Miért mehetnek, ha nem mehetnek?

Az amerikai szenátus demokrata párti vezetője magyarázatot követelt arra, miért látogathatott Washingtonba, az elmúlt héten Szergej Nariskin, az oroszországi Külföldi Hírszerzési Szolgálat igazgatója, ha egyszer vele kapcsolatban - a korábbi szankciók részeként - beutazási tilalom van érvényben.

Azt várják, hogy a választások után a Kreml bekeményít. Az együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását.

Sértő! – válaszolta az orosz elnök a kérdésre, miként viszonyul ahhoz, hogy a neve nem szerepel a washingtoni pénzügyminisztérium által szankcionálásra javasoltak kétszáztízes listáján. Az intézkedéscsomagot az amerikai kongresszus által fél évvel ezelőtt, az oroszoknak a választásokba történő állítólagos beavatkozása miatt elfogadott törvény alapján állította össze egy munkacsoport. Ebben a magas rangú pénzügyminisztériumi hivatalnokok és a titkosszolgálatok emberei mellett, az Obama-adminisztrációból megörökölt szakértők és néhány orosz ellenzéki is ténykedett.

 A tábornok bojkottálná az olimpiát, s nem támogatná az élsportolókat.

Nem gondolom, hogy megsemmisítő csapást szenvedne el Vlagyimir Putyin annak nyomán, hogy jó ideje, hetente marasztalja el Oroszországot, hol a WADA, a doppingellenes szervezet, hol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), és annak mindenféle testülete. De hogy csapdába került, az a bizonyos, mert országának lakói megaláztatásként élik meg a helyzetet.

A NOB végrehajtó bizottságának megállapítása szerint a szocsi téli olimpián az orosz állami szervezetek –  titkosszolgálati közreműködéssel – szisztematikusan manipulálták a doppingvizsgálatokat. Ami erről egyáltalán tudható, ezt a verdiktet elsősorban a moszkvai doppingellenes laboratórium Nyugatra emigrált vezetője – a korábban két nyugati világcégnél, majd  Kanadában, a doppingellenes szervezetnél is dolgozott, jelenleg az USA tanúvédelmi programjába bekapcsolt, Oroszországban doppingolással kapcsolatos preparátumok külföldre juttatása és a nemzetbiztonságot veszélyeztető cselekedetek miatt körözés alatt álló – Grigorij Rodcsenkov állításaira alapozták. A NOB hivatalos közleménye más tanúkról, illetve hónapokon át folyó, megfeszített, körültekintő vizsgálatról is szól. Ennek következtében:

Az érdemi tájékoztatás szempontja fel sem merül.

„Sokba kerül az oroszoknak Putyin állama” – dörren rá az olvasóra cím a Népszava egyik híradása fölött. A magyarázat szerint: „Oroszország államadóssága tavaly 14,952 milliárd dollárral (2,9 százalékkal) 529,084 milliárd dollárra emelkedett előzetes számítások szerint – áll az orosz központi bank honlapján”. Az ám, de újságírói alaptétel, hogy egy adat, nem adat, amit persze úgy kell értelmezni, hogy lehetőleg a folyamatok érzékeltetésével kell közreadni az információkat.

A fő irány itt a nyugati, és ezt ő tudja legjobban.

Eddig még csak putyinoztak a New York-i és washingtoni megmondó emberek hazai szócsövei, amikor az általam is sokszor bírált Orbán-rendszer gyökereiről értekeztek. Most azonban száz évet ment vissza az időben Széky János, az Élet és Irodalom (ÉS) legújabb, január 19-ei számában. Többek között azt írja Az őrség elfáradt című cikkében:

 A nyugati támadások az orosz lakosság többségének elszántságát, Putyin melletti kiállását erősítik.

Az egész el lett szúrva. Az európai parlamenti képviselők – köztük mindenekelőtt a lengyelek és a baltikumiak – az orosz propagandának az EU-országokra való hatásáról nyilatkoztatták ki rögeszméiket január 17-én. De nem számoltak azzal, hogy a Russia Today (RT), ez a Kreml által finanszírozott világtelevízió, interneten, élő adásban, orosz szinkrontolmácsolással is közvetíti az ülést. Így aztán az oroszországi közvéleménynek a téma iránt érdeklődő része egy az egyben hallhatta a többségében azonos kaptafára húzott szózuhatagokat.

A múlt kibeszélésének elmaradása 1867 óta része a magyar történelemnek, s ez újból és újból deformálja a lelkeket.

1917-ről magyarul jelentetett meg a Le Monde diplomatique egy kisebb tanulmánykötetet. A könyvet január 15-én mutatták be a Magyar Újságírók Szövetségének székházában. Legalább két ok miatt is jelentős a vállalkozás. Az egyik, hogy Magyarországon, majd három évtizede lényegében a hallgatás fala veszi körül a nagy orosz forradalom témakörét. Néhány szűk, tudományos körben persze napirendre tűzték az értékelését a századik évfordulón. Az a kevés cikk viszont, amely a Rubicon történelmi magazinon, a HVG-n, a Heti Válaszon, a Magyar Időkön keresztül eljutott a nagyközönséghez enyhén szólva is leegyszerűsítő, esetenként kifejezetten hamis tálalásban foglalkozott az eseményekkel.

Egymásra licitálnak a közszereplők, hogy mutassák: ők aztán azonosulnak a népérzülettel.

Épeszű ember igyekszik elkerülni a konfliktusokat. Ha ez nem sikerül neki, szításuk helyett a csillapításukon ügyködik. Persze, mindez nem érvényes a forradalmi helyzetekre. És nem érvényes azokra a politikusokra sem, akik a feszültségkeltésre alapozzák hatalmukat. Jó ideje épp ez utóbbival vádolja a politikai ellenzék és a felelős értelmiség a jelenlegi magyarországi kormányzó erőket. Az ellentétek elmélyítésének megannyi kifogásolt módszere között ilyenek szerepelnek:

Nyilvánossá vált, hogy az amerikai és a német vezetők megígérték: a NATO nem terjeszkedik Kelet felé.

Eddig is tudtuk, de a George Washington University Nemzetbiztonsági Archívumban (National Security Archive – NSA) az elmúlt év végén felszabadított amerikai, szovjet, német, brit és francia dokumentumok immár kétségtelenné is teszik, hogy az 1980-as évek végén a nyugati politikusok átverték Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát. Elhitették vele, hogy a NATO-t nem fogják Kelet felé bővíteni, amennyiben a Szovjetunió kivonja csapatait Kelet-Európából. Hozzám a Balmix.hu szemléjén keresztül jutott el az NSA anyagáról a rövid összefoglaló. Eszerint:

Az internet világába, vagy a lakásának magányába bezárt-bezárkózott tömegembert gyakorlatilag nem lehet meggyőzni észérvekkel, amit még mindig nem ért az ellenzék.

Nem gondolom, hogy a magyarországi választók többségét mozgósítani lehet az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel: egy fasisztoid rendszer az orbáni, ennek megbuktatása érdekében kell részt venni a feltehetően áprilisban esedékes országgyűlési választáson. Persze értem az ilyesfajta minősítést és felvetést, amit a Klubrádió január 4-ei, csütörtöki, Megbeszéljük... adásának egyik betelefonálója megfogalmazott. Bizonyos vagyok abban is, hogy az a folyamat – a FOLYAMAT! –, aminek Magyarországon immár évtizede tanúi, illetve eltérő mértékben részesei és elszenvedői vagyunk, könnyen átlendülhet egy olyan – a Nyugat által is támogatott – rendszerbe, mint amilyen a jelenlegi ukrajnai.