Azt várják, hogy a választások után a Kreml bekeményít. Az együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását.

Sértő! – válaszolta az orosz elnök a kérdésre, miként viszonyul ahhoz, hogy a neve nem szerepel a washingtoni pénzügyminisztérium által szankcionálásra javasoltak kétszáztízes listáján. Az intézkedéscsomagot az amerikai kongresszus által fél évvel ezelőtt, az oroszoknak a választásokba történő állítólagos beavatkozása miatt elfogadott törvény alapján állította össze egy munkacsoport. Ebben a magas rangú pénzügyminisztériumi hivatalnokok és a titkosszolgálatok emberei mellett, az Obama-adminisztrációból megörökölt szakértők és néhány orosz ellenzéki is ténykedett.

A január 29-i keltezésű, hétfőn nyilvánosságra került listákhoz százoldalnyi titkosított anyag is tartozik. (A linkkel elérhető cikkben a  списка szóra kattintva található az angol nyelvű pdf-fájl) Mindezt különböző kongresszusi bizottságok zárt ülésein vitatják meg a jövőben. Ebből következően odébb vannak még az érdemi lépések. Feltehetően a március 18-án esedékes oroszországi államfő-választás után lehet számítani rájuk. Ha egyáltalán. Ezzel együtt, az orosz médiában élénken tárgyalják a nyilvánosságra hozott összeállítást.

Száztizennégy főember szerepel a névsorban: a kormányzat minden tagja – beleértve a miniszterelnököt, a hadügyminisztert, a külügyminisztert. A jegyzékbe beírták a titkosszolgálatok vezetőit, az Állami Duma és a Szövetségi Tanács, az Orosz Biztonsági Tanács tagjait, a főügyészt, az elnöki adminisztráció meghatározó személyiségeit. Benne vannak a legfontosabb főhatóságok és az állami cégek (Gazprom, Rosznyeft, Rosatom, Orosz Vasút, Aeroflot stb.), a legnagyobb bankok (például a Szberbank) irányítói, Moszkva és Szentpétervár polgármestere. A kilencvenhat üzletember jegyzékét – amerikai szóhasználatban: a Putyin elnökhöz közel álló oligarchákat – jórészt a Forbes magazinból másolták ki annak alapján, hogy a vagyonuk meghaladja-e az egymilliárd dollárt. Eléggé slampos, hogy a nyár óta bekövetkezett személycseréket nem vették figyelembe. Néhány külföldön élő, Oroszországgal üzleti kapcsolatban nem álló üzletember is a figyelmetlenség áldozata lett. Ők most azért kilincselnek Washingtonban, hogy húzzák ki a nevüket.

Vlagyimir Putyin államfő nem szerepel a listán. Eszerint a névsor összeállítói nem úgy tekintenek rá, mint aki veszélyeztetné az USA nemzetbiztonsági érdekeit. Erre mondta aztán az elnök, hogy rá nézve sértő ez figyelmetlenség. Közben persze mosolygott, mert bonmot-nak szánta a választ. De nyilván ő is számol vele, hogy azért hosszabb távon ennek fele sem tréfa. Azon a keddi fórumon, ahol egy kérdésre válaszolva kommentálta az amerikai kongresszus számára összeállított jelentést, arra hívta fel a figyelmet, hogy ha Oroszország saját erejére támaszkodva teremt korszerű gazdaságot,  mezőgazdaságot, oktatást, egészségügyet és megerősíti védelmi képességeit, senkit nem fognak érdekelni az efféle listák, senkinek nem jut eszébe fenyegetni, rémisztgetni. „A kutya ugat, a karaván halad” – mondta. A végén ők maguk unják meg…

Ezzel együtt, az oroszországi közszereplők aggodalmasabb részének megnyilatkozásaiból az is nyilvánvaló, hogy a hatalomhoz közeli csoportokban, szellemi műhelyekben az Obama-adminisztráció hivatalba lépése óta észlelhető Oroszország ellenes lépések hosszú távú hatásait is élénken tárgyalják. Mert persze szó sincs arról, hogy a vélelmezett hekkertámadások, vagy a Krím annektálása váltotta volna ki a támadó amerikai magatartást, amint erre az oroszországi ügyekben fölöttébb tájékozott Stier Gábor is rámutatott minapi, a Magyar Nemzetben megjelent, Akar-e Moszkva háborút? című cikkében. Ahogyan írta:

A szankciók, a külső fenyegetések a hazafias érzelmeket szítják fel a lakosságban, s növelik Putyin támogatottságát. Ám a Moszkva hosszú távú szorongatására berendezkedett USA vezetői feltehetően abból indulnak ki, hogy a baltikumi, az ukrajnai orosz ellenesség fokozásával, a NATO-csapatoknak az orosz határok közelébe telepítésével, a Moszkvára és Szentpétervárra egyre közelebbről irányuló amerikai rakétákkal kiváltott frusztrációval, illetve az olimpiaihoz hasonló megaláztatás-sorozattal idővel az oroszországi tömegek türelme is kikezdhető. (Lásd: Bekiáltás blog: Putyint vették célba) A mostani, úgynevezett Kreml-jelentésben szereplő üzletemberek pedig – bár sok tekintetben Putyinnak köszönhetik pozíciójukat –, előbb-utóbb elgondolkoznak azon, kifizetődik-e a feltétlen hűség, hiszen ellehetetlenülnek az USA cégeivel összefüggő üzleteik. Nyilvánvalóan az az amerikai adminisztráció hosszú távú célja, hogy belülről kerüljön nyomás alá az orosz államfő, s így kényszerítsék meghátrálásra.

Ez a meghátrálás azonban még nagyon messze van, ha egyáltalán valaha is bekövetkezik. Ami viszont a mát, vagy a közvetlen holnapot illeti, aligha gondolták végig a washingtoni szakértők, hogy a listájukkal milyen hatást váltanak ki. Az a legvisszafogottabb moszkvai kommentár, hogy aki mindenkit felvesz egy szankciós listára, az senkit nem vesz fel, mert egy ilyen névsornak a hatása nulla. Sőt, erősíti az érintettek összetartását. Ennél gyakorlatiasabb az a felvetés, hogy a jövőben kivel akarnak tárgyalni az amerikai kormányzat képviselői. Még a jelenlegi feszült helyzetben is nem egyszer került sor közvetlen telefonbeszélgetésre, személyes találkozókra nem csak a külügyminiszterek, hanem a védelmi tárca, sőt a titkosszolgálatok vezetői között is. (Az űregyüttműködésről, az űrállomás közös működtetéséről, az amerikai asztronauták oroszországi felkészítéséről és szállításáról már nem is beszélve.) Ha Putyinon kívül mindenkit kilőnek, abból igen nagy zavarok támadhatnak nemcsak a kétoldalú kapcsolatokban, de nemzetközi téren is.

Mindezeken túlmenően mintha azt üzennék Moszkvának: csak akkor leszünk elégedettek Oroszországgal, ha több mint kétszáz meghatározó poszton személyi változásokat hajtanak végre.

Egyrészt ennél jobban aligha lehet beavatkozni egy szuverén ország életébe, amellyel kapcsolatban ugye az USA igencsak kényes, ha róla van szó. Másrészt ez maga az ultimátum, vagy ahogyan többen már Moszkvában ma is nevezik: hadüzenet. Akik ilyen értelmet adnak a történéseknek, egyre gyakrabban hivatkoznak arra: a washingtoni és New York-i médiumok által közvetített kormányzati és szakértői megnyilatkozások alapján az amerikai lakosság Észak-Korea és Irán után jó ideje a harmadik helyen nevezi meg Oroszországot az USA ellenségei között.

Amerikából érkezett elemzők azzal nyugtatgatják a nézőket – ahogyan ez az orosz állami tévében, kedd este is történt –, hogy ezeknek a tényezőknek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. A kétszáztízes lista csak azért készült el, mert törvény írta elő, de még alakulni fog; az egész ügy a kongresszus és a Trump elnök közötti huzavona következménye, ami lassan-lassan nyugvópontra juthat, hiszen az amerikai gazdaság messze jobban teljesít, mint korábban – nő a GDP, nő a foglalkoztatottság, a lakosság és a vállalkozások kedvezően fogadták az adócsökkentéseket; egyébként is a tábornokok mindkét oldalon tisztában vannak vele, hogy a végső eszközhöz nem nyúlhatnak. Igen ám, de az orosz elnök immár két-három naponta céloz arra, hogy készülnek a válaszlépésekre. Egyes feltevések szerint a választások után a Kreml bekeményít: a legcsekélyebb együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását. És ez az optimistának számító vélekedés! #

CÍMKÉP: Ülésezik az orosz kormány – Mindenki washingtoni feketelistára került