2030-ban csodásan fogunk élni. De mi lesz velünk holnap? Miniszterelnöki álmok a valóság tükrében.

Minden politikus beszédének legalább két olvasata van. Az Orbán Viktoréinak is. Egyrészt nézhetjük a szónoklatokat a lelkes hívek szemszögéből. Másrészt a hozzá kritikusan viszonyulókéból. Szerintem a távolságtartással járunk jobban, hiszen a politikus ritkán tud ellenállni az önfényezés kísértésének. De ha igen, akkor már nem is politikusnak nevezik, hanem államférfinak.

Ilyen államférfiúi megnyilatkozás volt például a brit miniszterelnök Winston Churchillé, aki 1940. május 13-án – a tőle gyakran idézett szavakkal – így reagált arra, hogy a náci Németország lerohanással fenyegette Angliát, miközben belső ellenfelei a kapituláció mellett lobbiztak: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket”. A negyedízben újraválasztott Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2018. május 10-én elmondott beiktatási szónoklata nem ilyen volt.

 Putyinnal együtt ünnepelt az izraeli miniszterelnök és a szerb államfő.

Lehet találgatni, hogy is van most akkor ezzel a közel-keleti helyzettel. Május 8-án, kedden Donald Trump amerikai elnök bejelentette: felmondja az iráni atomszerződést. Emiatt az orosz külügyminisztérium – összhangban a nyugat-európai országokkal – mély csalódottságának adott  hangot. Viszont az izraeli kormányfő helyeselte az amerikai bejelentést. Még hétfőn Juvál Steinic, az izraeli biztonsági kabinet munkájában is részt vevő, infrastruktúra, energia- és vízgazdálkodási miniszter a Jediót Ahronót nevű újságnak adott interjújában megfenyegette a szír elnököt, Moszkva szövetségesét: ha nem tisztítja meg Szíriát az iráni fegyveres alakulatoktól, akkor szó szerint végeznek vele.

De hogy lesz a lagymatag összejövetelből a nézők idegeit borzoló állami m1-es híradós beszámoló?

A parlament zárt főkapuja előtti lépcsőn rendőrsorfal, amely lazábban folytatódik az épület jobb- és balszárnyának irányába. Előttük, a lépcső alatt szintén rendőrök láthatósági mellényben, hézagosan elhelyezve. Jobbára fiatalok ácsorognak, üldögélnek a flaszteren. Közöttük itt-ott nyugdíjasok. Férfiak, nők vegyesen. Utóbbiak némelyikén szalmakalap. A kezekben magyar és európai uniós zászlók és okos telefonok, fényképezőgépek. Bent már folyik az országgyűlés ünnepi, alakuló rendezvénye. Unalmas, évtizedek óta ismétlődő rutin szerinti jelentések követik egymást. Ám az épületbe újabb és újabb rendőri alakulatok érkeznek és távoznak zárt rendben. Valami itt nem stimmel.

Úgy szavazott a Fideszre a választók 49,27 százaléka, hogy nem ismerhette meg a számon kérhető programot. De ő nem követ el politikai harakirit, és a túsz szerep sem tetszik neki. Egy dologban viszont másolhatná Putyint.

Váratlan helyről kapott megerősítést a Kezdődik Orbán Canossa-járása című jegyzetem egyik kitétele. Az Európai Unió külügyi és biztonsági főképviselője, Federica Mogherini többek között ezt mondta a védelmi miniszterek szófiai tanácskozását lezáró, május 5-ei, pénteki sajtótájékoztatón:

Orbán Viktor mintha nem vette volna észre, hogy túlfeszítette a húrt. A katonai vonatkozású összefüggések alábecsülése mellett az igazságszolgáltatás kormány alá rendelésének szándékából azt olvashatták ki a multinacionális cégek, hogy itteni befektetéseik bármikor veszélybe kerülhetnek. (Előre figyelmeztetek: hosszú írás.)

Amiként 1077-ben Canossa várába kellett elzarándokolnia IV. Henrik német császárnak, hogy VII. Gergely pápa feloldozza őt az egyházból való kiközösítés alól, úgy indul május 2-án, szerdán Brüsszelbe Orbán Viktor. Bár a magyar miniszterelnök sajtófőnöke valamifajta viszont látogatásról tájékoztatta az MTI-t, de több német lap is úgy tudja: a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) vezetősége hívta őt tisztázó beszélgetésre. A most újraválasztott magyar kormányfőtől meg akarják tudni, folytatja-e Magyarország átalakítását „illiberális demokráciává”. Világossá kívánják tenni előtte: vannak határok, amelyeket Orbán Viktor sem léphet át.

Nem mindegyik NATO-ország lelkesedett az amerikai indítványért.

Oroszországra küldte rá a NATO-t Pompeo. Ezzel a címmel ad hírt a moszkvai Cárgrád tévé internetes változata az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének április 27-ei, pénteki, brüsszeli szerepléséről. Mike Pompeo kinevezését két nappal előtte hagyta jóvá a szenátus, de már ült is repülőre, hogy Brüsszelben eligazítsa a NATO-tagállamok külügyminisztereit. Minthogy meglehetősen erős kijelentéseket tett, talán nem árt, ha elkezdjük felvenni a fonalat. Ahogy a Cárgrád értékeli – Pompeo  Oroszországot kapitulációra szólította fel. Márpedig ennek fele sem tréfa.

Egyre inkább a véletlenszerűség határozza meg, illetve a propaganda uralja a magyar lakosság közéleti tájékozódását.

Az ellenzéki megszólalók értékelésében mára uralkodó lett az a nézet, hogy a kormányzat, a kormányzó párt elképesztő / brutális / elsöprő / iszonyatos / nyomasztó / óriási médiafölényben van Magyarországon. Ez derül ki Zöldi László április 27-ei blogbejegyzéséből. Ezzel szemben, amiként magam is tapasztalom, a kormánypárti megszólalók – hogy ne mondjam: trollok – vitatják az ilyen minősítéseket. Többen hivatkoznak arra, hogy az internet gyakorlatilag bárki számára elérhető, és senki nem akadályozza az embereket abban, hogy előfizessenek az ellenzéki lapokra.

Márki-Zay lejáratásával szolgálják a nemzeti együttműködés rendszerét.

Az orbáni médiumok és trollok azonnal megkezdték Márki-Zay Péter lejáratását azt követően, hogy beszéde elhangzott az április 21-ei fővárosi tüntetésen. Ha valaki a támadások mikéntjére kíváncsi, elég, ha belenéz az eseményről írt előző, „Márki-Zay választásra készül” című posztom kommentjeibe. Mára azonban az is kiderült, hogy az országgyűlésbe most bekerült ellenzék legalább ilyen elszántsággal fogott hozzá az újdonsült, gyorsan népszerűségre szert tett politikus kikezdéséhez.

Minthogy „a magyar nép leváltotta az ellenzéket”, kézenfekvő a feladat: annak az ellenzéknek a helyére kell lépni, „amely nemhogy a haza és a nemzet, de saját érdekében sem volt képes az összefogásra”.

Jegyezzük meg ezt a 2018. április 21-ikei napot! Ezen a szombaton mutatkozott be Budapesten, tehát az országnak, az a férfi, aki a jövőbeni Magyarország egyik vezetője lehet. Nem kizárt, hogy korszakváltás kezdetének voltak tanúi azok a fővárosiak és vidékiek, akik a Kossuth tértől a Ferenciek terén át csaknem az Erzsébet hídig tartó menetben haladtak az Astoriáig feltorlódva, majd meghallgatták a szónokokat. Közöttük is elsősorban a kormánypártiak jelöltje ellenében nemrégiben megválasztott hódmezővásárhelyi polgármestert.

A befolyási övezetekért való mostani háborúban a fellazítás eszköze is lehet az orbáni nemzetegyesítő politika. De a Kreml csak a propaganda részeként kezeli ezt. A fegyvertár valódi eszközeiről nem beszélnek. 

Már-már közhelyként szokás emlegetni, hogy a Kreml számára felértékelődött az orbáni Magyarország. A miért?-re különféle magyarázatok születtek: