Az idős színészt használva fényezték a kormányfőt. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén:  Ön hogyan viszonyul a miniszterelnök látogatásról közzétett videó- és fényképfelvételekhez? 

Jó napja volt a miniszterelnöknek március 16-án. Útja Velembe, Törőcsik Marihoz, a nemzet színészéhez vezetett. És nem seprűzték ki onnan. Sőt! A minden létező díjjal és életjáradékkal méltán elismert színészlegenda meghatottan fogadta Orbán Viktor látogatását. A kormányfő személyesen adta át neki a Kossuth-nagydíjat az eddigi kétszeri Kossuth-díj után. A magyar kultúra műveléséért és ápolásáért járó legmagasabb állami elismerést 1948. március 15. óta adományozzák. Azóta jöttek-mentek a kormányok, sőt a rendszerek, de mindig mindenki, bárki kezéből boldogan vette át. Nem kétséges, ha valaki újból kiérdemelte, akkor Törőcsik Mari az. És mégis, számomra van ennek a dolognak egy kis mellékíze…

Talán, ha mindez nem videó-kamera előtt történik. Talán, ha nem örökíti meg az udvari fotós is, nyilvánvalóan megrendezve, amint bekukucskál Orbán Viktor a művésznő ablakán. Talán, ha mindezt nem tették volna közzé rögvest a miniszterelnök Facebook-odalán, hanem csak egy kétsoros MTI-közleményt jelentetnek meg róla. Akkor esetleg nem az jutna eszembe: ez is csak a propaganda része. Persze, az a rossz, aki rosszra gondol! És sokan lesznek, akik cinizmussal vádolnak, mert szóvá teszem mindezt. De engedtessék meg protestálnom: nem én vagyok cinikus, hanem annak az országnak a vezetői, akik jó ideje apasztják a nemzet szellemi energiáit, visszaszorítják a magas kultúrát, bizonytalan helyzetbe sodorják a tudományos kutatást, ugyanakkor jól kifundált pr-akciókkal fedezik el mindezt a nagyközönség elől.

A prózai színházakat, főleg a kísérletezésre vállalkozókat évad közben sodorta bizonytalanságba a kormány azzal, hogy lebegtetni kezdte a TAO-formájában nyújtott támogatásokhoz való hozzájutást. A nagy színházakban mintha több lenne a könnyedebb műfajokra épülő előadás. Eddig azt tapasztaltam, hogy az opera még tartja magát. Aztán március 9-én itt is átszakadt a gát: a felújítás alatt álló Operaház híján az egyetlen játszó helyen, az Erkel Színházban sztrájkolt a kórustagok többsége, emiatt húsz perces késéssel kezdődött az előadás, amelyben a kórustagok többsége nem vett részt. Tizenhat éve nem emelték az alapilletményeket, az összjövedelem csökkent, miközben a munkaterhek bizonyos értelemben nőttek, mert a társulat sokat utazik.

Szenvedélyes tárlatlátogatóként állítom: a főváros államilag támogatott kiállításain évtizedek óta nem tapasztalt mennyiségben jelent meg a képzőművész középszer. A március 15-ei nemzeti ünnep előtt botrányt okozott, hogy az odaítélt tizennégy Munkácsy Mihály-díj közül hetet olyanok kapták, akiket nem a jelölőbizottság terjesztett fel. Ami az irodalmat illeti, a napokban a MAZSIHISZ tett közzé tiltakozást amiatt, hogy két rasszista irodalmárt is magas kitüntetésben részesített a kormány.

Sorvad az általános, a középfokú és a felsőoktatás, mert évről évre nagy összegeket vonnak ki e területekről. A Magyar Tudományos Akadémiának adott ultimátummal veszélybe került a kutatási szabadság, s félő, hogy az ország részben elvágja magát a nemzetközi tudományos intézmények hálózatától. Emiatt a korábban hazatért fiatal tudósok egy része máris csomagol, s megy vissza Nyugatra, hogy végképp lemondjon az ország javára munkálkodásról. Igazán jó rálátásom van a magyar sajtó múltbeli és mai működésére. Azt kell mondanom: rég volt ilyen mélyponton az újságírás működésének feltételrendszere. Ha az internet, s néhány korlátozott hatású fővárosi szerkesztőség nem lenne, a Fidesz pártállami média több mint négyszáz csatornájának hatására az országra teljes szellemi sötétség ereszkedne.

És akkor, ebben a helyzetben Orbán Viktor tanácsadói úgy döntenek: a kormányfő ismét látogassa meg, s vigyen kitüntetést a nemzet színész nagyasszonyának, akit az emberi tisztasággal azonosít az ország a filmvásznon és a színpadon megismert alakításai nyomán. És erre Törőcsik Mari nem mondja: „Köszönöm Miniszterelnök Úr! De majd akkor jöjjön hozzám, ha kormánya nem azt műveli a szellemi-kulturális élettel, amit! Addig ne használja a nevemet, az életművemet a saját olcsó népszerűségszerzésére, amikor egész tevékenysége tudás és kultúra ellenes!”

Illetlenség, amivel mentegetni próbálom a színésznőt, de azt kell mérlegelnem: az illetlenség esik-e nagyobb súllyal latba, vagy életművének kikezdése. Ez utóbbit gondolva fontosabbnak, azt feltételezem: a nyolcvanharmadik évét betöltött, betegségekkel küzdő példakép, miközben őszintén meghatódik, talán nem látja át, mihez asszisztál. Ha így van, annál nagyobb a vétke az Orbán-csapatnak, amikor egy idős ember gyengeségét kihasználva fényezi gazdáját. No meg egyúttal demonstrálja: lényegében bármit megtehet a hatalom a kiszolgáltatottak tömegeivel, hiszen mindenki láthatja: hiába ágál az értelmiség, a tudós- és a művészvilág sok tagja, egy akkora világnagyság is őt, Orbán Viktort igazolja, mint amekkora Törőcsik Mari – bármennyire is fáj ezt leírni – volt valaha. #

CÍMKÉP: Orbán Viktor bekukucskál az egyik ablakon, míg Törőcsik Marinak a másikat nyitják. Tökéletes időzítés, tökéletes kompozíció, vagyi tökéletes rendezés, s mint ebből is látszik: színház az egész világ (Fotó forrása: Miniszterelnöki Facebook-oldal)

Véleménye fontos az iránymutatásban. Ha nem szavaz, a trolloknak engedi át a véleményformálást. Gondolja meg, mit veszítünk a passzivitással!