Azt kellene végre taglalni, miért illeszkedik a nyugati trendekbe is az Orbán-rezsim!

Orbán Viktorról rendre azt a látszatot keltik, mintha csupán saját ambíciói hajtanák előre; kizárólag ő alakítja a világot, nem pedig a rajta kívül álló befolyások. Gyerekkori körülményeiből, vidéki származásából, hatalmi vágyaiból, felszínes műveltségéből, s ehhez hasonlókból vezetik le, miért is áll bele ily mértékben a nemzeti nem együttműködés antidemokratikus rezsimjének (NNER) felépítésébe.

Maga az Orbán-rendszerrel foglalkozó, egyik legkritikusabb elemző, Ungváry Rudolf is csak annyit mondott a Klubrádió augusztus 1-jei, 9 óra utáni adásának műsorvezetői kérdésére, hogy a végső magyarázat talán az emberi alkatból következő igényekben, törekvésekben, ha úgy tetszik, genetikai okokban keresendő, amiről „a tudomány ma még vajmi keveset mond”. Amikor Orbán Viktor – az Ungváry szerinti fasisztoid mutációt valósítja meg a mai Magyarországon – „egy vidéki, Váli-völgyi, ágyneműszagú hálószobákból feltámadt primitivitást képvisel.”

Dajkamesékkel kábítanak, s nem értem, miért

Csakhogy számomra nem elég meggyőző ez a magyarázat. Mert érzékelem én, hogy az írónak igaza van, amikor az Orbán-rendszert a vezérelvvel, a tekintélyelvvel, az állam teljes megszállásával, a fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatásával, például immár a bíróságok függetlenségének felszámolására irányuló törekvésekkel jellemzi. És ki ne tapasztalná az ellenségképzés tombolását, a nacionalista demagógiával való kábítást, a szervezett káosz megnyilvánulásait?  

Igen, egyre többen ismerik fel, hogy a cél: minden a csúcson lévő vezető, azaz Orbán Viktor akaratától függjön. És igaz az is, hogy amíg a történelmi szélsőbal képviselői, a bolsevikok, előre, a kapitalizmus nélküli társadalom képzete felé próbálták navigálni a társadalmakat, ennek a szélsőjobboldali képződménynek a letéteményesei – az NNER-lovagok – az ideológiamentes, természetes-ősihez való visszatérésről povedálnak. Eközben persze a kapitalizmussal semmi bajuk. „Csupán” arra törekszenek, hogy az állami és az egyének által felhalmozott vagyon mind nagyobb része a rendszer támogatóihoz kerüljön.

A rezsim, mint jelenség leírása tehát tökéletes. És briliáns elvont elméleti értékelése, a fasizmusokkal, a nácizmussal való összevetése, s annak magyarázata, hogy manapság (egyelőre) miért nincs szükség brutális, fegyveres erőszakra. Mert úgymond az agyak birtokbavétele, a mozgósítás, ma a megszállt tömegmédiumok segítségével is elvégezhető. Szóval, minden stimmel, s nekem mégis hiányérzetem van.

Hiányérzetem forrása, hogy a két véglet – a jelenség és az elméleti értelmezés – között nem érzékelem az átmenetet. Nem találom azoknak a kézzel fogható, a mai nemzetközi folyamatokra építő okoknak a számba vételét, amelyekkel a nálam felkészültebbek legalább megkísérelnék világossá tenni, milyen szélesebb összefüggések talaján jöhetett létre az Orbán-rendszer, amelyről lassan azért kiderül, hogy nyugati trendekbe is illeszkedik. És ezt az elemzői szűklátókörűséget nem tudom hova tenni.

Persze a propagandisztikus szólamokat én is hallom. Például azt, hogy Orbán az orosz államfő, Vlagyimir Putyin kreatúrája, miközben köztudott, hogy Soros Györgyhöz kapcsolódók választották ki és egyengették az útját. Ma már olyat is hallani, hogy Orbánt másolják maguk a nyugati szélsőségesek például Olaszországban, Ausztriában. Mi több Donald Trump az USA-ban! Ám az ilyen gyermeteg érvelés hovatovább kínos kezd lenni. Nekem pedig lövésem sincs, hogy okos emberek miként állhatnak elő ilyen dajkamesékkel.

Eltúlozzák a személyes szerepeket

A mostani cikkem címe az előző, „A Putyinozás – megtévesztés” írásomra reflektál. Nem véletlenül, mert abban többek között szintén arra figyelmeztettem, hogy újabb tragikus történelmi félreértések forrása lehet Magyarország számára, ha az oroszországi vezetőt mumusként emlegetve figyelmen kívül hagyjuk a tényleges regionális, illetve globális folyamatokat. Következésképp, a fasisztoid mutáció magyarországi megjelenését és megerősödését nem elég Orbán Viktor személyiségjegyeiből, a Kreml hatásából, vagy ami szintén gyakori, a magyar nép tudatlanságából levezetni.

Az előző jegyzetben az ilyen megközelítésekkel szemben hívtam fel a figyelmet az afro-eurázsiai geopolitikai játszmára, amelynek meghatározó eleme a Kína által kezdeményezett „Egy Övezet – Egy Út” program. Ez Böröcz József szerint* a jövőben alapvetően meghatározza az EU-projekt sikerét vagy kudarcát. Arra is utaltam, hogy mintha az Egyesült Államok jelenlegi kormánya is teret engedne a kínai–orosz kezdeményezéseknek Európában. A Vlagyimir Putyin személyes szerepét túlértékelők számára a történelmi okokból hirtelen ugrásokkal megvalósuló oroszországi felzárkózás kényszereit igyekeztem vázolni. Ezek ugyanis egészen más megvilágításba helyezik, a mindenkori orosz-szovjet állam vezetőjének szerepét túlértékelő, a történelmi–társadalmi–gazdasági–kulturális–vallási tényezők hatását gyakorlatilag figyelmen kívül hagyó, a Spektrum tévébe, a History-csatornára való értelmezéseket.

Ezzel persze nem zárom ki, hogy esetenként Orbán Viktor és tanácsadói ne merítenének Machiavelli műveiből, netán az oroszországi hatalomgyakorlás módszertárából. Vagy azt, hogy a Kremlnek – amelynek jó néhány éve meg kell küzdenie az orosz piacot a jelcini időszakhoz hasonlóan uralni akaró, s azt katonai erővel is nyomatékosítani, biztosítani akaró, nyugati nyomással – nagyon is kapóra jöhetett a renitens, az Európai Unióban folyamatosan zavart keltő Orbán. Még azt az, egyébként bizonyításra szoruló, feltételezést sem söpröm szőnyeg alá, hogy az egykori titkosszolgálat, a KGB utódszervezetei valamivel zsarolják a magyar kormányfőt. De az a sugalmazás egyszerűen nevetséges, hogy a fasisztoid mutáció tértől-időtől függetlenül, egyfajta zárványként, Orbán szenvedélyéből – esetleg Putyin személyes meggondolásából –, illetve a nép egyszerű gyermekeinek ostobaságából jött volna létre a globális és a magyarországi történeti-társadalmi folyamatoktól függetlenül. Ami ráadásul – hangzik a történet –, most szinte vírusként terjed a világban. Szerintem, még akkor is ostobaság az effajta leegyszerűsítés, ha a vezető nyugati médiumok szintén ilyesféléket mantráznak Orbánról. Ők tudják miért, ha tudják...

Azt mondják: a magyar nép a hibás

Ami pedig a magyar nép állítólagos szűklátókörűségét illeti, kénytelen voltam, és vagyok emlékeztetni tudós uramékat Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról című, korszakos tanulmányára. Ez bemutatja, hogy Nyugat-Európában a világi és az egyházi hatalommegosztásra, az autonóm városokra, a polgári rendek testületekként kiharcolt jogaira épülő fejlődési modell kialakult már a mi honfoglalásunk, a kereszténységhez való kapcsolásunk, az államalapításunk időszakára. Ebben az összefüggésben – vagyis az egész történelmünket kísérő megkésettség, a második jobbágyság létrejöttének, a zsákutcák, továbbá a rendszeres és tartós megszállások, pusztítások, lakosságcserék tükrében – egyszerűen demagóg, aki szerint csak a magyarországi tömegek tehetnek Orbán önkényéről, mert azok nem képesek, sőt nem akarják felismerni saját érdekeiket, s nem lépnek fel ellene.

Vegyük ehhez hozzá, miként szabadult rá a magyar nép kiszolgáltatott háromnegyedére–kétharmadára a rendszerváltozás, illetve az EU-ba való felvétel. (A szavazási küszöb leszállításával elfogadtatott NATO-csatlakozást most talán hagyjuk!) Ezek révén a lakosság döntő része létbizonytalanságba került, illetve a magyar gazdaság minden korábbit felülmúló, külső függési helyzetbe süllyedt*. Miközben az emberek nagy része kilátástalanságként élte meg a változásokat, a politikusok, a komprádorok és segédcsapataik azzal áltatták a tömegeket: karnyújtásnyira van a fejlett Nyugathoz való felzárkózás. Ebből ugyebár semmi nem lett, az említett történelmi okok miatt nem lehetett. Amint arra a „Tusnádfürdői hetvenkedés” című posztban utaltam: a kormányaink által agyontámogatott multik meghatározó szerepével együtt sincs általános felzárkózás. Sőt, és ezen azért tényleg el kellene gondolkodni, az uniós csatlakozásunkkor sereghajtó államok – Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, a Baltikumiak – mindent egybe vetve leköröztek bennünket, illetve dinamikusabban fejlődnek. Viszont némi empátiával belátható, hogy ilyen körülmények között az emberek nagy része a túlélésre, a kockázatkerülésre rendezkedik be.

Summa summarum, szó sincs arról, hogy felmentést akarnék adni Orbánnak. Magam is tisztában vagyok vele, hogy egyszer még történelmi bűneként fogják fejére olvasni a demokrácia csupán többé-kevésbé kiépült intézményrendszerének kiüresítését. Emellett évtizedekre okoz kárt azzal, hogy a partvonalon kívülre szoruló országot tovább gyengíti az oktatási rendszer leépítésével, a népet pedig agymosással zülleszti a megszállt a médiumok révén. Azt sem állítom, hogy a Kreml nem használja ki az Orbánban rejlő lehetőségeket, s nem érvényesíti általa is a térségben az érdekeit. S talán Trump szintén használni fogja őt az Európai Unió kezessé tétele érdekében. De aki Magyarország mai helyzetében csupán a politikusi szeszélyekkel, érzelmekkel, akaratokkal magyarázza a folyamatokat, annak tudnia kell: csak a tanácstalanságot növeli azzal, hogy az okok keresésében megáll a félúton. Mert a félutas–féloldalas magyarázatokra akkor sem lenne építhető hathatós cselekvési program, ha netán valakik végre tenni akarnának. Szó, ami szó, közel, s távol sem látni ilyeneket sem! #

* Lásd erről: Böröcz József: Az EU és a világ, Kalligram, 2018

CÍMKÉP: Tusnádfürdő, 2018. július 28. Orbán Viktor (közepén) ismét Romániában hirdetett programot – Egyesek áttételesen azt állítják: néhány politikus szenvedélye elég ahhoz, hogy átalakítsák Európát, sőt az egész világot