Már csak Putyin aláírása hiányzik a hamis hírek terjesztését, illetve a hatalom képviselői iránti tiszteletlenséget büntető törvényről. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén: Megpróbálkozik-e a közeljövőben a magyar kormány az internethasználók tömeges ellenőrzésével?

„Több ezer orosz tüntetett azért, hogy Putyin ne kapcsolhassa le az internetet” – olvasom. Már megint ezzel az ördögi Putyinnal van baj! – sugallja az MTI-tudósítás fölé emelt cím. De lássuk, mi történt valójában! Először is a tízmilliós Moszkvában, a Magyar Távirati Iroda szerint, 6 ezer és 15 ezer közötti, az orosz ellenzéki Kommerszant szerint, legfeljebb 10 ezer, főleg harminc év alatti internethasználó engedéllyel demonstrált március 10-én, vasárnap. Ennél is kisebb tiltakozás volt Voroznyezsben, valamint a távol-keleti Habarovszkban. Engedély nélkül, maroknyian gyűltek össze Szentpéterváron. A kérdés tehát inkább az, miért a gyér érdeklődés?

Tavaly 17 ezer nagy kibertámadást vertek vissza

Talán azért, mert az orosz netszolgáltatókhoz hasonlóan sokan egyetértenek a parlament elé ezen a héten kerülő törvénytervezet fő céljával: külföldi kibertámadás esetén az orosz internetnek akadálymentesen tovább kellene működnie. Meg kell oldani, hogy ilyen esetben minden online forgalmat átirányítsanak az Oroszország távközlési hatósága által kezelt rendszerekre! A szolgáltatók csupán a kilátásba helyezett technikai előírásokat kritizálják, de az eléjük támasztott követelményt nem vitatják. Talán azért, mert feltehetően napi gondot okoz számukra is, amiről március 6-án, az FSZB szövetségi biztonsági szolgálat kollégiumának értekezletén Vlagyimir Putyin államfő, egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka többek között ezt mondta:

Tegyük hozzá: sok egyéb mellett számításba kell venniük a vezetőknek, hogy Oroszország közvetlen közelében, Észtországban kifejezetten kibertámadásokra alkalmas katonai bázist telepített néhány évvel ezelőtt az USA. Mindezek azért más fénybe állítják az oroszországi terveket. Hiszen feltehetően a most tüntetők is zokon vennék, ha a számítógépes hálózatok elleni attakok miatt megszűnne az áram- és vízszolgáltatás, leállnának a vasutak, irányíthatatlanná válnának a repülőgépek, fél napon át nem tudnák kivenni a pénzüket az emberek a bankautomatákból, amint az tavaly Oroszország igen nagy területein már meg is történt. Ha ez gyakran előfordulna, akkor nyilvánvalóan azért tüntetnének ugyanezek az emberek, hogy az állam nem tett meg mindent az őket fenyegető veszélyek elhárításáért.

Félnek a közösségi média megregulázásától

Ezek miatt a Kreml vezetése azt tervezi, hogy az orosz nyelvű internetes kommunikáció 95 százalékát az országon belül tartanák. El akarják érni, hogy 2020-tól az adatok nagy része ne haladjon át külföldi szervereken, amelyek szolgáltatói alig titkoltan főleg amerikai – S még ki tudja milyen? – titkosszolgálatokkal is kapcsolatban állnak. Más kérdés, hogy onnantól viszont az orosz hatóságok számára válik korlátlanul monitorozhatóvá az internetes üzenetek tartalma. A levelezéseket nem csak megfigyelhetnék, de az általuk nemkívánatosnak tartott információkat könnyedén blokkolhatnák. Valójában tehát nem a technikai kérdések nyugtalanítanak sokakat, hanem a tartalmiak. Ráadásul, erre most tényleg van ok.

Mert amiről eddig volt szó, még terv. Viszont már csak az államfő aláírása hiányzik a hamis hírek terjesztéséről, illetve a hatalom képviselői iránti tiszteletlenség miatt büntetést kilátásba helyező törvényekről. A jogszabályokat az orosz parlament alsó háza harmadik olvasatban fogadta el március 7-én. A képviselők elmúlt heti vitájához kapcsolódva a New York Times nem is volt rest „Megsértették a kormányt? Az oroszok börtönbe vonulhatnak ezért” címmel, az orosz államfő fényképével illusztrált cikket jelentetett meg a témáról. Az amerikai lap beszámolója szerint az orosz törvényhozók szándéka a szólásszabadság további korlátozása.

És igaz, ami igaz, a magánszemélyeket 3000 dollárnak megfelelő összegre, vagy tizenöt napos elzárásra ítélhetik a kormányzati tényezők, a főhivatalnokok megsértésének címén. Arra köteleznék a webes felületek tulajdonosait, működtetőit, hogy büntetés terhe mellett, huszonnégy órán belül távolítsák el azokat a közléseket, amelyek „egyértelmű tiszteletlenséget” tanúsítanak a társadalom, az állam vagy annak szimbólumai, az orosz alkotmánnyal vagy a kormánnyal szemben. A másik jogszabály értelmében az egyéneknek akár 6000 dollárral egyenértékű bírságot kellene fizetniük, ha hamis híreket tennének közzé.

Mielőtt azonban azonnal szörnyülködni kezdene valaki, hogy hallatlan, ami Oroszországban történik, nem árt, ha számol vele: hasonló intézkedések másutt is születnek. És itt nem elsősorban azokra a kínai törekvésekre gondolok, amelyek célja, hogy arc- és mozdulatfelismerő rendszerekkel regisztrálják, és a hatalomhoz való viszonyuk alapján társadalmi csoportokba sorolják a lakosság minél nagyobb hányadát. A Deutsche Welle német közszolgálati csatorna orosz nyelvű portálján is olvasható: „Oroszország a globális trendet követi”. 2018-ban olyan, egymástól egészen különböző országokban is elfogadtak a moszkvaiakhoz hasonló jogszabályokat, mint Franciaország és Egyiptom. A kormány az Egyesült Királyságban is napirendre tűzte a kérdést, de aztán elállt attól, hogy szankcionálja a hamis hírterjesztést, mondván: rendkívül nehéz meghatározni, mit is tekintsünk fake news-nak. Viszont Németországban már 2017-ben elfogadták a közösségi hálózatokon megnyilvánuló gyűlöletbeszéd és a hamis hírek terjesztői elleni törvényt.

A hatalom szintén operál hamis hírekkel

Az orosz ellenzékieket ez persze nem nyugtatja meg. A már említett Kommerszant körinterjút készített a közélet, a gazdaság, a kultúra több, főleg hatalomkritikus szereplőjével ezekről a kérdésekről. A megkérdezettek teljes nevüket, fényképüket vállalva többek között arról lamentáltak: milyen szempontok szerint lehet eldönteni, mi a hamis hír; milyen módon húzható meg a jogos bírálat és a sértés közötti határ.

♦ Artyemij Troickij zenekritikus maga is egyetértett az álhírek kiszűrésének igényével. Nyugtalanította viszont, hogy a hatalom képviselőihez való tiszteletlen viselkedéssel kapcsolatos előírás „szégyenteljesen visszavethet bennünket a sztálinizmushoz”. Szerinte, ha a médiumot marasztalják el, akkor az egyfajta cenzúraként lesz értelmezhető, ha az újságírókat, az öncenzúrát von maga után.

♦ Alekszandr Malkevics, az Oroszországi Informatikai Közösségi Tömegmédia és a Tömeges Kommunikáció Fejlesztési Társadalmi Kamara elnöke szerint elsősorban a hamis hírek terjesztésére szakosodott szervezeteknek lesz félni valójuk. Mert az igazán jelentős hamis híreket szándékosan terjesztik, hogy riadalmat okozzanak a társadalomban, és lázadást váltsanak ki. Két közelmúltbeli példát említett. Az egyik álhír szerint „Megtiltják a hetven éven felülieknek az ingatlanokkal való üzletelést és más jogi ügyleteket, mert az öregek demenciában szenvednek.” A másik azt közölte: „Adót vetnek ki a kövér emberekre. De ugyan meddig lehet még tűrni az ilyen törvénytelen adókat?” Az elnök szerint az ilyen álhírterjesztő magatartás az, ami tűrhetetlen.

♦Szergej Mityenkov, a Gyáriparosok és Vállalkozók Szervezetének alelnöke úgy vélte, senki nem követel lehetetlent az újságíróktól. Mint mindenki más, ők is hibázhatnak, de fontos, hogy ha valótlannak bizonyul egy hír, akkor azt visszavonják. Ám maga is tamáskodott afölött, hogy mi is tekinthető fake news-nak. ♦ Vele ellentétben mindez nem okozott fejtörést Sztanyiszlav Szadalszkij színész–blogger–újságírónak, mert mint mondta: „Minden, amit leírok, igaz”.

♦ German Klimenko, az Információs Gazdaságfejlesztési Alapítvány elnöke a kétségeit hangsúlyozta, mert ugyan ki dönthet arról, mi számít hazugságnak, s mi az igazság. Szerinte a meglévő jogszabályok bőven elegendőek a helyzet kezeléséhez. ♦ Igor Asmanov, a Kribrum nagyvállalat elnöke új elemként értékelte, hogy bírságolni bírósági döntéssel lehet. Jelentősebb bírság csak ismétlődő esetekben szabható ki. Viszont szerinte is megvan a veszélye annak, hogy a főhivatalnokok a kontextusból kiragadott szövegrészek miatt támadnak meg nekik nem tetsző egyéneket és médiumokat a törvényre hivatkozva.

♦ Jevgenyij Rojzman Jekatyerinburg korábbi polgármestere azt mondta: az előírásokat nyilván nem alkalmazzák majd az állami médiában folyó hazugsággyártásra. Viszont a törvénnyel a még megmaradt független médiumokat akarják megölni. A hatalommal szembeni tiszteletlenség után már csak egy lépés a felségsértésért való bírságolás. Aztán ennek nyomán törvényt hoznak a hatalom dicsőítéséről, s ezen az úton eljutunk egyenesen Észak-Koreába. ♦ Dmitrij Gluhovszkij író szintén azt állította, hogy a hamis hírek kilencvenöt százalékáért a hatalom felelős. Hiszen ez a társadalom irányításának új, informatikai technológiája. De ki bírságolná meg önmagát? Talán ez lesz a cenzúra új eszköze, amit a hatalom számára kellemetlen információs eszközök bezárására és blokkolására használnak. Én az elnöki adminisztráció vezetőinek bírságolásával kezdeném – mondta.

♦ Pjotr Sumakov, a Kék Vödröcskék Társaságának koordinátora. (A vödröcske a rendőrségi autókon lévő, fordított játékvödörhöz hasonló kék villogóra utal, tekintettel arra, hogy a mozgalom a csinovnyikok és az utakon ellenőrző rendőrök önkénye ellen lép fel – KDL.) Ő azt magyarázta: az átlagembernek, de még a médiának sincs igazán eszköze az információk ellenőrzésére. Mi legfeljebb törekedhetünk arra, hogy a valóságnak megfelelő közléseket osszunk meg. De lehetetlen ellenőrizni mindent. A hibák miatt rákényszerülünk bocsánatkérésre is. Attól tartok, hogy a büntetéstől való félelem miatt csökken majd a polgárok aktivitása. Azt gondolom, hogy az internetes hálózatokon hamarosan kialakul egy kettős értelmű ezópuszi nyelv, nehogy megsértsék a főhivatalnokokat. Bírálat helyett érdemtelenül dicsőíteni fogják őket.

♦ Ivan Zaszurszkij, a Magántudósító online-újság kiadója szintén azt állította az ellenzéki Kommerszant megkeresésére, hogy a hamis hírek egy része a főhivatalnokoktól származik, akik olyan teljesítményekről beszélnek, amelyek nem léteznek. Elsősorban tehát őket kell felelősségre vonni. Ha a vétkes az újságíró, akkor őt. De a legnagyobb hamis hírterjesztők az óriás kommunikációs platformok, mint a Twitter vagy a LiveJournal, amelyek azonosíthatatlan szerzők hamis híreit osztják meg. Ezért a törvény legfeljebb csak kimutathatja a foga fehérjét, de arra nem lesz képes, hogy beleharapjon az igazán nagy fake news terjesztőkbe.

CÍMKÉP: A Runet – az orosz internet – elkülönítése elleni tüntetés Moszkvában, 2019. március 10-én. (Fotó: twitter.com/msvetov)

Véleménye fontos az iránymutatásban. Ha nem szavaz, a trolloknak engedi át a véleményformálást. Gondolja meg, mit veszítünk a passzivitással!