Szítja az oroszok dühét az EU
A nyugati támadások az orosz lakosság többségének elszántságát, Putyin melletti kiállását erősítik.
Az egész el lett szúrva. Az európai parlamenti képviselők – köztük mindenekelőtt a lengyelek és a baltikumiak – az orosz propagandának az EU-országokra való hatásáról nyilatkoztatták ki rögeszméiket január 17-én. De nem számoltak azzal, hogy a Russia Today (RT), ez a Kreml által finanszírozott világtelevízió, interneten, élő adásban, orosz szinkrontolmácsolással is közvetíti az ülést. Így aztán az oroszországi közvéleménynek a téma iránt érdeklődő része egy az egyben hallhatta a többségében azonos kaptafára húzott szózuhatagokat.
Az 107 perces közvetítés utolsó háromnegyed órájába kacsolódtam be. Ebben a részben percenként váltották egymást a szónokok, s a rövid időkeretre is tekintettel, lendületesen szórták az átkokat Moszkvára, Putyinra, na és – a Russia Today-re. Vagyis arra a médiumra, amely épp lehetővé tette az orosz lakosság számára, hogy megismerhesse az európai képviselők nézeteit. Hogy aztán mire mentek vele, azt már az első orosz kommentelők is jelezték. Bizonyos Ljudmila Jakuseva például így:
„Önök ott a maguk Európájában nem ismerik az életünket! Ezért nem utasítgathatnak bennünket! Előbb söpörjenek a saját házuk táján! A tormánkhoz nincs szükségünk a sertéshúsukra, van nekünk elég, hozzá még egészségünk is!”
A több száz szöveges értékelés nagy részét lementettem. De azt hiszem, elég, ha csak azokból a rövid, orosz nyelvű megjegyzésekből idézek fel itt néhányat, amelyeket a közvetítést nézve és hallgatva egy papírlapra firkantottam:
„Elmentek ti a jó… / Idióták / Debilek / Honnan szedték ezt a sok bohócot? / Képmutatók / Demagógok / Ez egy vicc-csatorna lenne? / Mennyire félnek az igazságtól! / Bohóciáda / Micsoda debilizmus! / Csak nem azt akarják mondani, hogy Európában csupán az orosz RT-t nézik az emberek? / És hol maradnak a tények? / Hétköznapi fasizmus / Éljen az oroszországi propaganda! / Mi van azokkal ott? Teljesen agyatlanok? / Szeretjük Putyint. / Ha így reagálnak, azt jelenti, hogy Oroszország helyesen viselkedik. / Egyáltalán, normálisak ezek? / Nézd csak! Az ülésterem csaknem üres! / Egyetlen ténnyel sem hozakodnak elő. / Ezt itt a hazugság kártyavára. / Nagyon sajnálom Önöket!!! Pszihoterapeutáért kellene kiáltani. A russzofóbia – betegség, olyan vírus, ami Nyugatról terjed. / Ti aztán mindent jól csináltok. Nektek köszönhetően az egész világon ismerik az emberek az igazságot! Köszönet a munkátokért, gyerekek! / Irigykedjetek csak! Mi soknemzetiségű ország vagyunk!!! Üdvözlet az oroszországi Krímből! Nagy ország és erős elnök! / Mintha nem minden országban etetnék a népet álhírekkel…
És így tovább szinte a végtelenségig. (Magam, egy idő múltán megelégelve a tömény demagógiát, ami akkor már vagy húsz perce áradt a hozzászólásokból, a „Лицемеры”, azaz „Képmutatók” bepötyögésével vezettem le fortyogó indulataimat. Mindjárt kaptam is rá négy „tetsziket” bizonyos Ivan Paszekától, Iza Chilitől, Alex Ironside-tól, Dennis Szitnyikovtól. Ott van, lehet ellenőrizni!) Természetesen a vélemények nem feltétlenül tükrözik a teljes lakosság álláspontját. És persze a Facebook számaiban sem fejeződik ki a reprezentativitás. De kiindulópontnak talán megteszi, ha ideírom őket a közvetítés végi állapotnak megfelelően. Addig a Facebookon 38 ezren látták az adást, vagy annak egy részét. A főleg bíráló megjegyzésekre 423 tetszik, 310 vicces, 237 dühítő jelzés érkezett.
A legtöbbek által nézett esti orosz tévéhíradó röviden, tárgyszerűen számolt be az Európai Parlament aznapi, Oroszországot érintő vitájáról. Eszerint riadót fújtak az Európai Unió országaira irányuló orosz propaganda ellen. Rugalmasabb reagálást követeltek a Kreml által vezérelt kiszivárogtatásokra, a hamis hírekre, a dezinformációs kampányokra és a kíbertámadások visszaverésére. A témát továbbra is napirenden tartják: az Európai Bizottságnak a hamis hírek és a politikai manipuláció elleni munkacsoportja jövő áprilisig készíti el javaslatait.
Tegyük azért hozzá, hogy voltak, akik józanabb hangot is megütöttek. Például egy szlovén képviselő szerint a nyugati tömegtájékoztatási eszközök sok éven át tartó uralma után érthető, hogy az orosz média ki akarja vívni az őt megillető helyet a világban. Egy francia szónok önkritikára szólította fel a jelentéstevőt, mondván, hogy képtelen elviselni a sajátjáétól eltérő véleményt. A parlament egyik spanyol tagja kifogásolta, hogy az állításokat nem támasztják alá bizonyítékokkal. Egy londoni küldött a saját problémákról, illetve az iszlám propagandáról való figyelemelterelésnek nevezte a téma napirendre tűzését. Egy olasz felszólaló az Oroszországgal való párbeszédre hívott fel.
Ám az európai parlamenti képviselők többsége láthatóan a feszültség növelésében volt érdekelt. Ha ugyanis nem így lett volna, minden bizonnyal differenciáltabban kezelnék ezeket a kérdéseket. A pro és kontra kíbertámadások ügyét például a biztonsági szakemberekre hagynák, s nem kevernék össze a nyilvános médiumok tevékenységével. Mert, ha az utóbbiakat korlátozni akarják, akkor magát a szólásszabadságot veszélyeztetik, amely persze viszonylagos: Nyugaton és Keleten mindig tükrözte és ma is tükrözi a tartalomkészítők, illetve a finanszírozók értékrendjét. Ha mással nem, a hírek közötti válogatással.
Egyébként az oroszországi állami médiában napról napra jelentős műsoridőt biztosítanak a Kreml irányvonalával ellentétes, sőt a Putyint bíráló nézetek kifejtéséhez. (Más kérdés, hogy az ottani választások közeledtével hovatovább a vízcsapból is Vlagyimir Vlagyimirovics folyik. De ez legyen az ő gondjuk!) Eddig éveken át azt tapasztaltam, hogy az általunk megszokotthoz képest összehasonlíthatatlanul élesebb, népesebb és jóval hosszabb közéleti vitaműsorokban a putyini elveket képviselők mellett rendszeresen, bár kisebb arányban, szót kaptak ellenzéki politikusok, újságírók, szakértők is. Az élő adásokban közvetített, késhegyre menő, naponta sorra került vitákban számos amerikai, német, lengyel, ukrán, izraeli, baltikumi, angol stb. szakértőt szerepeltettek, amikor a nemzetközi kapcsolatok voltak terítéken. A nyugati hírtelevíziókban ugyanezt a viszonosságot nem érzékeltem: ezekben még sosem láttam megszólaltatni a Kreml irányvonalát képviselő oroszországi szakértőt, uram bocsá' politikust.
Ami pedig az Európai Parlamentben szerdán uralkodott hangvételt és a hasonló, gyakori nyugati megnyilatkozásokat illeti, ideje lenne, ha a politikusaink egyszer már azzal is számolnának, hogy milyen hatást váltanak ki Oroszországban. Végre észre kellene venniük, hogy minden ilyen európai vagy amerikai támadás még inkább megerősíti az oroszországi lakosság legalább nyolcvan százalékát abban, hogy ki kell tartaniuk Putyin mellett. Amint az idézett kommentek is jelzik, a nyugatiak kettős mércét tükröző bírálatai csak fokozzák elszántságukat, dühüket. Akkor meg mire ez az egész? Tán elterelés ez is a sok másféle manipuláció között? #
CÍMKÉP: A Russia Today élő adásában vitatja egy ukrán csatorna állításait – Az RT-vel szembeni kifogások egyik forrása, hogy olyan nyugati véleményeknek is helyet ad, amelyek az ottani legfőbb médiumokban nem kapnak teret. Kettős mérce ez a javából!
