormányfőt. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén:  Ön hogyan viszonyul a miniszterelnök látogatásról közzétett videó- és fényképfelvételekhez? 

Jó napja volt a miniszterelnöknek március 16-án. Útja Velembe, Törőcsik Marihoz, a nemzet színészéhez vezetett. És nem seprűzték ki onnan. Sőt! A minden létező díjjal és életjáradékkal méltán elismert színészlegenda meghatottan fogadta Orbán Viktor látogatását. A kormányfő személyesen adta át neki a Kossuth-nagydíjat az eddigi kétszeri Kossuth-díj után. A magyar kultúra műveléséért és ápolásáért járó legmagasabb állami elismerést 1948. március 15. óta adományozzák. Azóta jöttek-mentek a kormányok, sőt a rendszerek, de mindig mindenki, bárki kezéből boldogan vette át. Nem kétséges, ha valaki újból kiérdemelte, akkor Törőcsik Mari az. És mégis, számomra van ennek a dolognak egy kis mellékíze…

Hál’ istennek, langyos kis beszéd volt ez!

Átvert a kormány plakátja. Azon az áll, hogy március 15-én, 14 órakor, a budapesti Kossuth téren mond ünnepi beszédet Orbán Viktor miniszterelnök. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy valamikor 11 óra után előbb a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki kezd szónokolni szabadon a Nemzeti Múzeum előtt, aztán Orbán Viktor lapoz bele a papírjaiba. Barátom hamiskásan azt mondta: nyilván az ellenség megtévesztésére rendezték így. No, de rajtam nem fogott ki! Már órákkal a fellépés előtt leírtam, szerintem mit fog üzenni népének a magyar kormányfő. Így csak előkaptam a jegyzeteimet, s már nem volt más dolgom, csupán összehasonlítani a jóslataimat a ténylegesen elhangzott szöveggel. Ezt osztom meg alább az olvasóval.

Visszaél a hatalom Kölcsey 1833-as szavaival. ⇒ A szavazás kérdése az írás végén: Ön milyen március 15-ei ünnepi beszédet hallgatna szívesen? 

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.” Kölcsey Ferencnek ezzel az 1833-ban, Pozsonyban papírra rótt négy szavával hívja az Orbán-kormány a 2019. március 15-ei ünnepségre az ő népét. Hagyhatná a jelmondatot örökül is, ami azt jelentené, hogy „kihúnytát” érzi, de gyanítom, akik a lózungot a plakátra javasolták, nem olvasták az „Emléklapra” című epigramma mindkét sorát. Ha így tettek volna, bizonyára feltűnt volna nekik a kínos áthallás. Ehhez képest akár szót sem érdemel, de azért mégis, hogy Kölcsey csupa nagybetűvel írta a kormányplakát által, a szerző nevének említése nélkül idézett szöveget. Ám ezzel sincs vége.

Láthatóan kezdik megelégelni Nyugaton, hogy beleharapdál az őt helyzetbe hozó, majd megtartó kézbe. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén: „Hogyan alakul a jövőben Orbán Viktor befolyása az Európai Unióban?”

Egyre több jel mutat arra, hogy sokak szemében felértékelődik az, akit Orbán Viktor, illetve famulusai támadnak. Az elmúlt hétvégén, a Magyar Hang 2. évfolyamának 10. számában Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke számolt be arról, számára milyen előnye volt annak, hogy néhány hónappal ezelőtt a kormányhoz közeli Figyelő pénzesőben ábrázolta őt a címlapon.

Már csak Putyin aláírása hiányzik a hamis hírek terjesztését, illetve a hatalom képviselői iránti tiszteletlenséget büntető törvényről. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén: Megpróbálkozik-e a közeljövőben a magyar kormány az internethasználók tömeges ellenőrzésével?

„Több ezer orosz tüntetett azért, hogy Putyin ne kapcsolhassa le az internetet” – olvasom. Már megint ezzel az ördögi Putyinnal van baj! – sugallja az MTI-tudósítás fölé emelt cím. De lássuk, mi történt valójában! Először is a tízmilliós Moszkvában, a Magyar Távirati Iroda szerint, 6 ezer és 15 ezer közötti, az orosz ellenzéki Kommerszant szerint, legfeljebb 10 ezer, főleg harminc év alatti internethasználó engedéllyel demonstrált március 10-én, vasárnap. Ennél is kisebb tiltakozás volt Voroznyezsben, valamint a távol-keleti Habarovszkban. Engedély nélkül, maroknyian gyűltek össze Szentpéterváron. A kérdés tehát inkább az, miért a gyér érdeklődés?

A Fidesz-nek az európai néppárti frakcióban maradva kell szolgálnia az EU és Oroszország jövőbeni összefogását!

Kizárják-e vagy sem a Fideszt az Európai Unió parlamentjének néppárti frakciójából? Jó ideje ez a téma uralja a magyarországi ellenzéki megnyilatkozásokat. A nyugat-európai politikusok szintén növekvő számban nyilvánítanak véleményt az ügyről. Emiatt a magyar kormánypárt megmondó emberei és médiumai feladták az addig rájuk parancsolt némasági fogadalmat. Sőt, maga Orbán Viktor is megszólalásra kényszerült. Az adok-kapok nyomán számos külföldi médium kezdett foglalkozni akár karikatúrákkal kombinált elemzésekben a magyar kormányfő egységbontó, az úgymond az európai értékeket negligáló szerepével. A The Economist rajzán például Manfred Weber, a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt frakcióvezetője bevizelt kutyaként dobja ki Orbánt a közös sátorból. Mindazonáltal, a már-már hisztérikus helyzetben mintha senki nem foglalkozna a kérdések kérdésével: